Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-549

d>0g 549. országos Blés 1900. márczins 13 án, kedden. tom, hogy a magyar államiságot a magyar földön megerősíteni egy helyes nemzetiségi és szocziális politikával kell, itt kellő méltatásban nem részesült. Hosszasan ki tudnám mutatni a létező hátrányokat és a szükséges teendőket; azonban nem akarom a ház figyelmét továbbra igénybe venni. (Halljuk! Halljuk/ a szélső baloldalon.) Végbefejezésül azonban mégis engedje meg a t. ház, hogy még egy kérdésre kiterjeszkedjem. A tegnapi napon báró Feilitzsch Arthur t. képviselő úr egy szót ejtett ki a száján, a melylyel azt mondta, hogy az erdélyi magyarság veszedelemben van. Ez a szó nem lepett meg egyikünket sem. Igazán mondhatom, hosszá idő óta hangzik ez, de egyáltalában nem akadt még eddig államférfiú, a ki ideállott volna és azt mondta volna: ismerem a bajnak okát, tudom annak gyógymódját és felhívta volna a figyelmet és a társadalmat arra, és az állam erejét igénybe vette volna arra, hogy a létező bajok orvoslására a segítséget megtalálja. Én, mint méltóztatnak tudni, ezen irányban mindig lelkesültem, igyekeztem mindent elkövetni, hogy a magyar állameszme megerősödjék, és ezen veszélytől az erdélyi magyar kisbirtokost és középosztályt megmentsük. De őszintén megvallom, hiába kutattam itt, hiába kutattam ott, hiába kértem meg az érdeklődőket itt, vagy ott, hogy mondják meg, mily bajok, mily jelenségek vannak, melyek a veszélyt imminenssé teszik; e részben még kellő útmutatásra nem találtam. Pedig a míg ezen. bajok kútforrását, a közrejátszó tényezőket, okokat, jelenségeket nem tudjuk mérlegelni, ha hosszú időn keresztül nem látjuk, mik itt az okok, és mik a következmények, addig a létező veszélylyel szemben a bajok orvoslását nem találjuk meg. Azért, (Halljuk I Halljuk / a szélső baloldalon.) mert magam is látom a nagy harczot, mely az erdélyi birtokokért a magyar, oláh, és szász közt folyik, mert látom, hogy a magyarság mindenütt tért veszít,, szeretném az orvoslást megtalálni. Látom azt, hogy egyes kisebb intézkedéseknek néha mily nagy hatásuk van, például a tagosítás behozatalának. Látom, mikép teszi egyiket, másikat a nemzetiségek közül erősebbé, vagy gyöngébbé. Bár minden oldalról jelenségeket látok, még sem vagyok abban a helyzetben, hogy igaz képet teremthessek magamnak arról, hogyan kellene a felismert bajon segíteni. Az ország minden lakosának és minden magyarul érző magyar embernek kell keresni, hogy megtalálja az orvoslás módját. Az orvoslási módot csak akkor találhatjuk meg, ha az erdélyi részek összes viszonyait, azoknak múltját, a tapasztalt tények okait rendszeresen és tndmányosan feldolgozva megismerjük. Ennek előmozdítása okából egy határozati javaslatot nyáj tok be (olvassa) : »Határozati javaslat. A nemzeti politikának az erdélyi részekben kettős feladata van: megerősíteni a románoktól lakott vidékeken telepítés és más gazdasági eszközök segítségével a számban és vagyonban megfogyatkozott magyar népet, és restaurálni a magyar középbirtokos osztályt, melynek pusztulását leginkább gazdasági okok idézték elő. Hogy a telepítés történelmi és ethnográfiai feltételei a sikert biztosító okokkal és tényezőkkel együtt tisztába hozassanak, szükséges történelmi alapon tudományosan megvizsgálni, hogy az erdélyi részekben 1723. óta, mióta e hazarósz viszonyai nemcsak békésebbek, de állandóbb jellegűek is lettek, a magyar-román és szász faj népmozgalmai időnként miként alakultak és minő összefüggésben voltak. Szükséges volna feltüntetni, hogy ez egyes népfajok vidékenként való szaporodását, vagy fogyását minő társadalmi és politikai, vallási és gazdasági okok és tényezők idézték elő. Szükséges volna megállapítani, hogy mely vidékek voltak kedvezők vagy kedvezőtlenek az egyes fajok szaporodására, és vidékenként az erre vonatkozóan észlelt tüneményt miféle okok és tényezők szülték, s hogy ebből a jövőre vonatkozóan miféle tanúságok és következtetések vonhatók le. Szükséges volna megállapítani, hogy az 1848-iki nagy agrár-reformot megelőzően minők voltak Erdélyben a birtokviszonyok, azaz mennyi birtok volt tisztán magyar kézben és mennyi román, vagy Szász kézben, — melyre alapúi szolgálhatnak az 1819-iki Couseriprio Ciracyana és az 1840. évi úrbéri összeírások. Megállapítandó volna, hogy az 1850—-1854. években életbeléptetett új birtokrendszer menynyiben változtatta meg 1861-ig az 1840-iki birtokállapotot. Ismerni kellene az erdélyrészi magyar birtokok történetét 1861—1867-ig, kapcsolatban az akkori gazdasági és hitelviszonyokkal. Szükséges volna megcsinálni 1867 —1868-ból az egykorú telekkönyvek alapján az erdélyi birtokok statisztikáját, annak kimutatására, hogy mennyi birtok volt akkor a magyar, vagy nemzetiségi kézben s e birtokok jelzálogilag menynyire voltak terhelve. Szükséges volna kimutatni, hogy 1867-től az erdélyi földbirtokok terhe miként emelkedik s miként foly és fejeződik be a középbirtokosság ama romlása, a mely már az 50 es években megkezdődött. Kutatni és megállapítani kellene a nemzetiségi pénzintézetek birtokpolitikáját úgy, mint az a magyar kis- és középbirtok megterhelésében nyilvánul. Kimutatni kellene, hogy 1848-tól 1900-ig