Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-549

212 S49. országos ülés 1900. márczlns 18-án, kedden. áttekinteni, és ez az egységes vezetés, a melyet elsősorban a kitűzött nagy nemzeti czélok igé­nyelnek, nem lehet másé, mint az államé, a mely­nek szempontja magasabb és általánosabb, mint a társadalomé (Helyeslés.) De ezenkívül, őszin­tén szólva, félek is ezt az akcziót a társadalom kezébe letenni, a mely ritkán szokott a nemzet egyetemes érdekeinek színvonalára helyezkedni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Azonkívül tár­sadalmunk, sajnos, gyenge is ily n;igy akczió keresztülvitelére, a mely oly nagy áldozatokat és előnyöket igényel, a melyeket csakis az állam hatalma és ereje képes rendelkezésére bocsátani. Hogy a tulajdonjog, vagy az örökbérlet legyen-e a telepítési és parczellázási tevékenységnek alapja, erre nem nehéz válaszolni. Az 1848-iki alkot­mány lerakta a modern Magyarország alapjait a földbirtok kérdésében is, és pedig a tulajdont tette alapúi és nem a bérletet, s engem pedig fontos politikai és gazdasági indokok indítanak arra, hogy a magyar földbirtokpolitikának ezen 50 éves tradicziójától el ne térjek. A politikai ok az, hogy az örökbérlet meg­rontaná parasztságunknak faji és nemzeti karak­terét és a függési viszonynak a jobbágysághoz hasonló állapotát hozná léke, a melynek hatá­sát megéreznők a politikai és társadalmi élet összes vonatkozásaiban. De fontos gazdasági indokom is van arra, hogy én az örökbérletet perhorreszkaljam és ez abban nyilvánul, hogy az örökbérlet folytán a birtokviszonyok nem változnának, csak a gazdálkodás alakúina át, már pedig én a telepítés és parczellázás leg­fontosabb czéljának épen a birtokviszonyok át­alakulását, illetőleg a földbirtok azon egészséges megoszlását tartom, mely által legtöbb elégedett és jómódban levő család képződhetik az állam­ban. (Helyeslés a jobboldalon.) Azzal, t. képviselőház, mindnyájan tisztában vagyunk, hogy a telepítés és parczellázás föld nélkííl nem eszközölhető; (Egy hang a szélső bal­oldalon: Pénz nélkül!) tehát földre, még pedig igen sok földre van szükség, hogy azon nagy állami és nemzeti érdekeket, a melyek itt közre­játszanak, összeforrasztani tudjuk, Méltóztatnak gondolni, hogy én, a ki az egész telepítési és parczellázási akcziót a népes­ség szaporodása és a földbirtok egészséges meg­oszlása czéljából óhajtom keresztülvinni, bizo­nyos aggálylyal viseltetem ahitbizományok és a latifnndomok túlságos mértéke iránt, a mi úgy a népesedési, mint a birtokmegoszlási proczesz­Bzusra egyaránt nyomasztólag hat. És ennek daczára még sem tartozom azok közé, kik a földbirtok-reform megoldása körűi a hitbizomá­nyok forradaloinszerü felszabadításának jelszavá­val küzdenek; nem pedig azért, mert egyrészt a meglevő bajokat, melyeket orvosolni óhajtanék, nem tartanám helyesnek újabbakkal szaporítani; másrészt, mert ha számot vetünk a telepítés és parczellázás igényeivel, azt fogjuk találni, hogy valamely erőszakos eljárás inaugurálásával s ekképen egy tekintélyes és nagy súlylyal bíró társadalmi osztály elkeserítésére szükség épen­séggel nincsen, hanem inkább arra van szük­ség, hogy a nemzeti akczió ezen nagy munká­jához ezen tekintélyes és nagy súlylyal biró tár­sadalmi osztály közreműködését is megnyerjük. Önmagamat kellenék nyonban megtagadnom, t. ház, ha a hitbizományok békés felszabadulását nem kívánnám; de távol állok minden olyan radikális eszközöktől, mely évszázados jogokat akar egyszerre áttörni, hanem megelégszem egy­szerűen azzal, hogy a meglévő síkföldi bitbizo­mányok numerus klauzust képezvén. . . Rakovszky István: Helyes! Ez lehetséges,! Krístóffy József: a volenti non fit injuria elve alapján a többiekkel együtt a családi taná­csok, s illetve a várományosok által önként és békés úton felszabadíthatók legyenek. Radikális szemüvegen át nézve, (Halljuk! Halljuk!) elis­merem, hogy ez kevésnek látszik, de valamely gyorsabb proczesszus megindítására szükség ép­penséggel nincsen ; mert meg vagyok győződve, hogy midőn különben is a kézenfekvő, állami, városi, községi, közbirtokossági és alapítványi földeket a telepítés és parczellázás kimerítette, a mi pedig nem kevés időt fog igénybe venni, akkor az önként felszabadult hitbizományi föl­dekből már annyi földmennyiség fog rendelke­zésre állani, hogy az a kis országalapítás, a mit az egészséges birtokmegoszlás előmozdítása által véghezvinni akarunk, minden akadály nélkííl folytathatja megkezdett munkáját. Az én számí­tásom szerint ugyanis, mintegy kétszázezer család telepítéséről lehet csak egyelőre szó, a melynek kielégítésére 2 millió hold földre volt szükség, a melyből az állam, a városok, a községek, a közbirtokosságok és az elfogadható magánbirto­kosok máris 1,200 000 holdat fedeznek. Ezen­kívül rendelkezésre állanak még az alapítványi birtokok, a melyeknek erdőbirtokkal való kicseré­lése nehézségekbe ütközik, megjegyezvén, hogy én a hitbizományok és egyéb latifundiumok ilyen önkéntes kicserélésétől, bármi szép is ez az idea, nem sok eredményt várok. (Igaz! ttgy van!) Mél­tóztassék azonban meggondolni, hogy a már most kézenfekvő és az imént jelzett földterületek be­telepítése és parczellázäsa is évtizedek munkáját veszi igénybe, a mély évtizedek eltelte után meg­győződésem szerint az önkéntesen és a maga természetes útján felszabadult hitbizományi bir­tokból elegendő földterület fog rendelkezésre állani a czélból, hogy ez a megkezdett nagy nemzeti munka a békés fejlődés eszközeivel be­fejezhető legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom