Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-549
549, országos ülés 1900. märczius 13-án, kedden. 211 melyet pedig részben telepítés, részben pedig parczellázás által érhetünk el. íme, t. képviselőház, ez a két eszköz: a telepítés és parczellázás adja kezünkbe azt a regenáló erőt, a melylyel a magyar nép sorvadó alsóbb rétegeit talpra állíthatjuk, melyek közül az első mozgósítja a földet és az embert egyaránt, a másik azonban csak a földet, a nélkül, hogy valamely etnográfiai hatása volna, mely oknál fogva én ezen utóbbit a magyar faj-specziális természeténél fogva a népesség szaporodására a legfontosabb eszköznek tartom és ennélfogva azt határozottan a telepítés fölé emelem. A parczellázás azonban nem csupán a népesség számának emelésére, hanem a gazdasági kultúra terjesztésére is szolgál és egyetlen módját képezi annak, hogy megszabadulhatunk az egyoldalú termelés hátrányaitól, exportképes kerti magvak és növények termelésével foglalkozhatunk. Ebben a kérdésben tehát a politikai és a gazdasági érdek teljesen fedik egymást és épen ez teszi alkalmassá a parczellázást az alföldi medeuczékben, melynek parasztsága lakhelyéből kimozdulni nem szeret, de annál jobban szeret a szomszédban terjeszkedni, a melyre ha módot nyújtunk, egészen új néprétegekben nyilik meg az alkalom földbirtok szerzésére, s ezáltal a magasabb kulturéletben való részvételre és a társadalmi megelégedésre, a mit eddig sajnosán nélkülöztek. Sokszor hallottam azt az ellenvetést, t. képviselőház, hogy ha az állam az elégedetlen embereket könnyen földhöz juttatja, ő maga fog tápot adni az elégedetlenségnek és igen sokan, a kik egyébként az egészséges birtokmegoszlást a társadalmi fejlődés egyik feltételének tartják, ezen oknál fogva aggálylyal viseltetnek a szélesebbköríí telepítés és parczellázás iránt. Az én meggyőződésem szerint, t. képviselőház, először is ez egy olyan ellenvetés, melylyel, ha igaz volna, meg lehetne akasztani minden gzocziális törvényhozást és intézkedést, másrészről pedig az sem tagadható, hogy az Alföldön specziális eltérő viszonyok vannak, a mely ellérö viszonyok nem idézhetők elő másutt azáltal, hogy a telepítési és a parczellázási proczesszus megindul az országban. Már pedig, ha a telepítés és parczellázás nem idézi elő azokat az okokat, a melyek az alföldi elégedetlenségnek fejlődésére hatottak, akkor nincs ok feltenni, hogy ez a proczesszus még nagyobb elégedetlenséget provokáljon, annál kevésbbé, mert az elégedetlenek helyzetén való javítás bizonyára sokkal kisebb inger arra nézve, hogy a rossz példa utánzókra akadjon. De nem fogadom el ezt az ellenvetést, t. ház, főleg azért sem, mert a telepítés és parczellázás nem annyit jelent, hogy most már föl det kap mindenki, a ki nincs megelégedve mai helyzetével; mert az én nézetem szerint nem azt kell a telepítés és parczellázás áldásaiban részesíteni, a ki legjobban kiabál, hanem azt, a ki arra leginkább érdemes, és a kiben megvan a képesség arrs. nézve, hogy ezen birtokmegoszlásnak úgy a saját szempontjából hasznát látja, valamint ezáltal az állaji nagy érdekeit s czéljait is előmozdítja. (Tetszés és helyeslés a jobbóldalon.) És épen ezen oknál fogva már most hangsúlyoznom kell, hogy a telepítési és parczellázási politikának más czélokat kell követnie, mint eddig, más eszközöket kell használnia, mint eddig, és miután itt oly nagy állami és nemzeti érdekek összeforrasztásáról van szó, melyeknek eredményei egyenesen nemzeti létünknek alapjait érintik, kétszeres elővigyázattal kerülendők el mindazon veszélyek, a melyek a telepítési és parczellázási ügy téves felfogása, vagy helytelen intézése által kitűzött nemzeti czéljaink elérését veszélyeztetik. És e mellett rá kell mutatnom, t. képviselőház, már most még egy fontos körülményre, rá kell mutatnom arra, hogy a mint a magyar állam reá szánja magát, — pedig reá kell szánnia, — ezen nagy akczió keresztülvitelére, ugyanakkor szánja rá magát tetemes áldozatok hozatalára is, a melyek részben financziális, részben erkölesi támogatásban fognak nyilvánulni, s a melyek nélkül egész telepítési és parczellázási akeziónk egy hiábavaló munkának és legföljebb egy najry kudarcznak a szomorú eredményével járna. Mert azzal legyünk tisztában, t. ház, hogy a nagy állami és nemzeti czélok nagy áldozatokat és erős eszközöket igényelnek; de ne sajnáljuk azon áldozatokat, a melyeket e nagy horderejű nemzeti akczió érdekében meghozunk, bőségesen megtérülnek azok más alakban azáltal, hogy anyagi és erkölcsi állásukban megerősítik azt az úgy állami, mint nemzeti szempontból egyaránt fontos tényezőt, a melyet 'a kisemberek képviselnek, a kiket, ha okszertíleg egy darabka földhöz juttatunk, gazdasági és egyéni erejükben az államháztartás egyik legbiztosabb alapját, a földjükhöz való szívós ragaszkodásuknál fogva pedig a magyar állam és a magyar nemzetnek egyik legerősebb támaszát fogják szolgáltatni. (Igazi Úgy van! a jobboldalon) Felmerül már most az a nagy kérdés, t. képviselőház, hogy ennek a nemzeti akcziónak a végrehajtása kinek a kezébe legyen letéve. Én őszintén bevallom, hogy oly mértékben vagyok a kizárólagos állami telepítésnek a híve, hogy a magántelepítést csakis azon egyetlenegy esetben engedném meg; a mikor valamely nagyobb birtoknak nagyobb munkaerővel való ellátása s így gazdaságosabb kihasználása czéíoztatik. Meggyőződésem szerint a telepítés és parczellázás ügye központosított vezetésre szorul; egységeg vezetésre, a mely annak összes mozgalmait képes ätt*
