Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-549

649, országos ülés 1899. márczius 13-án, keddeü. 209 miként nÖ időszakonként a román értelmiség és birtokosság száma, párhuzamosan a magyarságával, és a szászságéval, vagy e két utóbbi rovására. Szükséges volna tudni, hogy az utóbbi 50 év alatt az erdélyrészi kereskedelmi, ipari, közlekedési, mezőgazdasági, erdészeti, bányászati, hitelügyi stb. viszonyok mennyiben voltak hatással az egyes népfajok számbeli és vagyoni meg erősödésére, vagy hanyatlására. Minthogy ezen kérdések tisztázása nélkül a nemzeti politika az erdélyi részekben meg nem oldható, s minthogy magánemberek ily adatok összegyűjtésére a kormány minden irányban kiterjedő támogatása nélkül képtelenek, a magyar földmívelésügyi kormány kötelessége a vázolt elsőrangú fontossággal biró tudományos és politikai feladatot megoldani. Ezek alapján utasítja a képviselőház a földmívelésügyi kormányt, hogy haladéktalanul intézkedjék az előadottak tekintetbe vételével, az erdélyi részek népességi, birtok és hitelviszonyait tárgyazó munkálat elkészítéséről.« T. ház ! Méltóztassék nekem elhinni, hogyha mi ezentúl is csak egyszerű frázisoknál maradunk ; ha csak jelezni fogjuk az erdélyrészi magyarságnak a veszedelmét, de nem teremtjük meg sz alapot, a melyen minden magyar ember megtalálhatja az utat és módot, a melyen ezen segíteni lehet, akkor az utókornak nem elismerése, de átka fog kisérni bennünket. Az elmondottak alapján, mindazon elismerés daezára, melylyel a miniszter úr iránt viseltetem, mert általános politikája nem az, melyet e párt magáénak vall, a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Dedovics György jegyző: Krístóffy József! Krístóffy Józsefi T. képviselőház J (Haljuk! HaUjuk!) Midőn a földmívelésügyi tárcza költségvetésnél a t. ház nagybecsű türelmét kikérni bátor vagyok, nem szándékozom ezúttal mezőgazdasági életünk tarlói felett szemlét tartani, sem az orvosszerekkel foglalkozni, melyek súlyos gazdasági viszonyaink javítására alkalmasaknak mutatkoznak, hanem a t. ház kegyes engedelmével rálépek a földmívelési politika azon terére, a melyen legalább a t. ház eddigi tárgyalásaiban nem sokan mozogtak előttem, s a melynek egyes részein még mindig töretlen raesgyékre és járatlan utakra bukkanunk, melyek a haladást lépten-nyomon nehezítik, de a mely körülmény nem képezhet indokot arra, hogy állami és nemzeti erősségünk legféltettebb pontjainak alakulását összetett kezekkel nézi. A földbirtokpolitikáról, annak czéljáról és feladatáról, valamint azon eszközökről óhajtok szólani, t. ház, melyeknek problémái ugyan három évtizeden keresztül az aktuális politika színe KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXVII. KÖTET. alatt lappangtak, de a mely nagy és súlyos problémák újabban mélyen behatolnak a nemzeti, a politikai és társadalmi evoluczióba és messze kiemelkedve a mindennapi feladatok keretein, a nemzeti konszolidáczió kérdésével lépnek előtérbe. Es bár érzem, t ház, hogy azon ellentetek, a melyek a nemzeti politika alapjairól és irányáról még mindig fenforogni látszanak, ezen kérdéseknek érintését nemcsak politikai, hanem társadalmi szempontoknál fogva is szerfelett kényessé teszik ; bár érzem, hogy a földbirtokpolitikának és az ezzel szorosan összefüggő társadalmi és gazdasági problémáknak erős markolása viszonyaink közt az elvi és érdekellentétek káros összeütközését provokálhatja ; de mert érzem azt is, hogy ezen ellentétek békés áthidalása és a fenforgó félreértések eloszlatása nemzeti egységünk elengedhetetetlen feltételét képezi, s mert én épen e látszólagos ellentétek áthidalásához és a félreértések eloszlatásához óhajtom az utat egyengetni: nyugodt lelkiismerettel veszem fel földbirtokpolitikánk feladatáról a beszéd fonalát, melynek mérges anyagai a földmívelésügyi miniszter úr által megtartott szaktanácskozmány csatornáin amúgy is szerencsésen levezetve lettek. Ha egy minden izében nemzeti agrár-politikát akarunk konstruálni, akkor nemcsak arról lehet szó, hogy a mezőgazdaság jövedelmezőségének emelése mellett a földbirtokososztály politikai és társadalmi súlyát megerősítsük, mert ez egy nemzeti agrár-politikának csak parcziális részét képezheti, hanem arról is, hogy ennek a politikának intengráns részét képezze a nemzet efficaiens osztályai között a földbirtok-kérdés oly méltányos és békességes megoldása, melynek politikai konzequencziái a nemzeti egység létrehozásának nagy eszméje felé irányúinak. S e szempontból ez a nemzeti agrár-politika nem lehet egyes pártok vagy osztályok monopóliuma, nem kuzódhatik meg egyik vagy másik pártikurális érdek köpenye alatt, nem is viselhet a politika háborút senkivel, nem sértheti a szerzett jogokat: hanem a nemzeti termelés összes ágaival egyensúlyt tartva, ezekkel együtt kell azon magasabb nézőpontra emelkednie, hol a nemzet egyetemes érdekei domborodnak ki, azon egyetemes érdekek, melyek egyetlenegy nagy czélnak, a nemzeti létfentartás nagy czéljainak szolgálatába állanak. Van a magyar szellemnek egy specziális Sajátsága, a melyre mint egy valódi történeti egységre, a magyar nemzet közéletének összes eseményeit visszavezethetjük, s a mely specziális sajátsága ennek a nemzetnek a faj konzerválásban nyilatkozik meg, úgyannyira, hogy a magyar történelemben egyetlen általános tételt sem lehet oly biztosan felállítani, mint azt, hogy három század óta őseink minden politikai és társadalmi kérdést a fajfentartás szempontjából Ítéltek meg. 97