Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-549

204 549, országos ülés 1900. m&rcztus 18-án, kedden. nagy baj. De nézzük, milyenek ezek a termelési viszonyok. Ha az ember fáradságot vesz magának, hogy kiszámítja az összes termésnek értékét, a magyar föld termésének értéke 1400-2000 millió korona között váltakozik. De ez még nem elég, ehhez hozzá kell számítani a szőlőknek és kerteknek jövedelmét. Erre helyesen számíthatok 30 milliót. Az erdőkből eredő jövedelem, ha az állami kezelésből veszem az alapot, felmegy 92 millióra. Állatkivitelünk értéke, a mely pedig a legnagyobb, 230 millió; igaz, hogy a belfogyasztás sokkal többre megyén, azonban azt nem lehet számításba venni azért, t. képviselőház, mert az elfogyasztott takarmány 400 millió koronára megy, a mely a földtermésnek értékéből kell, hogy levonásba jöjjön s az itthoni fogyasztás értékét ez módosítja. Ha tehát ezeket mind tekintetbe veszszük, akkor, t. képviselőház, az az évi jövedelem, a melyet a magyar föld produkál, 2300 millió, egész 2500 millió korona közt váltakozik egy esztendőben. Természetes, hogy azt egész preczizitással megállapítani nem lehet, hanem csak hozzávetőleges számokkal dolgozunk. És a mikor ezt megállapítjuk, nézni kell, hogy ezzel szemben mi terheli a földet. Előbb csak a jelzálog- és a priváthitelről beszéltünk; ebből ki kell azonban még fizetnünk 130 millió korina egyenes adót, 121 millió korona fogyasztási adót, 200 millió forint kamatot, a terheknek egy óriási, el nem számolható részét, és el kell tartani a lakosságnak háromnegyed részét, mint a kik nem keresnek. Ha már most e számadatok mellett még rámutatok arra, a mit tegnap Molnár János t. képviselőtársam itt nagyon helyesen fejtett ki beszédében, hogy nagyon sok egyházi hitbizományi, kincstári és községi birtok van, a mely tehermentes, tehát nem annak a birtokosait terheli, akkor igazán elborzad az ember, ha rágondol arra, hogy ennek a szegény népnek mit kell kiizzadnia évenként, hogy hazafiúi, családi és önmaga iránti kötelességének eleget tehessen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az oka azután annak, t. ház, hogyha nézzük, hogy azoknak az elkótyavetyélt birtokoknak nemcsak a száma, hanem értéke is az utóbbi időben mikép változik, hogy akkor csakugyan egy kétségbeejtő helyzettel állunk szemben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pedig mindezekre a dolgokra, t. ház, nem lehet azt mondani, hogy nem igyekeztünk rajtuk segíteni. Az igen tisztelt miniszter úrnak és elődjeinek megadta a magyar nemzet az eszközöket arra nézve, hogy helyes földmívelésügyi politikát űzzenek, a melylyel ezeken a dolgokon segíthessenek; mégis fájdalom, ezen nagy áldozatkészségünk és kiadásaink nagyrészben meddőknek tekinthetők. Hát, t. képviselőház, még 1892-ben a bevétele volt a földmívelésügyi minisztériumnak 27'2 millió korona, a kiadás pedig 30 millió korona, tehát 2-8 millió koronával több. 1900-ban pedig a bevétel volt 456 millió korona, a kiadás pedig 57*8 millió korona, a tehernövekedés tehát volt 11,400.000 korona. Eleget adunk tehát arra nézve, hogy a miniszter minden irányban igyekezzék olyan politikát inaugurálni, a mely a magyar nemzetet megerősíti és a bukás szélétől visszatartja. Pedig, t. képviselőház, ezzel én még nem mondottam el mindent, mert nemcsak azt a 11 '4 millió többletet kell számításba venni, hanem számításba kell venni azokat a kamatokat is, a melyek kell, hogy a számítás bázisául szolgáljanak, és a melyeket a befektetésekből és a beruházásokból várunk, mert azokat azért tettük, hogy a jövőnek alapjai legyenek és a jövedelemnek bázisául szolgáljanak. Fordítottunk pedig 1893-ban beruházásokra 6,280.000 koronát, 1894-ben 1,512.000 koronát, 1895 ben 11,364.000 koronát, 1896-ban 1,640.000 koronát, 1897-ben 11,996 000 koro;iát, 1898-ban 7,560.000 koronát és 1899-ben 9,116.000 koronát. Tehát a mellett, hogy az évi kiadást így kiizzadtuk, mind nagyobb és nagyobb mértékben rendelkezésére boctátottunk a t. miniszter úrnak az általam felsorolt hét esztendő alatt még külön beruházás czímén 63,514.000 koronát; ennyit áldoztunk beruházásokra, a melyek, ha okszerűen, czélszerü'en és helyesen voltak igénybevéve, kell, hogy a jelemben a nemzetnek jövedelmét biztosítsák. T. képviselőház! Mindezek a dolgok Magyarországon, fájdalom, akadémikus jellegűek, mert hiszen beszélhetünk mi okosan, igyekezhetünk itt a baj kútforrását megtalálni, sőt tapasztalataink igénybevételével az orvosszereket is megtalálhatjuk, azonban mikor a kivitel ideje eljön, akkor minden törekvésünk meddő azon általános közgazdasági politika folytán, mely a kiegyezésben nyert"Magyarországon kifejezést. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Mikor nekem ez a hitem és meggyőződésem, engedje meg az igen tisztelt ház és az igen tisztelt miniszter úr, hogy egy aktuális kérdésre hívjam fel figyelmüket. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk azt, hogy a vámok megállapítása már készülőben van; az igen tisztelt miniszter úr már a szakköröket felhivta arra, hogy vélemé nyüket mondják el. Azonban ezt én kevésnek tartom. Az ország minden egyes lakosának előre kell tudnia azokat az iránycszméket és törekvéseket, melyeket a miniszter úr ezen vámpolitikában érvényesíteni akar, mert ismerjük Magyarország történetét a közelmúltból, hogy akkor, mikor bizonyos retortán keresztülment javaslattal ideáiknak, ennek a háznak, ennek