Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-546

646. országos ütés 1900. márczlas 9-én, pénte&en. 137 országos magyar gazdasági egyesület elnöke nyilt beszédben vetette szemére a földmívelésűgyi miniszter iVrnak, hogy jelentése hibás. (Halljuk! Halljuk!) Már most ilyen küzdelmek között mi következik a szegény gazdára, a ki ezeket a dolgokat odahaza olvassa? Az, hogy vagy azt mondja, nem adom el a búzámat, vagy pedig, mert pénzre van szüksége, mit csinál? Vagy uzsoráskölcsönbe fog belemenni, vagy olyanforma szerződésbe, a milyent Rohonczy Gedeon t. képviselőtársam megemlített. Azt mondja: »Biztosan 12 forint lesz a búza; kötök én egy olyan sluszt, hogy az illető kötelezi magát arra, hogy máreziusban, akkor veszi át a búzát, a mikor én kívánom, és ennek következtében én biztosan nyerek!« S mi következik ebből a dologból és ebből e hirdetésből? Óriási eladósodás, bukás. Akkor természetesen mindenkit szidnak és mindenkit megrónak, hanem elfeledkeznek arról, hogy tulaj donképen hogy is kerültek ebbe a csávába. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Mit következtetek én ebből? A világért sem vonok le semmit azoknak a kitűnő, valóban ügybuzgó hazafiaknak az érdeméből, a kik olyan egyoldalúsággal, de akkora lelkesedéssel éá önzetlenséggel képviselték a magyar mezőgazdaság ügyeit. De azt hiszem, arra mégis talán fel vagyok jogosítva ezen adatok alapján, hogy azt mondjam: az árak tekintetében olyan appodiktikusan és olyan egyoldalú határozatokkal és agitáczióval talán mégsem jó fellépni, talán mégis jó napról-napra számlálni a dolgoknak és az üzleteknek fejlődését és lehetőleg nnadeakiiiek legjobb belátására bízni azt, hogy miként akarja a maga dolgát értékesíteni. Engedje meg a t. ház, hogy most beszédem utolsó részére térjek át, (Hulljuk! Halljuk!) és ez az iparpolitika némely mozzanatának további megvilágítása. (Halljuk! Halljuk!) Jól esik nekem, hogy ezen a téren nemcsak bizonyos összhangot, de egy bizonyos melegséget találtam a t. képviselőházban. De még jobban esik az, hogy az elmondottakban olyan kiváuságokat hallottam, a melyek nagyobb részére én azt mondhatom: vagy már megcsináltam, vagy most már csinálom. (Tetszés.) Azt hiszem, ez a legjobb programúi a világon. (Helyeslés.) Vegyük tehát elő a kívánságokat, a melyek az én programommal szemben, — mely hiányos volt és elégtelen, ezt magam elismerem, — felmerültek a t. ház legutóbbi vitái alkalmából. Ugron Gábor t. képviselő úr azt mondta: nem a történelmi fejlődést kell az ipar és gyáripar tekintetébea követni, hanem egyszerűen a legtökéletesebbet kell felállítani. Hisz ez természetes. Ugyanezt a politikát követem én is, mert hisz az természetes, hogy a primitív szövőszékkel most már nem lehet versenyezni, és nem KÍPVH. HAPLÓ. 1896—1901. XXVII. KÖTET. várhatom be, hogy az antediluviális fejlődés végigmenjen az újkorig, hanem a mi a legtökéletesebb, legelőrehaladottabb, azt iparkodom elérni; az illető gyárosoknak is ez áll érdekében, mert a versenyképességet a régi gyárakkal szemben csak így tarthatják fenn. Kifogást hallottam a bejelentett és már részben épülő és két év alatt üzembe helyezendő 24 gyárra vonatkozólag. T. képviselőtársunk gróf Serényi Béla, a kinek igazán nagyon hálás vagyok, hogy a dolgokkal oly tüzetesen foglalkozik, azt mondta, n

°gy J

gy 10—20.000 forintos gyárakat könnyen lehet csinálni, főleg ha a részvénytársulatok mindjárt spekuláczió tárgyává is teszik. Tökéletesen osztozom nézetében; kis gyárakkal és spekuláns részvénytársaságokkal ezen a téren csak Veszedelmet csinálhatunk, csak romokat fogunk teremteni, semmi egyebet. Ezt én nem akarom. Tehát most engedje meg a t. ház, hogy beszámoljak, hogy miféle gyárakról beszélek itt. (Halljuk.

1 Halljuk!) Biztosítva van már számszerint 24 gyárnak a létesítése; ezek köztíl 17 nagy firma, nem részvénytársulat, még pedig oly gyárak ezek, a melyek 1,200.000, 6 — 7—8—9 százezer koronával vannak alapítva. Ezek tehát nem tízezer forintos dolgok, még pedig kipróbált, részben német, részben angol, részben pedig és legnagyobb részben osztrák gyárak. Továbbá az átalakítás és megnagyobbítás alatt lévő és eddig még nem is említett 17 gyár közül szintén tíz ilyen önálló czég van és hét részvénytársulat; de mindegyik, úgy az új gyárak közt előforduló hét részvénytársaság, mint az átalakítás alatt lévő részvénytársaságok, belföldi régi gyárak, a melyek már meg vaunak némileg gyökerezve, és a melyeknek megnagyobbítása biztos garanczia arra nézve, hogy versenyképességük csak emelkedni fog. Tehát méltóztatnak látni, hogy nem oly könnyen bocsátkozom e tekintetben alkudozásba. De azt mondja Polónyi Géza t. képviselőtársam, hogy mit ér mindez; meg fogják ölni a kartellek és az osztrák újabb törvényjavaslat, a melyet most publikálnak a lapok, mert ez a törvényjavaslat adómentességet biztosít azoknak a gyáraknak, a mi a mieinknek vesztét okozza. Sajnálom, hogy t. képviselőtársam csak az osztrák javaslatot olvasta el, és nem a magyar törvényt is. (Úgy van! Úgy van! johbfelöl.) Mert a magyar törvény 2. §-ban meg van mondva, hogy fölmentetnek a kereseti adó alól, a bányafdó alól, a nyilvános számadásra kötelezeti vállalatok adója alól, valamint minden községi pótlék, kereskedelmi és iparkamarai illeték, g az általános jövedelmi pótadó alól, továbbá bélyeges illetékmentességet kapnak a telekátruházásoknál és a részvényátruházásoknál és a mi szintén fontos, ott 6—12 esztendőre, itt pedig 15 esz18