Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-549

5*9. országos Ülés 1900. márczius 13-án, kedden. ŰJ07 trális hold. Hogyha megnézzük a jövedelem végeredményt, tekintve, hogy nagy része bérbe van adva, rózsásnak, kielégítőnek egyáltalában véve nem lehet tartani. Ezzel kapcsolatosan csak arra hivom fel az igen tisztelt miniszter úr figyelmét, hogy az erdei faipar szempontjából méltóztassék valamit tenni. Én nagy elismeréssel viseltetem a miniszter úrnak azon gondoskodása iránt, a melyet például az én megyémben a rutbén-kérdés megoldásában tanúsít, nem is akarok én ennek sem méltatásába, sem kritikájába bocsátkozni, de legyen meggyőződve, hogy ha a faipar kiterjesztésére és gyámolítására a szükséges lépéseket megteszi, az egész országnak és annak a népnek sokkal több hasznot hajtana, mint a mennyit most elérni képes. Az igen tisztelt miniszter úr agrár-politikus, (Éljenzés bálfelől) én azt így magában rossz néven nem is veszem tőle, azonban, a ki Magyarországon csak agrárius, az ennek az országnak érdekében nem cselekszik. Ennek a szegény országnak minden irányban segítségére kell lenni. Hogy ha az agráriuspolitikát akkép értenők, hogy ez Magyarország földbirtokosainak akármilyen megoszlásban is segítségére siet,

! akkor talán még elviselhetnők, hanem a mi agrárpolitikánk nem azoknak a hónalja alá nyúl, a kik gyámob'tásra szorulnak, hanem mindazon agrárius törekvések, a melyek kidomborodnak, csak a nagyobb birtokosoknak szolgálnak előnyükre. (Ellenmondások a jobboldalon ) Makfalvay Géza: Az már nem áll! Komjáthy Béla: Azok a t. képviselő urak, a kik másképen gondolkoznak, méltóztassanak itt érveiket előadni, én örömmel veszem, ha az enyéimet megezáfofpík. Legyenek meggyőződve, hogy én is ehhez az országhoz vagyok kötve, az agrárius érdekek engem is épúgy érdekelnek, mint önöket, de azt nagyon jól tudom, hogy ha nem vagyunk bizonyos irányban előrelátók, hogy ha mi különbséget és ellentétet keresünk a kereskedelmi és agrárpolitika között, akkor ez az országnak csak hátrányára van. Makfalvay Géza: Senkisem keres! Komjáthy Béla: Az mondja, a t. képviselőtársam, hogy nem keresnek. Elismerem, én nem akarok itt vitát provokálni, de ott van például az a tenden mely megnyilvánul az ipari szeszgyárakkal szemben. Vájjon az nem a kis exiszteneziák érdeke ellen fordul ? Makfalvay Géza: Nem bizony! Komjáthy Béla: Kérem, én nem akartam kiterjeszkedni e térre, hogy vájjon a mezőgazdasági szeszgyár, a mely egyes uradalmaknak, nagyobb birtokoknak terményeit fogja felszívni, hogy vájjon az segít-e a kis exisztencziákon, vájjon nem épen az ipari szeszgyár volt-e az, a mely a szegény ember terményeit összegyűjtvén, azokat feldolgozta, a mely marhaállományát megvevón, azt értékesítette ? Távol van tőlem az a gondolat, és nem szeretném, ha félreértenének, minthogyha én a mezőgazdasági szeszgyárak ellen akarnék állást foglalni. Nemcsak magam, hanem ez a párt is, a melyhez tartozom, megbeszélés tárgyává tévén a dolgot, minden lehető eszközt megragadott arra, hogy ezek a mezőgazdasági szeszgyárak prosperáljanak. Én csak felhoztam, hogy bizonyos exkluzív irányoknak nem lehet áldozni, mert ennek az országnak szükséglete minden irányban való működést kivan. Én itt egy kérdést intézek az igen tisztelt miniszter úrhoz, (Halljuk! Halljuk!) és ezt nekem eszembe juttatja azon minden irányban nagy szabású és mély tanulmányra valló beszéd, a melyet a kereskedelemügyi miniszter költségvetésénél Kovács Pál t. képviselő úr előadott. 0 akkor felhívta a kereskedelemügyi miniszter úrnak figyelmét arra, hogy a hajózásra alkalmas és öntöző csatornák kiépítésével óriási előnyöket lehetne biztosítani. A kereskedelemügyi miniszter úr ezen dologgal nem foglalkozott mélyebben. Inkább is a földmívelésügyi miniszter úr reszortjába tartozik ; de ez eszembe juttatja egy nyilatkozatát a t. miniszter úrnak. Ennek két esztendeje, mikor bátor voltam ezt a kérdést a pénzügyi bizottságban felvetni, és a t. miniszter úr akkor azt mondta, hogy e részben mar a javaslat kész. Nagyon kérem a t. miniszter urat, minthogy szavában uem kételkedem, legyen kegyes és bennünket ezen kész javaslatával egyszer már ismertessen meg. Mert nagyon helyes megjegyzés volt, a mit, ha jól tudom, Kovács Pál t. képviselőtársam tett, hogy »az ilyen nagyobb munkának elkészítésére nem lehet a miniszteri bürót elégnek venni, kell, hogy a közvélemény retortáján is menjen keresztül; mert az ily nagy munkát nem lehet egy-két évre, hanem hosszú időre kell megállapítani.« És, ha minden körülmények közt helyes volna az, a csatornák kiépítése, úgy most volna az a leghelyesebb, mikor csakugyan a munkás tömegek ezrei vannak munka nélkül, hogy azokuak exisztencziáját biztosítani képesek legyünk. Én e kérdésben, mint laikus ember, megtettem a kellő tanulmányt, hogy mily irányban lehetne ezen segíteni. Fentartom ezt azonban magamnak akkorra, ha a t. miniszter úr a két évvel ezelőtt komolyan tett nyilatkozatát annyival komolyabbá teszi, hogy ezt a kész tervet elő fogja terjeszteni a képviselőháznak. Hát mindazok, a miket elmondani bátor voltam, azt mutatják, hogy sem szocziális, sem nemzetiségi téren oly föídmívelési politikát, a melylyel minden irányban meg lehetnénk elégedve, egyáltalában nem láttam. Igaz, a napokban nagyon helyes intézkedést tett a t. miniszter ár. (Mozgás.) Mint mondtam, kiindulási pon-