Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-549

549. országos ülés 1900. m&rczlus 13-áu, kedden. 203 toldotta azzal, hogy ezzel szemben a román búza sikértartalma emelkedik. Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: Nem így mondta a kereskedelemügyi miniszter úr? Komjáthy Béla: Tessék utána nézni, hallgattam magam is! En mindjárt rájöttem ennek a dolognak a nyitjára. Tudniillik mikor az őrlési forgalom feletti vita volt, akkor azok, kik az őrlési forgalmat eltörölni óhajtották, rámutattak arra, hogy a magyar liszt hitelét lerontják azzal, hogy a sokkal kevesebb sikértartalmú román búzával keverik a lisztet, mikor a piaezra küldik ; minthogy pedig a malmoknak érdekében van, hogy az őrlési forgalom megmaradjon, — kijelentem, más okokból én is ennek vagyok a híve, — természetes dolog, hogy a malmok plauzibilis okokat akartak keresni arra, hogy az őrlési forgalom ellen emelt ezen kifogással szemben az őrlési forgalmat megtarthassák. Elkezdtek experimentálni és apródonkint átment a köztudatba az a hir, hogy sikértartalom mennyire fogy. Addig, mig ez így lappangott, abban nagy veszedelem még nem rejlett, de mikor Magyarország minisztere ezt arról a helyről így az egész világnak bejelenti, akkor, mikor nálunk csak a búzának sikértartalma adja meg a lehetőséget, hogy lisztünk konkurálhasson, akkor ez egy veszedelmes dolog, és ezt megczáfolatlanúl hagyni nem szabad. (Helyeslés a szélső haloldalon.) De, t. ház, én úgy vagyok értesülve, hogy ez a felállított tétel nem is igaz. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ez ellenkezik a tényekkel. Ezt a hírt meghallottuk mindannyian, a magyar tudományos akadémia is kutatni kezdte ezt a kérdést, mert ez kétségbeejtő helyzet lenne lisztkivitelünk szempontjából. Mert eddig esak úgy voltunk, mint a német fejedelem, ki egy pályakérdést tíízött ki, annak megvilágítására, hogy miért nehezebb a döglött hal, mint az eleven hal. Be is jött valami negyven pályamunka, de mindegyik szerzője elfelejtette megmérni a halat, mert mikor megmérte, kisült, hogy semmi külöinbség nincs. (Derültség.) Épúgy történt a sikértartalom fogyásával, mert mikor az akadémia ezen kétségbeejtő helyzetéből a kibontakozást kereste, akkor pályadíjat tíízött ki, és Hankó és Gáspár vegyészek meg is vizsgálták; s mit mondtak ? Nemhogy apadás, sőt bizonyos százalékban emelkedés mutatkozik; azonban ezt preezize azért nem tudták meghatározni, mert lehet, hogy többféle kísérleti módok egymástól mégis eltérnek. Ezt azért hoztam fel, t. miniszter úr, mert a kereskedelemügyi miniszter úr akkor, mikor ezt etőadta itt nagy garral és mindnyájunkat megdöbbentett, azt mondotta, hogy fel fogom rá hívni az én kollegámnak figyelmet, ezzel enyhíteni akarta a dolgot, hogy talán nem olyan pozitivek az állítások. Most én hivom fel a miniszter úr figyelmét és kérem, hogy itt az ország s^ine előtt, az egész világ előtt jelentse ki, hogy ez nem igaz, (Helyeslés a szélső haloldalon.) ez nem így van, mert Magyarország érdekének ilyen megbénítását eltúrni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mint beszédem elején is mondottam, még azokat az iparágakat sem vette gondozás alá a miniszter úr, a melyek a mezőgazdasággal szoros összefüggésben vannak; azokra azonban most nem óhajtok kiterjeszkedni. Rámutatok arra, hogy állategészségügyünk nagyon rossz helyzetben van; rámutatok arra, hogy biztosítási ügyünk még csak a kezdeményezés stádiumában van, mert Magyarország értékeinek legnagyobb része még ma sincsen biztosítva. És ha mindezeket a jelenségeket összevesszük, azon szomorú tapasztalatra kell, hogy jöjjünk, hogy a magyar földbirtoknak helyzetté ezen kormány alatt és általában az alkotmány visszaállítása óta nem hogy javult volna, hanem rosszabbodott. Igaz, erre azt mondhatjuk, hogy ez lehet, egy frázis. Engedje meg a t. miniszter úr, hogy eléggé ismert, de mégis létező adatokkal megkísértsem ezt is megvilágítani. Sokszor felhozatott már, talán nem ilyen összeköttetésben, ennek a statisztikának tömege, a melyet én most fel akarok hozni, de ebből, azt hiszem, fényes igazolást nyert az az állításom, hogy a magyar földbirtok helyzete az utóbbi időben rosszabbodott. A jelzálogteher évenként — azt hiszem, a miniszter úr tudja, — 200 millió koronával emelkedik. Már most, ha nincs is olyan vagyoni kataszterünk, de mégis ha a rendelkezésünkre álló adatok alapján ezzel szemben a tőkegyűjtést nézzük, az eg>mást egyáltalában nem födi. De nézzük tovább a dolgot. Jelzálogteher van a magyar földön összesen 2500 millió korona; a személyi hitel alapján számíthatunk 500 millió koronát; ez összesen 3000 millió korona. Az egész ország földbirtokát nyomja 72 millió földadó, 9'5 millió másodosztályú kereseti adó, 24 millió általános jövedelmi pótadó, 25 millió községi adó, összesen 130 millió. Ha keressük ennek a mostani pénzviszonyok alapján 5°/o-kal a tőkéjét, az 2600 millióra rúg. Már most 3000 milliónyi teher, és ez együttesen 5600 milliónyi terhet képvisel. Minthogy pedig a magyar földeknek összes értéke — olvastam egyszer erre vonatkozólag Wekerlónek számítását, mert mondom, rendesen kimutatott alapunk erre nincsen, — 21 milliárdratehető, természetes dolog, — a mit tegnap, hajói tudom, Molnár János képviselő úr is felhozott itt, — hogy az ország vagyonának fele meg van terhelve, ez ma nem az országé. Igen, de azt mondhatnák, hogyha a termelés jó irányban megyén, ez talán nem olyan 26*