Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-547
647. országos ülés 1900. inárczlus 10-éii, szombaton. 155 kezetek intézményével ugynazon eredményt lehet elérni, a minőt azzal például Németországban értek el, mert ugyanazon okokból, a mely okokból nálunk, megfelelő támogatás mellett a nagytőke, a nagyipar nem érvényesülhet helyes mértékkel, ugyanazon okokból nem érvényesülhetnek teljes mértékben nálunk a szövetkezetek sem, mint a nagytőke szurrogátumai, s mint a mik a nagytőkével hasonló természettel, hasonló hatékonysággal birnak. A szövetkezetek intézményének csak ott van igazi létjogosultsága, csak ott van igazán illetékes szerepköre, a hol azt a nagyiparral, a nagy tőkével kell szembeállítani. Azonban, fájdalom, nálunk a szövekezések intézményét ily ellenféllel nem kell szembeállítani, a mennyiben, sajnos, a belföldön nem létezik, vagy ha létezik, nagyon könnyen leküzdhető gyenge alakban. A külföldi nagy tőkével, a külföldi nagy iparral pedig épen azon okokból nem szállhat eredményes küzdelemre, melyekből erre maga a belföldi tőke és nagyipar nem szállhat. Ezen a téren a küzdelem mindaddig felette egyenetlen és sok tekintetben meddő leend, míg az államhatalom egész súlyával nem áll a küzdelem háta mögé, és míg a küzdelemnek nem adja meg azt a támpontot, a melyre annak feltétlenül szüksége van. Mindazonáltal a szövetkezetek intézménye által egyes, különösen specziális magyar iparágak terén lényegesen lehet javítani, és csak a legnagyobb elismeréssel vehetjük tudomásul, hogy újabban az országos központi hitelszövetkezet kebelében megalakult a kisipari szakosztály is, és ezáltal a kisiparosok óhajának e részben elég lett téve; szintén megnyugvással vehetjük tudomásul a t. miniszter úrnak azt a kijelentését is, hogy a legutóbbi év folyamán 20 ipari szövetkezet alakúit meg. A t. miniszter úr e részben szerény volt, a mennyiben nem egy év alatt, hanem csak egy félév alatt alakúit meg és pedig 23 szövetkezet, augusztus elsejétől februárrus elsejéig számítva. E közül a 23 szövetkezet közíü sajnos 14 hitelszövetkezet, s csak a többi iparszövetkezet. Szintén nagy megnyugvással vehetjük tudomásul a t. miniszter úrnak azt a kijelentését is, hogy egyes esetekben üzletrészek jegyzésére is vállalkozik, a mi a törvényben megállapított ötszörös felelősség tenyéré való tekintettel, kissé merész vállalkozásnak tűnik fel. A vállalkozás merészsége azonban feltétlenül igazolva van a szükség által, és meg lehetünk róla győződve, hogy a t. miniszter úr erre a szerepre csak ott fog vállalkozni, — gondolom Szegeden történt meg, — a hol a vezérszerepre feltétlen szükség van, s ily esetekben a t. miniszter úr nagyon helyesen cselekszi, ha a zászlót a kezébe veszi. Bizonyos fokú koczkázat nélkül nagyot gondolni és cselekedni nem lehet. Egyébként meg vagyok róla győződve, hogy a t. miniszter úr ily esetekben is óvatosan fog eljárni és a pénzügyminiszter úrnak a koczkázat veszélyétől nem kell tartania. A t. miniszter úr ezen biztató és nagyértékű kijelentésének egyik további eszközét képezi a közvetlen állami támogatás lehetősége. E részben, megvallom, bizonyos fokig igazat kell adnom Rátkay László t. képviselőtársamnak, a ki oda nyilatkozott, hogy e tekintetben visszaesés létezik. Ebben részben igaza van; a mennyiben a dolog következőképen áll. 1896. évben a nagyipar 460.000 forint erejéig nyert támogatást. Már 1897-ben csak 172.000 forint erejéig, 1898-ban pedig össze-vissza 202.000 forint erejéig. Tehát a differenczia aránylag mindenesetre óriási. A kisipar 1896-ban 67.000 forint erejéig nyert támogatást. 1897-ben 34.000 forint erejéig és 1898 ban már csak 23 000 forint erejéig, dekadenczia tehát kétségkívül fenforog. Sietek azonban kijelenteni, hogy e tekintetben az utóbbi év folyamán lényeges javulás állott be, a mennyiben, mint a költségvetésből meggyőződhetünk, az iparfejlesztés czéljnira közel 1,300.000 korona van felvéve, és képzelem, hogy milyen nagy volt az a küzdelem, a melyet a miniszter úrnak ezen eredmény érdekében ki kellett fejteni; legyen szabad reménylenem, hogy ezen skála a jövőben csak emelkedni fog. A miniszter úr ama idéztem, biztató és nagybecsű kijelentésének egy másik további eszközét, igen szerény eszközét képezi a fegyenczipar szabályozása. E kérdést valahára meg kellene oldani, ha egyébért nem, azért, — mert megvallom, valami nagy eredményt nem várok tőle, — de legalább azért, hogy az iparosok folytonos panaszának e téren egyszer véget vessünk. Gr. Zichy Jenő: Nem lesz könnyű! Ferlitska Kálmán I Könnyű lesz, a mennyiben van szerencsém kijelenteni, hogy már 1883-ban ez a kérdés meg lett oldva. Egy kitűnő szakférfiú, Matlekovics Sándor képviselőtársam, 1883-ban a kormány rendeletére e kérdést egy nagybecsű ^szabályzat szerkesztésével megoldotta és ennek alapján meg lett szerkesztve a kormányi rendelet is, ki is lett adva, de végrehajtva sohasem lett. A miniszter úr nagyértékü kijelentésének harmadik eszközét képezik a közszállítások. E részben különösen a hadseregszállításra kívánok vonatkozással lenni. De előzőleg legyen szabad fehivnom a t. miniszter úr figyelmét az osztrák kormány iparvédelmi törvényjavaslatára, és főleg enuek egyik passzusára, a melynek értelmében törvényileg volna elrendelendő, hogy az osztrák összes közhatóságok és közintézmén3 T ek szükségleteiket tisztán osztrák készítményekből szerezzék be. Ez a példa mindenesetre utánzásra méltó. A hadsereg szállításainak kérdésében legyen 20*
