Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-549

202 Si9. országos ülés 1900. márczins 18-án. kedden. a nemzeti közérdeket szükség nélkül feláldozni? S azért a természet rendével és igazsággal ellenkező, hazánkra káros fidei kommisszumok eltörlésére szavazok.* Én ennek a migy férfinak politikai iskolájához, mondom, nem tartoztam, más irányeszmék és törekvések azok, melyek lelkemben tanyát ütöttek, de ezen kijelentést az első szótól az utolsóig aláírom és én is azon az állásponton vagyok, hogy a magyar faj érdekében a fidei kommisszumok ideje lejárt. A szabadforgalomnak kell minden irányban érvényesülni. Az érvényesüljön, a ki dolgozik és dolgozni tud, és nem az, a ki Isten kegyelméből úrnak született. Mindenki a szerint érvényesüljön, a mennyit ér, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérve egy másik felállított thézisemre, a melyet beszédem elején mondottam, nagyon kevés történt még a földmívelésügyi kormány részéről az irányban is, hogy magunknak piaczokat teremtsünk, hogy a föld termékét értékesíteni képesek legyünk. Csak ráutalok azon szomorú tényre, hogy Németországba néhány év előtt ötvenmillió értékű sertést tudtunk kivinni, míg ma már kivitelünk nincs. Franczi;> országba juhokat tudtunk kivinni, az is megszűnt. Lisztünk és búzánk kezd kiszorulni a piaczról, borunkat pedig hiába kínáljuk, vevő egyáltalában nem akad. De hát a földmívelésügyi minisztérium az én felfogásom szerint ezt a kötelességét úgy, mint kellene, nem teljesítette. Ennek a magyar földnek oly^n a termőereje, hogy azon sok olyan termesztvényt lehetne produkálni, a melyet ma egyáltalában nem produkálunk, s a melynek piaezot képesek lehetnénk teremteni. Ilyen a dohány, len, kender, komló, a gyümölcs; de mindezek terén alig történt valami. S itt felhívom a miniszter úr figyelmét, egy körülményre. Magyarország népe annyira el van telve azzal a meggyőződéssel, hogy mennyi jövedelmet ad az államnak a dohánymonopolium, hogy erről a kérdésről hosszú évek óta még csak nem is beszéltek. Mindenki úgy magyarázza a dolgot, hogy csak abszolutizmus ellen* ellenszenvből támadta a nép annak idején a dohánymonopoliumot Pedig ha a monopólium mogszíínnék, óriási jövedelmünk volna a dohányból, sokkal több, mint most. A monopólium fentartása nem is magyar, hanem csakis osztrák érdek, mert annak megszüntetése következtében az ottani monopólium óriási jövedelme teljesen megszűnnék. Felhívom a t. miniszter úr figyelmét a komlótermelésre is, mely nálunk nagyon hátramaradt. Évenként alig termelünk 3—4000 métermázsát, holott kétannyit hozunk be külföldről, a mi pár százmillió értéket képvisel. A földmívelésügyi minisztérium e termelési ág fejlesztésére eddig semmitsem tett. Elmondok egy érdekes esetet. Erdélyben egy Cseh nevű héjasfalvi birtokos minden támogntás nélkül hozzáfogott a komlótermeléshez, s mikor a komlóját elakarta adni egy szebeni sörgyárnak, ott azt mondták neki, hogy magyar komlót nem vesznek, mert sokkal jobbat kapnak Csehországból. így ez a Cseh nevű ember kénytelen volt elküldeni komlóját druszájának, Csehországnak, ott megfordították a zsákokat, és ugyanazon zsákokban küldték Szebenbe a komlót: akkor rögtön jó volt. (Mozgás balfelől. Egy hang: Ez rendszerint így történik!) Ez ellen kell valamit tenni. Gondolkoztam azon is, mi annak az oka, hogy mikor Magyarország felföldje, égalji viszonyainál fogva, oly nagyon alkalmas a komlótermelésre, miért nem tudunk itt tért foglalni. Rájöttem, hogy a magyar sörgyárosok a sörfőzéshez szükséges árpát maguk szerzik ugyan be, de a komló beszerzését, minthogy ez aránytalanul kisebb mértékben kell nekik, serfőző mestereikre bizzák. Tessék végignézni Magyarország összes serfőzőit: a serfőzőmesterek majdnem mind Csehországból vannak importálva. Természetes tehát, hogy ezek családi és más összeköttetéseiknél fogva inkább onnét hozatják a komlót. Midőn tehát elismerésemet fejezem ki a miniszter úrnak, hogy itt-ott gazdasági szakiskolákat állít fel, kérem, hogy gondoskodjék arról, hogy legyenek magyar serfőzőmestereink is; ezen a téren is legyen szakiskolánk. Más iparágak fejles tésében is, melyek összefüggnek a mezőgazdasággal, fájdalom, nagyon kevés történt. Nem akarok unalmas lenni, hogy annyiszor rámutassak arra a hibára, melyet az őrlési forgalom eltörlésével a kormány csinált, de felhozom azért, hogy ebből kifolyólag egy dologra hívjam fel a t. miniszter úr, a t. képviselőház és az egész ország figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) úgy, hogy minden ember, ki a haza iránt szeretettel viseltetik, igyekezzék ez irányban segélyemre jönni. Gondolom, három-négy nap előtt a kereskedelmi költségvetés tárgyalása alkalmával, egy meglepetésszerű kijelentés történt e házban, a mely engem nagyon kellemetlenül érintett, de mert már előbb beszéltem, nem volt jogom, hogy ezen kijelentés ellen akkor egész határozottan tiltakozzam; tehát most ragadom meg az alkalmat, hogy tiltakozásomat elmondjam és felhívjam a t. miniszter urat, igyekezzék rögtön melléin állani és a tiltakozást megtenni. (Halljuk! Halljuk !) A t. kereskedelmi miniszter úr előállott itt és mindnyájunk meglepetésére bejelentett egy tapasztalatot, hogy Magyarországon baj van, a búza sikértartalma fogy. Rámutatott arra, hogy a bácskai búza 42-ről mennyire jött le, hogy a felföldinek, a tiszavidékinek sikértartalma apad, és mikor mindezt — engedelmet a kifejezésért, —könnyelműen idedobta, akkor egyszerűen meg-