Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-540

14 540. országos ülés 1900. niárezius 2-án, pénteken. tük, nézetem szerint, társadalompolitikai reformok tekintetében tovább menni nem szabad, mert akkor az egyik betegséget a másikba fogjuk fojtani és csak bajt csinálunk. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Már pedig a dolog úgy áll, t. ház, hogy most van Magyarországon 387 betegeegélyző pénztár, a mely oly hiányosan, oly hibásan teljesíti feladatát, hogy például odakint a vidéken általános a zúgolódás, hogy beszedik a pénzt, de a tagok sem orvost, sem orvosságot nem látnak. (Általános helyeslés.) Vannak betegsegélyző pénztárak, a melyek általában véve a minimumra redukálták tevékenységüket. Továbbá a 387 pénztár közül 87 akkora deficzíttel küzd, hogy például az 1898-ik évben a deficzit 645.000 koronára rúgott, a tartalékalapból pedig 700.000 korona hiányzik. (Mozgás.) És ez a kategóriák szerint egyformán oszlik fel. Például a 77 kerületi pénztár közül 36 ilyen beteg. Ily állapotok mellett mi volt az első dolgom és kötelességem? A dolog mélyére hatni, alapos vizsgálatot intézni e tekintetben; és most már jelenthetem a t. háznak, hogy egy roppant terjedelmes munka felett rendelkezem, a melynek alapján mondhatom, hogy minden bajt és minden hiányt már ismerek. Most még csak az utolsó gyakorlati ellenőrzésre vau szükség, és e czélból küldöttem ki szakembereket, nem az intézmény tanulmányozása végett, hanem annak tanulmányozása végett, hogyan lehet gyakorlati ellenőrzés által kikerülni a bajokat, a melyek itt előállanak. A mikor majd ez be lesz fejezve, akkor fogom ezt a kérdést alapjában fölvenni és megoldásra juttatni, és aztán az eredményről a t, háznak beszámolni. (Általános helyeslés.) Nem szűkkeblűség és félelem tehát az, a mely azt a kérdést intézteti velem a t. képviselőházhoz, hogy ne méltóztassanak sem balesetbiztosítást, sem pedig más humánus társadalompolitikai reformot követelni mindaddig, a míg a betegsegélyző pénztárak kérdése szilárd, igazságos és méltányos alapon, minden részletében megoldva nincsen. Majd akkor lehet erről beszélni. (Általános helyeslés.) Engedje meg most a t. ház, hogy beszámoljak röviden a viczinális vasutak kérdéséről. (Halljuk! Halljuk!) A mólt év ezekre nézve nem volt kedvező. Ne méltóztassanak félreérteni, nem azért, mint hogyha nem akartam volna viczinális vasutak létesítését addig, míg a reform meg nincsen. Utóvégre a kezelés kérdésében lehet, kellő ellenőrzés mellett, a mostani törvény alapján is szolidan eljárni, (Helyeslés a jobboldalon.) és ennek következtében olyan feltétlen elítélést az eddigi rendszer nem érdemel. Azonban, t. ház, nem is maradtam tétlen még ezen a téren sem. 2150 kilométer van egészen letárgyalva és készen, de az üzleti viszonyok nehézsége folytán e dolgokat Analizálni, illetőleg életbeléptetni nem lehet. Nem lehet azonban tagadni — és épen ezen nehéz viszonyok bizonyítják álláspontom helyességét, — hogy a törvény reformját meg kell csinálni, nemcsak azért, mert volt visszaélés, nemcsak azért, mert volt egészségtelen építés, egészségtelen emisszió, hogy a konczessziónálással néhol visszaéltek, felhasználták, azt lehet mondani, olyan nyereségekre, melyek helytelenek. Nemcsak ezért szükséges a reform, bár e bajokat is ki kell küszöbölni, de financziális szempontból és a viczinális vasutak építésének lehetősége, gyorsítása szempontjából is szükséges. Miért? Mert a mostani törvény értelmében ezek kellően dotálva, biztosítva és szilárd alapokra fektetve nem mindenütt vannak. Ép azért az új rendszer egyik feladata lesz az, hogy e tekintetben is bizonyos rendszerességgel, ezeknek a létesítését szilárd alapon előmozdítsa. Ez a törvényjavaslat most már az uítíma manus alatt van. Hozzáteszem, hogy rövid pár hét alatt már abban a helyzetben lettem volna, hogy azt a t. ház elé terjeszszem, azonban ez az ügy, fájdalom most visszaesést szenvedett a miatt, hogy kitűnő és derék államtitkárom, Schmidt József úr, ki iránti elismerésemet és hálámat e helyen is kell, hogy kifejezzem, viszszalépett s ennek következtében most bizonyos megszakítás van ebben az akczióban. Remélem azonban, hogy kellő időben abban a helyzetben leszek, hogy a törvényjavaslatot a t. ház elé terjeszthetem. Az államvasutak költségvetésével tüzetesen nem akarok foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) de előirányzatom igazolására egy-két adatot felhozok a legújabb eredményekből, tudniillik a 99-iki évből, a melyek még a t. ház kezében nincsenek. Felemlítem, hogy előirányzatomban fedezetképen összesen 206,000.000 korona van felvéve, 1899-re pedig 204,615.000 korona jött be; tehát alig egy és félmillió korona emelkedés van előirányozva, holott a legrosszabb esetben négy és öt millió emelkedés szokott lenni, kivált ha a hálózat is terjed. így ez az előirányzat teljesen be lesz tartható. így vagyok a kiadások tekintetében is, noha ott vannak olyan esélyek, a melyekre senkiseio számíthat biztosan. Például milyen abnormis esztendő volt a baleset és elemi csapások tekintetében az 1899-ik év?! A mi a szolgáltatásokat illeti, már erre figyelmeztetem a t. képviselőházat, mert például igaz ugyan, hogy fél millióval több elegytonna kilométer van felvéve, azonban gondoskodtam, hogy 89 fillér helyett 89.352 fillér legyen előirányozva 1000 elegytonna kilométernél. Azt hiszem tehát, hogy ezen az alapon az előirányzat szintén be lesz tartható, annál inkább, mert