Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-540

ÍK 640. orsrágos Ülés 1900. márezlns 2-án, pénteken. csináltattam egy statisztikát, a melyről beszámolok a háznak. (Halljuk! Halljuk!) Én a statisztikát nem számok halmazának tekintem; én élővé kívántam tenni, és ennek következtében nemcsak azt kívántam összeiratni, hogy hány gyár van, hány emberrel dolgozik, és milyen a forgalma, hanem én az egyes gyárosok és iparosok által leiratom az egész életüket, működésüket, hogy mi a baja, honnan szerzi be a nyers anyagot, hova adja el a terményeit, milyenek a viszonyai, hogy e tekintetben egy gyűjtemény legyen bárki előtt, a melyből akár vámkérdésre, akár hitelkérdésre, akár technikai tekintetben a szükséges felvilágosítást speczificze az egyes ipari ágakra meg fogja találni. T. ház! Engedjék meg, hogy még csak két kérdésre nyilatkozzam és azzal be fogom fejezni beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik Fiume kérdése, természetesen kereskedelmi szempontból. Én azt hiszem, hogy Fiume további kiépítése és fejlesztése a magyar forgalmi politikának egyik sarkpontját kell, hogy képezze. E tekintetben pénzügyileg nagyon korlátolva vagyok most, de oda hatottam, hogy legalább a mely eszköz rendelkezésemre áll, az a közvetlen szükség kielégítésére fordíttassék. A Mária Térézia-molo és a Mária Valéria-rakpart kiépítését azért vettem szemügyre, és azért eszközlöm most, mert a raktárak szaporítása a fődolog és ezt annyiban elértem, amennyiben már újabb raktáraknak építése is most lehetővé van téve. De nem lehet tagadni, hogy ha azt akarjuk, hogy Fiume forgalmát nagy-zyá tegyük, akkor hajózásunkat nagyobb mértékben kell fejlesztenünk. Hajótársulataink e tekintetben, azt lehet mondani, különösen a horvát-magyar és az Adria az utóbbi időben elég szép fejlődésnek indultak. Gr. Zichy Jenő: A horvát-magyar nem igen ! Hegedüs Sándor kereskedelemügyiminiszter: A horvát-magyar aránylag nagyon életrevaló vállalat. És épen azért kell irányítani, hogy azok erősödjenek és nemcsak a távoli hajózást, hanem a parti hajózást is nagyobb mértékben fejleszszék ki. Mert kereskedelmünknek és különösen a belpiacznak fejlesztése szempontjából ennek nagy jelentősége van. És, hogy nem zárkózhatunk el előbb-utóbb egy nagy hajógyárnak a létesítésétől, ezt, azt hiszem, mindenki elismeri. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ezt pedig kapcsolatosan a hajóparkok nagyobbításáva), természetesen a társulatok közreműködésével, el is lehet érni. Egy fekete pontot kell, hogy a t. ház előtt felemlítsek. És ez a vaskapu kérdése. Nem az elvi kérdés, ez eldöntött dolog és azt hbzem, hogy e tekintetben minket semmi szemrehányás nem illethet. Azonban a múlt év abnormitásainál fogva természetes, hogy a forgalom ott nem fejlődött úgy, mint a hogy egyáltalában számítottuk, úgy, hogy az előirányzatban felvett 640.000 koronával szemben tisztán csak 113.000 korona bevétel volt. De ne méltóztassanak — és ezt szándékosan hozom elő, — ne méltóztassanak ezt kapcsolatba hozni se a tarifával, se a forgalom természetével. Oly esztendő volt ez, a mely egyáltalában egy félszázadban csak egyszer fordul elő. Ennek következtében nem engedem magam leszoríttatni sem az álláspontról, sem a tarifa tekintetében annak módosítására, mindaddig, míg további tapasztalatok e tekintetben rendelkezésűnkre nem állanak. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt kötelességem megmondani azért, hogy a t. ház ismerje a jelenlegi helyzetet és egyúttal ismerje azt a kötelességet is, a mely abból reám hárul. Ezeket kívántam a t. háznak költségvetésemmel kapcsolatban előadni; előadni azért, hogy részben beszámoljak arról, mit tettem, részben némi tájékozással szolgáljak azon felfogásról, a melylyel az egyes ügyeket intézem, és a mely irányban akarom azokat az ügyeket fejleszteni. (Általános helyeslés.) Költségvetésemnek és előadásomnak elbírálásánál méltóztassék kegyes figyelemmel lenni arra, hogy mindenkit az ily helyen nem szabad csak szándékai szerint megítélni, magamnak sem kivánom, mert a jó szándék e helyen nem ér semmit. ítélni kell cselekedetei', nyilatkozatai iránya szerint is, azonban a mérleg másik serpenyőjébe az eszközöket kell venni, a melyek rendelkezésére vannak. És ha a t. ház arra a meggyőződésre jut, hogy a rendelkezésemre álló eszközöket úgy a jelen, mint a jövő érdekében kellő irányban, hasznosan használom fel, abban az esetben kérem költségvetésem elfogadását. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. Szünet után. Elnök: Szíveskedjenek helyökre menni. Az ülést folytatjuk. Molnár Antal jegyző : Ferlitska Kálmán! Ferlitska Kálmán: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy azon valóban igen szép, igen értékes, minden izében őszinte, nyilt előterjesztés gyönyöreiért, a melyben bennünket a kereskedelmi miniszter úr részeltetett, iránta csak a legteljesebb elismeréssel és hálával viseltethetünk. Kissé azonban kegyetlenül bánt el velünk, a mennyiben jóformán mindent elmondott, a mit e kérdésben elmondani lehetett. A kereskedelmi miniszter úr remek előterjesztésének egyik tenorját azon körülmény konstatálása képezi, hogy bizony a magyar ipar nincs valami különösen virágzó állapotban. De Ausztriában, a hol egyetlen provincziális