Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-547

| g4 &*7. országos ölés 1900. mérczlns 10-én, szombatén. ezen párt tagja lehetek. Nem zárkózhatom el a visszapillantás elől, — mert hiába, régi legény vagyok már, — midőn összehasonlítom e ház működését és irányát a régi idők történetével, a melyekből már csak igen kevesen vagyunk itt: itt van még például Madarász József bátyám,... Madarász József: Jobb idők voltak azok a régiek, nem voltak ily erkölcstelenek. Gr. Zichy Jenő: ... itt van báró Podmaniczky Frigyes. De t. ház, a midőn így visszapillantást vetek a múltra és látom a jelenlegi állapotokat, akkor, megvallom őszintén, sem büszkeség, sem öröm nem szállja meg szivemet, mert azt látom, hogy a helyett, hogy az egyedüli czél, a melynek szemünk előtt kellene lebegnie: a haza javának fejlesztése, a hazáért való együttes működés vezetne bennünket, egymás ellen törünk, mintha nem volna egyéb küldetésünk, mint hogy egymást itt a házban felfaljuk; (Úgy van! Ügy van! jobb- és balfelöl.) egymás ellen hadakozzunk. (Igás! Ügy van! a jobboldalon.) Ez, t. uraim, vajmi szomorú benyomást tesz az egész országban, de az egész Európa czivilizált népeire, és ezért engedjék meg, hogy, ha már erről szóltam, hadd intézzek egy szerény szót a r. napisajtóhoz is, hogy megkérjem őket, hagyják el ezt az örökös egymás elleni egyéni jellegű támadást, piszkolódást és az egyes egyéneknek és képviselőknek porbarántását, (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) mert ez az ádáz harez, ez a helytelen irány nem vezet másra, mint a parlament színvonalának lejebbszállltására. (I§az ! Úgy van! jóbbfelöl.) Ezt a tételt elfogadom, és újból köszönetet mondok a miniszter úrnak, hogy a szőnyegen forgó ügyet oly melegen karolja fel. (Helyeslés jobb felől.) Dedovics György jegyző: Ferlitska Kálmán! /Ferlitska Kálmán: T. ház! A kereskedelemügyi tárcza költségvetése tárgyalásának folyamán az iparfejlesztés kérdésében legilletékesebb helyékről két kijelentés történt. A vita keretéből mind a kettő szokatlanul és feltűnően kimagaslik. Az egyik gróf Zichy Jenő képviselő úrtól származik, a ki tudvalevőleg életének java részét a magyar ipar fejlesztésének szentelte és a ki ezen a téren hosszú éveken át vezérlő szerepet játszott, a kinek bíráló szavai, tehát, egyéniségének súlyánál fogva, döntő nyomatékkal helyezkednek el a mérleg serpenyőjén. És igaza van a nemes grófnak, mert azt a széket, a melyben ez idő szerint, hála Istennek, Hegedüs Sándor miniszter úr ül, hosszú éveken át, egy igen fontos és igen mélyreható kötelesség terhelte. Csak sajnálom, hogy a nemes gróf elém vágott, mert én akarom megköszönni azt, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr azt a kötelességet, a mely ezt a széket, mondom oly régóta terhelte, loyálisan lerótta a tegnapi nap folyamán a nemes gróf irányában, dús érdemeivel szemben az ország színe előtt háláját fejezve ki. (Éljenzés.) De visszatérek gróf Zichy Jenő úr ama bizonyos kimagasló kijelentésére. Az általános vita folyamán a gróf úr azt a kijelentést tette, hogy a magyar ipart lehet ugyan fejleszteni, emelni, azonban a versenyképesség megfelelő színvonalára helyezni önálló vámterület nélkül, nem lehet. Madarász József: Igaza van neki! Ferlitska Kálmán: Én azt gondolom, hogy az ezen kijelentésben foglalt eszme azon eszmék közé sorakozik, a melyek örök életre vannak hivatva és arra, hogy a dolgok végén diadalmaskodjanak. Nem tartom magamat legkevésbbé sem prófétának, hanem úgy érzem, úgy gondolom, hogy ennek a kijelentésnek a nagysága a legközelebbi jövőben óriási mértékben fog a magyar közgazdasági élet terén kidomborodni. A másik kimagasló kijelentés a legilletékesebb helyről, a kereskedelemügyi miniszteri székből történt. Ez a kijelentés óriás súlylyal, nyomatékkal bir. Ezen legilletékesebb helyről, szemben gróf Zichy Jenő ár kijelentésével, és azzal némileg ellentétben, az lett mondva, miszerint magyar ipart a jelen viszonyok közt is lehet teremteni. Engedje meg nekem, hogy feltételezzem, miszerint a versenyképesség színvonalán, a megkívántató színvonalon álló magyar iparra gondolt. Ennek a kijelentésnek arról a helyről, a honnan kifejezésre hozatott, óriási súlya és nyomatéka van, mert hiszen, a mi lehetséges, annak megvalósítása akarati elhatározásától függ, és miután a miniszter úr az iparfejlesztés terén a lehetőt nemcsak akarni fogja, hanem tényleg akarja is szivének és lelkének egész erejével, ennek következtében a magyar közvélemény és Magyarország, a legnagyobb megnyugvással fogadhatja ezt a kijelentést, mely a legilletékesebb helyről származik. Megnyugvással fogadhatják ezt még a pesszimisták is, a kik közé pedig magam is tartozom. A kereskedelemügyi miniszter úr ezen kijelentést kiterjesztette a kisiparra ie, és gróf Zichy Jenő úrral egyetemben, e tekintetben a leglényegesebb segédeszközkép, a szövetkezetek intézményét nevezte meg. Ha létezik eszköz, a melylyel valóban az elzüllés szomorú állapotában vergődő kisipar némi támogatására lehetünk, akkor ez kétségkívül a szövetkezetek intézményében van elhelyezve. Azonban megbocsát nekem a nemes gróf, én azt gondolom, hogy 8 e tekintetben egy kissé optimisztikusan lát, a mennyiben azt hiszem, hogy felette csalódnék az az ember, a ki azt tételezné fel, hogy Magyarországon,, A szövet-