Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-548

548. országos illés 1900. márczius 12-én, hétfőn. 195 belügyi tárczánál elhangzott nagyszabású beszédekre, a melyek nézetem szerint talán túl is lépték azt a határt, a melyet ezen kérdés kényes természete igényel, annak taglalása nem czélseeríí, habár talán abból a szempontból világítva meg azt, a mely annak tényleges alapját és veszedelmét képezi és a melyet igényel, egészen új és más irányt tudnék a kérdésnek adni és nyújtani. (Helyeslés. Halljuk/) De nem foglalkozom ezzel a kérdéssel és nem kívánom a t. házat részletekkel untatni, ezer és ezer bajainkat felsorolni. Csupán hangsúlyozom, hogy ezen veszedelmes kérdés ma már társadalmi úton, társadalmi eszközökkel és intézményekkel, daczára a magyar közönség óriási erőfeszítésének és fáradozásainak, többé nem oldható meg. Nem kívánom elősorolni jajkiáltásainkat, figyelembe nem vett javaslatainkat, csak jelzem, hogy az erdélyi részek magyarsága veszedelemben van, és a segítés sürgősen szükséges. (Igaz! Úgy van!) Csak egy irányban legyen szabad néhány számadattal a t. házat tájékoztatni. A részleteket talán el méltóztatnak engedni. Az 1895. évi mezőgazdasági statisztikai adatok szerint: Magyarország összes birfcokterülete 48,816.200 kat. hold. A gazdaságok összes száma 2,831.802 kat. hold. Az országos átlag tehát egy gazdaságra: 7-40 kat. hold szántóföld, 4-50 kat. hold erdő, 023 kat. hold kert, 1-76 kat. hold rét, 260 kat. hold legelő, összesen 16 49 kat. hold. Az erdélyrészi 15 vármegyében pedig esik egy gazdaságra 4*62 kat. hold szántóföld, 6-60 kat. hold erdő, 0-28 kat. hold kert, 2-60 kat. hold rét, 240 kat. hold legelő, összesen 165 kat, hold. Tehát főösszegben teljesen egyezik az országos átlaggal, csak részleteiben nem. Ámde épen ez a sajnos, hogy egyezik, mert a régebbi ugyancsak hiteles adatok szerint egy gazdaságra esett átlagban : Magyarországon 17-82, az erdélyi részekben 1497 kat. hold. A míg tehát Magyarországon az átlag leszállott vagyis a gazdaságok száma szaporodott, addig az erdélyi részekben az átlag emelkedett, tehát a gazdaságok száma apadt; mégpedig sajnosa magyarság rovására és hátrányára. Hatalmas tényezőként szerepelnek ebben a munkában a nagymértékben szaporodó oláh pénzintézetek, a melyek közel nyolczmillió korona alaptökével rendelkeznek, és több, mint 12 millió korona jelzálog és 26.000 korona váltókölcsönt tartanak kezükben. De ha kozzáveszem, hogy 1898. és 1899 ik években még mintegy 20 ilyen intézet alakúit és több, mint 30 pénzintézetükről adatot szerezni nem lehetett, úgy bátran állíthatom, hogy a helyzet ebben aziránybanmintegy40 százalékkalrosszabb. Ezekben nyilvánult ezekben tükröződik vissza az utolsó évtized nemzetiségi munkásságának eredménye, a mely tervszerűen és kitartással dolgozik az oláh középbirtokos osztály megteremtésén, a mit, amint azt aa előbbi számadat is igazolja, a kisbirtokosság tönkretevésével és birtokaiknak csoportosításával lassú léptekben, de állandó haladással valósít meg. Igaza van Beksics Gusztávnak : nagyszabású, mindent átfogó politikára van szükság Erdélyben! Fölösleges talán ezek után még csak meg is említenem, hogy a telepítés kérdése az erdélyi részek magyarságát fenyegető veszedelemmel szemben csak másodrangú szereppel bir. Birtokmentési és különösen az erdőket illetőleg, birtokszerzési politikát kell itt az államnak követnie. A meglevő magyar birtokososztály fentartása, szaporítása, olesó és hozzáférhető hitelnyújtása, az eladósodott kisbirtok megmentése részben tömörítéssel magyar kézre juttatása, közlekedési viszonyaink hatalmas megjavítása, kifejlesztése, iparteremtés, magyar városainknak erős gazdasági, ipari, kereskedelmi és kulturális és pénzügyi góczpontokká fejlesztése, emelése, a kincstári erdő kezelésének a magyar nemzeti érdekeknek még fokozottabb mértékben megfelelő irányban való átalakítása, a közigazgatás szervezése, az állami és közigazgatási tisztikarnak nemzeti szempontból tervszerű elhelyezése ás tekintélyének, helyzetének emelése, javítása a legsürgősebben munkába veendő teendők, hogy legalább útját állhassuk a meglevő bajok továbbterjedésének. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen Magyarország az erdélyrészi magyarsággal egyetemben századokon keresztül volt őre és védbástyája a nyugat kulturális fejlődhetésének. Tessék elhinni, hogy az erdélyi magyarság, ha nem is egyedül, de nagymértékben őre és védbástyája a magyar nemzeti állam kiépítésének. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) De nem folytatom tovább, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) úgy is hosszasabban vettem igénybe at. ház türelmét, mint a hogy azt egy első felszólalásnál szokásos. A gazdasági és nemzeti létünk alapjaival szorosan összefüggő és megoldásra váró nagy feladatoknak nagy tömegéből, csak ime ezen egy-kettőt ragadtam ki és tárgyaltam, — elismerem, hiányosan, hézagosan, — de talán így is eléggé arra, hogy a t. háznak minden egyes tagja egyetértsen velem abban, hogy elérkezett az ideje a magyar nemzeti és összes, tehát ipar- és kereskedelmi érdekeinkkel is összhangba hozandó állandó és végleges gazdasági politika tervezetének megállapítására, gazdasági szervezkedésünk és elhelyezkedésünk alaptervének kidolgozására. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Nagy keretekben, de a czél határozott megjelölésével állítandó ez fel, úgy, hogy az összes kapcsolatos kérdésekkel a kormányzat minden ágában megoldandó feladatokkal összhangban legyen, a mire nézve meg26*