Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-546

138 546. országos ülés 1900. márczins 9-én, pénteken. tendőre van ez kilátásba helyezve. Tehát méltóztatnak látni, hogy ha valamelyik nagyobb előnyt nyiíjt a kettő közül, úgy ez a törvény az, nem pedig az a javaslat, a melytől Polónyi Géza t. képviselőtársam annyira megijedt. Egyébiránt kijelentem, (Halljuk! Halljuk!) hogy e téren nem lebeg előttem más, mint az ország érdeke és joga; (Élénk helyeslés jobbfelöl.) történjék bármi bármely részről. Nem azért alkotunk, hogy alkotásainkat megsemmisíteni hagyjuk; ha közhatóságilag, közintézkedések útján veszélyeztetve látjuk azokat, akkor mi is tudunk megfelelően intézkedni. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) Mert meggyőződésem az, — és ebben egyetértek Polónyi Géza t. képviselőtársammal, — hogy a legveszedelmesebb dolog lenne, e gyárakat megcsinálni, és azokat,.ha nem saját hibájukból, a bukás szélére jutnak, cserben hagyni. Itt már megkülönböztetem a dolgokat. A mely gyár a maga hibájából bukik, vagy elspekulálja magát, az hadd veszszen, de ha bebizonyíthatólag közintézkedések következtében van veszélyeztetve, akkor a kormánynak és a törvényhatóságnak kötelessége azt a gyárat megfelelő közintézkedések által biztosítani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ugron Gábor t. képviselőtársam kívánta, hogy a vizére* felvétel eszközöltessék. Ennek égető szükségét beláttam, mert a kivel csak tárgyaltam a villamos erő dolgában, mindenki a vizerőt tartotta kívánatosnak. Fel is van már véve a Vág, a Hernád, a Poprád, a Maros, Szamos és az Olt vizereje, és az. egész országon végig eszközöltetjük ezt a munkát, a mely három év alatt egészen készen lesz, és akkor, de már időközben is, akármely gyáros jő hozzánk, és azt mondja, hogy nekem ilyen és ilyen vizerőre van szükségem, az minden vidéken kiroutathatólag rendelkezésére fog állani, és ennek következtében ez nehézséget képezni nem fog. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Azt kívánta továbbá Ugron Gábort, képviselőtársam, hogy utazókat indít-unk el, a mi meg is történt. Ez idő szerint négy a Balkánon, kettő Kis Ázsiában, kettő Oroszországban van, és a korábban kiküldöttek közül négy már kereskedelmi czégeknél nyer alkalmazást, négyet pedig mi használunk fel, részben a múzeumnál, részben pedig informácziók czéljából. Azt mondja gróf Zichy Jenőt, képviselő úr, a ki iránt a nemzet elég hálával n -m viseltethetik (Általános, élénk helyeslés és lelkes éljenzés.) . . . Megjegyzem, hogy én pol tikai ellenfele voltam, némely dolgaival egyet nem értettem, de most, a midőn mint miniszter napról-napra végzem ezt a dolgot, most kelt fel bennem a hála, és kötelességet mulasztanék, ha ki nem fejezném, mennyit használt az országnak agitácziója által, jó példája és utasítása által. (Zajos éljenzés.) Gróf Zichy Jenő, t. képviselőtársam kívánta, hogy a échantülon intézményét valósítsuk meg. Ez, kérem, megvan. Már eddigelé összegyűjtöttünk — épen úgy, a hogy ő kívánta, — 3864 mintát, és pedig a Balkánról 1167 et, Indiából S21-et, Kinából 520-at, és így tovább minden országból, és pedig nemcsak egy példányt, hanem többet is. Az egyik példányt megtaitjuk a múzeum számára, a mely különben azért nem ismeretes, mert eddig a városligetben volt, de most intézkedtem, hogy behozzuk a városba a Kerepesi-útra. A többit pedig a különféle szakmabeli iparosok és kereskedők között osztjuk ki. Ezzel sem értem be, hanem, miután tudtam, hogy Washingtonban tavaly kongresszus volt, a melyet a praktikus amerikaiak rendeztek tisztán a kereskedelmi verseny szempontjából, a csomagolás módja tekintetében, egy szakértő kiküldéséről is gondoskodtam, a ki ezt tanulmányozta. Fájdalom, nem kedvező eredménynyel, miután az a kiállítás nem olyan volt, a minek valami hasznát vehettük, de tényleg ezt a mozzanatot sem hagytuk figyelmen kivííl, mert igaza van Ugron Gábor t. képviselő úrnak, hogy némelykor a pakolás is, kék vagy fekete csomagolópapír, lényeges befolyással bír. Magam győződtem meg erről, midőn láttam, hogy a Balkánról az angolokat kiszorították a németek, a németeket pedig az olaszok, a legbámulatosabb kitartással és invencz.ióval. Mert például a törököknek az imádkozó kis szőnyegét, a melyet ők liferálnak, úgy készítik, hogy annak minden formáját, még a piszkát is kilesik, (Derültség.) és azt a legtökéletesebb mértékben utánozzák. Ez így van. Mikor megszólítottam egy nagykereskedő czéget, hogy ezt, vagy azt lehetne-e oda szállítani, azt mondta, hogy nem lehet, midőn pedig megkérdeztem Konstantinápolyban egy kereskedoezéget, hogy miért nem lehetne szállítani bizonyos dolgokat Budapestről, az azt válaszolta, hogy lehetetlen, mert azok igen finomak ós igen jók, nekünk nem kellenek ilyen árúk. A helyet elfoglalták az olaszok, a kik ehhez alkalmazkodtak. Ilyen a kereskedelem. Lényeges a fürgeség és az elevenség, és így a mi részünkről egyebet nem tehetünk, mint folytonosan utaztatunk, taníttatunk, minden jelenséget megészlelünk, azokat a kereskedőkkel és iparosokkal közöljük, és ha így aztán kölcsönösen instruáljak egymást, azt hiszem, hogy annyi életrevalóság van a magyar nemzetben, hogy az ezen a téren is ki fog fejlődni. (Helyeslés.) Azt kívánt i Ugron Gábor t. képviselőtársam továbbá, hogy stipendiumok útján fejlesszünk. Ez is megtörtént. Jelenleg egy elektrotechnikus, egy mechanikus és egy malomiparos van a külföldön, de én nem úgy csinálom a dolgot, hogy csak utaztatok, azután írásbeli jelea-