Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-548
i>48. országos Ülés 1900. márczins 12-én, hétfőn. 185 hasznos intézkedéseket, a melyeket a földmívelésügyi miniszter épen a méhészet terén is az országban életbeléptetett, és elismeréssel adóznak annak a férfiúnak, a kinek figyelme e látszólag kis kérdés iránt is oly nagy mérvben és a köz érdekében oly hasznos módon nyilvánult. A mezőgazdasági kérdések során meg kell emlékeznem pár szóval a mezőgazdasági iparról is, nevezetesen azért, mert az ország egy jelentékeny része épen a mezőgazdasági ipar szempontjából a mezőgazdasági termeléssel szoros kapcsolatban van. Tnlajdonképeni mezőgazdasági iparunk a szeszipar. (Halljuk! Halljuk!) Mező gazdasági ipar ugyan a sör- és a czukorgyártás is, de e két téren a nagyipar okkupálta az előállítást, a gyári kezelést, és a szesz az egyetlen, a melynél a mezőgazdasági kisipar mint ilyen erősebben jut érvényre, és nevezetes szereppel bir főleg a felvidéken, a hol a burgonyatermelés és a szeszipar összeforrt kérdést képez. És épen mivel az- utolsó időben a felső vidékek burgonyatermelésében visszaesés mutatkozott, a mely a rossz burgonyafajok elterjedésének tulajdonítható, a kormány részéről intézkedés történt arra nézve, hogy a rossz burgonyafajok kicseréltetvén, (Helyeslés.) ne csak a burgonyatermelés, hanem az ezzel összekötött szesztermelés is nagyobb fellendülést nyerjen. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De akkor, midőn a kormány a felvidék kisgazdaközönségéről ily irányban kivan gondoskodni, nem hagyta figyelmen kivú'l az ország más kisgazdáinak érdekeit sem, a mi számos intézkedésben nyert kifejezést, de legnevezetesebb a földmívelésügyi miniszternek azon intézkedése, a mely a paraszt mintagazdaságok felállításában nyilvánul. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől) Megemlékeztem, t. ház, arról, hogy e kisgazdaközönség által mindig oly nagyon nélkülözött útmutató könyvek szerkesztése és közkézre bocsátása által mily becses anyag vitetett be a kisgazdaközönség ismeretkörébe. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Ez az elméleti mód volt az, a melyen a kisgazdák intenzív és előnyösebb termelését értük el, de van egy czélra szolgáló gyakorlati mód is, és ez épen a paraszt mintagazdaságok felállítása. Mindnyájan tudjuk, menynyire konzervativek a kisgazdák, de egyáltalában a gazdasági élettel foglalkozó emberek; mily bizalmatlanul néznek minden újításra, mert hiszen annyi csalódáson mentek keresztül, midőn új és új kísérletekhez fogattak velük. A paraszt mintagazdaságok felállítása erős fegyver a földmívelésügyi miniszter kezében, a mely megtöri e konzervatív falat, a mely a parasztgazdák szivéhez férkőzteti a földmívelésügyi kormányt, a mely ez úton megérteti magát vele a tekintetben, hogy nemcsak elméleti igazságokat akar közéjük vinni, és nemcsak ily tanok terjesztéséKÉPVH. NAPLÓ. 1896 —190 í. XXVII. KÖTET. vei akarja őketjobb gazdasági módra terelni, hanem a gyakorlati élet eszközeivel is kívánja nekik bemutatni azon módokat, a melyek jövő életfejlődésünkre nézve előnyösek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Semmivel sem lehet e módok helyességét jobban bebizonyítani, mint épen a mintagazdaságok felállításával, a melyek az ország különböző vidékein minden vidéknek megfelelő gazdasági irányban, több falu területén bevett eddigi gazdasági szokásokkal talán ellentétben, szemléleti úton mutatják be a kisgazdáknak azt, hogy miként járhatnak el gazdasági körükben a jövőben olyanformán, hogy az csakugyan anyagi haszonnal is járjon, és ha azon kisgazda szemléleti úton győződik meg azoknak az igazságoknak helyességéről, a melyeket a földmívelésügyi miniszter velük meg akar ismertetni, akkor áttörte azt a konzervatív falat, a melyet úgy hívunk, hogy tartózkodás. És a mintagazdaságokban szerzett szemléleti úton megbarátkoznak azokkal az új gazdasági irányzatokkal és módozatokkal, melyek az ő saját érdekükben és az egész ország érdekében vannak. A folyó évben 39 ilyen berendezett mintagazdaság volt Magyarországon, és 25 ilyen mintagazdaság van szervezés alatt 531 holdon, és ezeknek a segélyezésére állami úton 29.000 korona van felvéve. Nem nagy összeg, de mindenesetre valami, és jelentékeny lépés arra, hogy e részben nagyobb haladás legyen a jövőben remélhető. Most kell, hogy megemlékezzek a selyemtenyésztésről. T. képviselőház! Akkor, a midőn a selyemtenyésztésről emlékesem meg, lehetetlen, hogy ne szóljak arról a férfiúról is, a ki húsz éven át selymészeti ügyünk élén állt és a ki lehetővé tette azt, hogy annyi ezer meg ezer szegény család kenyérhez jusson Magyarországon, a kinek köszönhető, hogy ma a selyemtenyésztés oly magas nívóra emelkedett, hogy a külföldről is megbecsülésben részesíttetik. Ez a férfiú Bezerédj Pál, (Halljuk! Halljuk!) a kinek hasznos és gondos működéséért most, a mikor húszéves jubileumát üli, köszönetem kifejezését e helyről is el nem mulaszthatom; csak röviden bátorkodom a t. ház figyelmébe ajánlani azt, hogy az 1899. évben 79.000 család 1,244.000 kilogramm gubót termelt, és hogy összesen ezen gubók árában 2,041.000 koronátkapott segélyképen. Ez utóvégre nem nagy öszszeg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy milyen nagy kiadás foglaltatik az egész állami budgetben, de fontos és nevezetes azért, mert épen ez az összeg az, amely a nép legalsóbb rétegeihez jut, munkájuknak megfelelő igazságos elosztás szerint részesíti a szegény embereket munkájuk után keresményben, úgy hogy nem vonja el őket más gazdasági ágakban való foglalkozástól, és lehetővé teszi azt, hogy olyan egyének is keresi