Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-548

186 6*8. országos ülés 1900. márczins 12-én, hétfőn. séfhez jussanak, a kik vagy nem hagyhatják oda családi otthonukat, vagy koruknál fogva nem képesek más gazdasági ágban is érvényesülni, de e mellett, hogy a selyemgubó beváltásánál 1 millió forint, azaz 2 millió korona keresetben részesülnek, még a selyemipar fejlesztése érdekében felállított selyemfonódáknál is jelentékeny keresetet találnak, a mennyiben már fennáll egy ilyen selyemfonoda 400 munkással, a hol 50—60 ezer forint nyújtatik ezen 400 munkásnak. Ez nevezetes momentum, mert míg eddig a gubót voltunk kénytelenek beváltani, és ez nagyon kis kereseti területet nyer, addig jövőben a selyemfonalat leszünk képesek eladni, a mely óriási nagy beváltási terhet biztosít nekünk és biztosítja azt, hogy selyemtenyésztésünk érdekében a jövőben fokozatos haladást mutatunk fel, és lehetővé teszi azt, hogy talán magánvállalkozások kezébe bocsáthassuk át azon gazdasági termelést, a melyet eddig nemcsak kizárólag az állam képviselt; a magánvállalkozásba való átbocsátás által éretik el azon legfőbb szempont, hogy míg egyes dolgok, melyek az életben részint finaneziális, részint más gazdasági szempontból nem érvényesülhetnek, az állam által kezdeményeztetnek, akkor pedig, midőn életképessé válnak, bevitetnek az általános gazdasági életbe. E téren fog megvalósíttatni és lehetővé fog tétetni az, hogy az állam tevékenységét innen elvonva, más téren fejthesse ki működését. Sok minden lenne még, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) a miről meg lehetne még emlékezni akkor, mikor a fó'ldtm'velésügyi költségvetésnek tételeit ismertetni bátorkodom. De hiszen úgy az idő rövidsége, mint a t. háznak talán nem nagy érdeklődése (Bálijuk! Halljuk!) felment engem attól, hogy e részben továbbra is igénybe vegyem a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Csupán még azt akarom megemlíteni, hogy a föklmívelésügyi miniszter úr részéről a múlt év folyamán kiadatott egy nagyjelentőségű munka, mely nemzetközi érdekkel bir, mely fontos azért, mert a nemzetközi világ figyelmét is fel fogja hívni mireánk és be fogja igazo ni azt, hogy a magyar kormány ismeri hivatását és tudja kötelességét nemcsak ott, a hol a magyar mezőgazdának szorosan vett gazdasági érdekeiről van szó, hanem ott is, a hol a világ tudományos élete iránt kellő érdeklődését kell, hogy bemutassa. Ennek kézzelfogható bizonyítékát adta a t. miniszter úr akkor, midőn Magyarország madarairól egy szakszerű leírást és ehhez szines lenyomata mellékleteket adott, a mely munka díszére fog válni nemcsak a magyar tudományos életnek, hanem büszkeségét fogja képezni e téren a nemzetközi tudományos világnak. (Helyeslés, éljenzés.) Végűi még arról emlékszem meg, hogy az 1900. évi párisi kiállításon az 1897 : XVIII. törvényczikknek megfelelően, Magyarország is részt fog venni, mint olyan, a mely be akarja mutatni a világ előtt állami intézményeinket és intézeteinket és megismerteti a nemzetközi világgal azokat az intézkedéseket is, a melyeket a földmívelésügyi kormány úgy a közelmúltban, mint a jelenben a mezőgazdaság fejlődése érdekében szükségeseknek látott megtenni. Mindezek alapján, t. ház, mikor azt látjuk, hogy a földmívelésügyi kormány nemcsak a nagyoknak érdekeit, hanem a kisembereknek érdekeit is annyira, a mennyire a mi financziális viszonyaink megengedik, szivén viseli és kellő méltánylásban részesíti, bátorkodom a költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadásra ajánlani. (Éljenzés a jobb- és baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Élénk helyeslés.) Major Ferencz jegyző: Molnár János! /Molnár János: T. ház! Ha valaki a jelen költkélfvetési vita alatt a ház fiziognomiáját megfigyeli, azt tapasztalja, hogy abban nem nagy ugyan a türelmetlenség, de nagy az apathia. Ezt azonban nem szemrehányásképen mondom, mert hiszen nekem nincs jogom bírálatot mondani a t. ház felett, hanem inkább csak kérésemet kívánom indokolni általa, mely így hangzik, kegyeskednék a t. ház legalább azon félórára, a mely alatt, úgy hiszem, elég vitális kérdésekről beszélek, becses figyelmével megajándékozni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenütt, de kivált agrár-államban, mint a milyen tudvalevőleg a mienk is, a parasztság, a földmívelő nép képezi az ország alapját, zömét, gerinczét, erejét. A földmívelő nép termeli ugyanis a mindennapi kenyeret és egyéb élelmi czikkeket, a melyekre mindnyájunknak szükségünk van. A földmívelő nép, mert a legnagyobb részét képezi a lakosságnak, szükséglete nyújt foglalkozást az iparnak, feldolgozandó anyagokat a gyáraknak és piaczokat a kereskedelemnek, és innen az a közmondás, hogy: »Hat der Bauer G-eld, hat's die ganze Welt.« Az államok is javarészt a földmívelő népből toborozzák katonáikat; nemkülönben a direkt és indirekt adóknak is a földmívelő képezi a főforrását, és alkotja mindenekfelett a nemzetnek fentartó elemét, mely jó és balszerencse közt, csökönyösen ragaszkodik bár talpalatnyi földéhez, melyre apáinak vére, vagy verejtéke gyöngyözött, úgy, hogy ha igaz, a mint hogy igaz is, hogy nyelvében él a nemzet, még igazabb, hogy földjében él a nemzet, mert a kié a föld, azé az ország. (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Ez az oka, hogy minden állam, mely meg akarja őrizni nemzeti önállóságát és fenn akarja