Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-545

1900- évi márczius hó 8-án, csütörtökön, Perczel Dezső elnöklete alatt Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítése. — Felirat és kórvény bemutatása. — Sürgős infcerpelláczió bejelentése. — Költségvetés 1900-ra. (Kereskedelemügyi tárcza). — Zárt ülés. — Napirend. A kormány részéről jelen vannak: Szál Kálmán, Lukács László, Hegedüs Sándor, Darányi Ignácz, b. Fejérváry Géza, Cseh Ervin. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök! T. ház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Molnár Antal jegyző úr fogja vezetni; a javaslatok mellett felszólalók jegyzékét Dedovics Görgy, az azok ellen felszólalók jegyzékét Tóth János jegyző úr jegyzi. Mindenekelőtt fel fog olvastatni a tegnapi ülés jegyzőkönyve. Molnár Antal jegyző (olvassa az 1900. évi márczius hó 7-én tartott ülés jegyzökönyvét). Elnöki Van-e valakinek észrevétele a felolvasott jegyzőkönyvre? (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Bemutatom Békés vármegye közönségének feliratát, továbbá Bereg vármegye gazdasági egyesületének Barta Ödön képviselő által beadott kérvényét az olasz bor vámjának felemelése iránt; (Zajos helyeslés a bal- és szélső bal • oldalon.) és Arad szabad királyi város közönségének feliratát a boritaladó leszállítása tárgyában. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Jelentem a t. háznak, hogy az ülést megelőzőleg Madarász József képviselő úr a zalaapáthi iskola kérdésében a mai ülés végén sürgős interpellácziónak előterjesztésére kért engedélyt, a mit én neki megadván, a képviselő úr interpelláczióiát a mai ülés végén fogja előterjeszteni. Áttérünk most már a napirend szerint a kereskedelemügyi tárcza folyó évi költségvetésének (írom. 778) és ezzel kapcsolatban a magyar királyi központi statisztikai hivatal 1900. évi munkatervéről szóló jelentésnek (írom. 683, 717) folytatólagos tárgyalására. Tóth János jegyzői Polónyi Géza! {Polónyi Géza: T. képviselőház! Megvallom töredelmes ősziuteséggel, hogy azzal a gonosz szándékkal foglalkoztam, hogy a kereskedelmi tárczánál Magyarország nagy közönségét, agráriusokat és merkantilistákat egyaránt, egy adatokra támaszkodó, tüzetesebb, nagyobb beszédben akarom fehivni arra, hogy Magyarországon végrevalahára elérkezett az ideje annak, hogy a nagy közvélemény a nemzetek anyagi erejét gyarapító nagy kenyérkédésekkel foglalkozzék, sem hogy az egész külvilág, az összes kiilföd nagy mulattatására ilyenkor, midőn a legnagyobb kérdések forognak szőnyegen, nemzeti torzsalkodással töltsük az időt és egymás piszkolásával bizonyítsuk azt be, hogy Magyarország közéletének vezérlő és nem vezérlő tényezői egyaránt rászolgáltak arra, hogy mihelyest Magyarországon valaki közpályára lép, kénytelen magára venni a gyanút, hogy legalább is ezüst kanalat lopott. Erről a gonosz szándékomról azonban kénytelen vagyok lemondani. Kénytelen vagyok pe-