Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-550

^gg 550. országos fllés 1900. márczlns 14-én, szerdán. számítással túlbecsülte jövedelmét, és a jótermésü években nem volt gondja arra, hogy tartalék­tőkét gyűjtsön, rossztermésű évek beálltára. Kevés gazda van nálunk, ki valóban e pályára készült is, legtöbb hazánkfia esak akkor lép a gazdasági pályára, ha másra nem mutat­kozott elég élesesztínek, vagy ha mást uiegúnt, példának okáért a katonai pályát; pedig jó gazdá­nak lenni, olyannak, a ki eredményt is tud fel­mutatni, ma már nem könnyű dolog és épúgy megkivánja a lelkiismeretes előképzettséget, mint akármily más pálya; vasszorgalmat és gyakor­latot követel, mely tulajdonságokhoz kell, hogy kereskedelmi szellem és legalább egy kevés szakszerű képzettség is csatlakozzék, mert alig van már belterjes gazdaság, mely csupán mező­gazdasági ágazataival volna képes magát fen­tartani; a legtöbb már az ipar segédkezésére szorult. Különböző bizottságokban azon tanakodtak, hogy és míkép lehetne annak gátat vetni, hogy hazánk birtokai idegen kézre jussanak ; igény­telen nézetem szerint erre csak abban rejlik mód, mit következőkben vagyok bátor felsorolni. Magyar gazdáink ne költekezzenek jövedelmeiken túl, tanulják meg alaposan az egyszeregyet, készüljenek komolyan a gazdasági pályára, dol­gozzanak teljes odaadással és igyekezzenek a mellett, hogy jó gazdák, ügyes kereskedőkké is válni ; ne arra költsenek sok pénzt és ne azt tartsák legfontosabbnak, hogy a parádés-lóistálló­ban legyen meg a díszes négyes, hanem azt, hogy az igás erőnek szánt istállóban minél több ebbe való négyes álljon, a gazdaság belterjes meg­mtíveltetése számára; ismerek olyan gazdát, kinek két négyes fogata is van, de azért a ta­vaszi vagy őszi vetéssel rendesen elkésik, mert nincs elég fogatos ereje a földnek kellő időben való megmtíveltetésére. Ha a fővárosba jönnek gazdáink, ne azt keressék, melyik a legezifrább guiurcikerektí bér­kocsi, hogy elég méltó-e drága személyük tovább­szállítására, hanem gondolják meg, hogy egy métermázsa búza mily rövid idő alatt el van fiakkerezve és mennyi költségbe és fáradságba kerül, míg egy ily métermázsa búza tisztán, el­adásra készen, a magtárba jut. Fiaikat a gazdák ne neveljék abban a szel­lemben, miszerint az a fontos, hogy valaki minél ügyesebben hajtsa a négyes fogatot, minél job­ban lovagoljon, vívjon, vagy minél czifrábban járja a tánczot, hanem szorítsák kiskoruktól fogva munkára, szerettessék meg ezt velük, akkor fiaik nem fognak egy fővárosi idény alatt annyi adósságot csinálni, hogy apáik egy egész évi termése sem elég annak kiegyenlítésére. Ha mindezen említetteket fontolóra vennék hazánk gazdái, nem lenne arra szükség, hogy oly törvényt léptessünk életbe, mely ha meg is gátolja a magyar birtok idegen kézre jutását, a külföld előtt megaláztatásunkra szolgálna, mert arra, a következtetésre adna okot, hogy gazdáink oly könnyelműek és meggondolatlanok, hogy tulajdonkép csak akkor képesek magukat fen­tartani, ha az állam gyámsága alá veszi őket, róluk gondoskodik. Károsnak tartom még a főváros pazar fény­űzéssel berendezett klubhelyiségeit, kaszinóit, melyeket vidéki gazdák itt tartózkodásuk alatt látogatnak és melyek fényük és nagyszámú szolga­személyzetük által sok vidéki gazdabácsinak annyira fejébe szállanak, hogy odahaza, a kényel­mes, de régi és egyszerű kúriájában addig nem érzi magát jól, míg jövedelmén túl költekezve, legalább is kicsiben nem utánozza a főváros fényes klubjainak berendezését, felesleges számú szolgaseregével. Ezt ások pénzt, a mibe a klubok túlságosan pazar berendezé-e kerül, inkább iskolákra, gyer­mekmenhelyekre és kórházakra költsük, ezekre nagyobb szükségünk van, mint klubokra. (Álta­lános helyeslés.) A magyar gazda utazzon külföldre, ha van pénze, nem fog neki megártani, ha példának okáért tapasztalja, hogy Németországban nálánál sokkal is vagyonosabb és magasabb rangú egyé­nek is, sokkal egyszerűbben, igénytelenebben élnek, mint ő idehaza,; a külföldre való utazás okvetlen nagyobb hasznára fog válni, mint itthon a klabblevegő és a kártyaasztal. A mi a külföldiek hazánkbani birtokvásár­lását illeti, arra csak az a megjegyzésem, hogy azt még nem tartom a legnagyobb bajnak, ha egy külföldi nagyúr, vagy pénzes ember nálunk uradalmat vásárol, mert az ily uradalmakban többnyire kitűnő gazdálkodást tíznek és ezáltal a szomszédos magyar gazda legalább tanulmá­nyozhatja, hogy és mikép kell gazdálkodni, ha az ember zöldágra akar jutni. A külföldi nagy úr. ha birtokot vesz itt nálunk, az év egy részét, legalább a vadászati idényt, mégis csak itt tölti, és így jövedelmének egy részét is itt költi el, a mi nekünk csak hasznunkra válhatik. Sokkal fontosabbnak tartom hogy arra ter­jeszszük ki figyelmünket, mivel lehetne meg­gátolni azt, hogy uzsora által tönkre ne tétessék a magyar gazda, uzsorakézre ne kerüljenek hazánk legszebb uradalmai. Különben ismervén jelenlegi földmívelés­ügyi miniszterünk páratlan buzgalmát, tudván azt, mennyire szivén hordja magyar gazdáink sorsát;, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Major Ferencz jegyző; Szinay Gyulai

Next

/
Oldalképek
Tartalom