Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-547
164 517. országos Még 1900. márczins 10-én, szombaton. De tovább megyek. Ha ez a vállalat olyannyira sikerűit, nem szabad megállni olt, a hol vagyunk. Új vonalakat kell teremteni, például Korfuba, Patrasba, vagy a korinthusi szoroson át Pyräeusig. Az államnak meg kell ezt tennie, követelnie kell ezt, természetesen kellő segélyezés fejében. Még egyet ajánlok a t. miniszter úr figyelmébe. Ha ezek felett már komolyan gondolkodik, ha áj szerződést köt ezzel a társasággal, ne csináljunk rövid lejáratú szerződéseket, lianem azok legalább 20 esztendősek legyenek. Rövid lejáratú szerződéseknél a társulat nem megy be nagyobb befektetésekbe, mert nincs biztosítva. Rövid lejáratú szerződéseknél újabb befektetésekbe, a régi hajóknak jobb baj ókkal való kicserélésébe, nem mehet bele. Hosszabb szerződéseknél azután kilátásunk lehet arra, hogy ezen életrevaló vállalatnak hajóparkja nemcsak szaporodni, de javulni is fog. A mi az Adriát illeti, ez a társaság, mikor keletkezett, úgy keletkezett, hogy magában hordta a bukás csiráit. Szerencsétlenebbül még nem alakúit vállalat, mint az Adria, és ma be kell ismernünk, hogy az utóbbi években — nem az igazgatóságnak tudom be, de talán Peichlnak, a műszaki igazgatónak tudása következtében, — Angolországban éB a Földközi-tengeren első helyet vívott ki magának, sőt lehet mondani, a Földközi-tenger nyugati vidékein vezet ez a társulat még a Messageria felett is. Forgalma nagyobbodott, növekedett. Voltak ugyan például a múlt években olyan dolgok, a melyeket szemére vethettünk, például a brazíliai lisztkereskedés elhanyagolása, de ma itt is javulás állt be, sőt lisztkivitele az utóbbi hónapokban 30 ezer tonnával emelkedett. Évi forgalma csak az interkaláris forgalom nélkül meghaladja a hárommillió métermázsát, míg az interkaláris forgalom ennél is több. Ez a társulat elég gazdag, az utóbbi években pláne gazdagodott, az elmúlt esztendőnek kitűnő fuvardíjai után, tartaléktőkéje is elég nagy; hát vájjon a miniszter úr nem gyakorolhatna reája pressziót, hogy ha mostani vonalaira nem is szükséges hajóparkjának emelése, de a iibera navigazione czéljaira kötelezné őket bizonyos számú hajó építésére, vagy tőkeemeléssel, vagy tartalékalapjukból, hogy legalább tartaléktőkéjüket ne nem jövedelmező budapesti és fiaméi palotákba, hanem ilyen szabad hajózási hajókba fektessék. Nem untatom tovább a t. házat, hisz ez az idő nem szakdolgoknak, hanem szenzáczióknak van szentelve, azonban beszédem bevégzésénél lehetetlen valamit elhallgatnom. Tudom, hogy sokan az én felszólamlásomból azt a konzequeneziát vonják le, hogy ebből elsősorban annak a hálátlan Fiaménak lenne haszna. Ez nem egyezik meg az én felfogásommal, s én be tudnám bizonyítani, hogy igenis elsősorban Magyarországnak volna haszna. De ha annak a hálátlan Fiumének volna is a haszna, akkor is meg kellene tenni, mert megérdemli. Azok a szerencsétlen állapotok ugyanis, melyeket három esztendő óta látunk, nem léteznek, azokat felfújták a magyar lapoknak a fiumei pénzintézeteknél levő levezői (Egy hang balfelől.- Igaz!) A ki a fiumei viszonyokat csak némileg ismeri, nem hiheti el, hogy a nép, a mely a legkeservesebb pillanatokban kitartott a magyar nemzet mellett, hálátlan legyen a magyar hazához. Azok a vezetők, egy Mayländer, Ossoinack, a kik egész életerejükkel, kariérj ükkel ez országhoz vannak kötve, s akikben egy csepp olasz vér sincs, azok árulók nem lehetnek. Ott van például az öreg Waluschnig, aki börtönt szenvedett Magyarországért, ott van egy Minach, Thierry, Luppis, a magyar nemes Gosulich, ezek az emberek nem lehetnek ellenségei Magyarországnak. De nem lehet ellensége Magyarországnak az a nép sem, a mely akkor, mikor magyarságát kimutatnia veszélyes volt, akkor is kimutatta. Emlékezzenek vissza csak arra, a mi a Szuezi csatorna munkálatainál történt, a mikor a fiumeiek minden reggel az osztrák konzulátusnak pressziója daczára, tüntetőleg húzták fel puskaropogás között a magyar lobogót és este ugyanilyen ünnepség közt eresztették le azt. Ezek nem lehetnek hálátlanok Magyarország iránt, ezek szivéből nem lehet olyan könnyen kioltani a magyar hazának szeretetét. Hibák történtek, megengedem, az ő részükről, de a legnagyobb hibát egy szerencsétlen miniszteri hivatalnok és egy brutális miniszterelnök követte el, most pedig betetőzi egy őrült újság, még őrültebb vezérczikkeivel. Ezeket elmondva, mély tisztelettel kérem az igen tisztelt miniszter urat, hogy nem az én kíváncsiságom kielégítésére, hanem hogy azok az emberek, a kiknek hozzá kell járúlniok a magyar tengerhajózás kiterjesztéséhez, informálva legyenek, hogy tudják, a magyar kormány részéről minő támogatásra számíthatnak, kegyeskedjék erre vonatkozólag nézeteit, terveit, a szabad hajózást, illetőleg röviden elmondani. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kivan szólani. HjBgedüs Sándor kereskedelemügyi miniszteri Arra a három kérdésre, a melyet a t. képviselő úr hozzám intézett, kötelességemnek ismerem, válaszolni. Legelőször arra válaszolok, a mire határozott választ nem tudok adni, tudniillik a két hajótársulat jövőre vonatkozó szerződése tekintetében, Minthogy ez a kérdés most már tárgyalás alatt van, illetőleg e tekintetben megindítottam nemcsak az előtanulmányokat, de
