Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-540
g BáO. országos ülés 1900. márczins 2-án, pénteken. esoltság nagy költségeket igényel egyrészt, és másrészt hiányzik a nemzeti termelésből az iparnak megadóztatható anyaga, ennélfogva a létező adóviszonyok igen terhesek; a tőke ritkább, mert minden nyerstermelő ország tőkeszegény, kivált olyan, a melyből, — a mint kimutattam, — folyvást százmilliószámra megy ki a tőke a külállamokba, és főkép a kiszipolyozó Ausztriába; ezen nehézségek még inkább lehetetlenné teszik azt, hogy a magyar ipar kellőleg fejlődhessék. T. ház! Minél későbben fogunk ezeken a bajokon segíteni, minél későbben határozzuk el magánkat arra, hogy létrehozzuk közgazdasági függetlenségünket, annál nagyobb rázkó itatással fog e lépés járni. (Igás! Úgy van!a szélső baloldalon.) Az ország beteg, olyan állapotban van, mint az az ember, a kin veszélyes műtétet kell végezni. Minél .inkább halasztjuk ezt a műtétet, annál inkább elgyöngül a test, a melyen a műtétet végre kellene hajtani, és nemsokára bekövetkezik az, hogy a nemzeti test túlságos gyenge lesz arra, hogy a műtétet végrehajtsuk, úgy, hogy a műtét végrehajtásával és a nélkül is elpusztulunk. (Igás ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig kereskedelmünk passzivitása kényelmes módot nyiíjtana Magyarországnak arra, hogy előnyösen egyezkedhessek ki Ausztriával. Már megemlítettem, hogy kereskedelmünk 76 és fél millióval passzív. Ha tehát Ausztriának'azt ajánlanák, hogy be hagyunk jönni Ausztriából vámmentesen épen olyan értékű terménymennyiséget, mint a milyen értékű magyar termék megy be Ausztriába, vámmentesen, akkor Magyarország számára 76 és fél millió korona margó maradna évenkint az iparfejlesztésre. Állítom, hogy ez teljesen elégséges lenne, mert gyorsabban a magyar ipart fejleszteni nem is lenne lehetséges. Azt szokták mondani, hogy ezt az egyességet Ausztria nem fogadná el, mert gyűlöl bennünket. De gondoljuk meg, hogy Ausztriából, — mint a hogy már megemlítettem, — évenkint 896,668.000 korona árú iparezikket hoznak be. Hogyha ezen iparezikkeket kizárnék, akkor mi történnék? Első sorban az osztrákok elesnének 85 millió korona iparhaszontól évenkint, továbbá az osztrák munkások elesnének 407 millió korona évi munkabértől. Már pedig, t. képviselőház, állítom, hogy ninesen olyan állam a világon, a mely koczkáztatni merné azt, hogy munkásai 407 millió korona munkabértől elesnének egyszerre. Magyarországon azonban, hogyha vámháború ütne ki az osztrákokkal, a mi, ismétlem, hogy ki van zárva, egészen más lenne a helyzet, mert mi legfeljebb egy ideig rongyosan járhatnánk, de éhen nem halnánk, sőt ellenkezőleg, bőségben volna nálunk a búza, kenyér és más ennivaló. Holott az osztrákok nem ehetnek szövött árúkat, vagy bőriparárákat. Inggel és csizmatalppal az osztrákok nem táplálkozhatnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) Lehetetlenség tehát az, hogy az osztrákok megreszkirozzák, hogy meg legyenek fosztva 89 millió korona iparhaszontól és 407 millió korona muukabértől. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon",) De mégis, lássuk, hogy milyenek a birtokviszonyok Magyarországon, hogy megítélhessük, hogy ama krízis folytán, a mely esetleg kiüthetne, mily arányokban szenvedne a magyar mezőgazdaság? Ha 100-ra teszszük a magyar földbirtok számát, a törpe birtok 14'2, a parasztbirtok 18, tehát összesen a kettő 32'2°/o-ottesz ki. Mindenki el fogja ismerni, hogy a törpe birtok és a parasztbirtok együttesen nem visz ki búzát, hanem a birtokosok maguk eszik meg termésüket, fenmarad tehát a földbirtok 67'8%-ka, még pedig 144°/o kis középbirtok, 14'3°/o valódi középbirtok, 306°/o uradalmi birtok és8*5°/o latifundium. Ezek közül csakis a középbirtok jöhet zavarba, vagyis mindössze a birtokösszegnek 38'7°/o-a ; mert az uradalmi birtokok és a latifundium, ha esetleg ideiglenesen megakadna is a kivitel, ügygyei-bajjal ezt elbírnák, úgy, hogy nálunk a birtokösszeg 71*3°/o-a nem menne tönkre a vámháború miatt, és csakis 28"7 0 /o-a a birtokösszegnek sinylené meg az erősen. Holott Ausztriában, a mint említettem, 407 millió korona munkabér szűnnék meg egyszerre, a mely szocziális forradalmat idézhetne elő egy pár hét alatt, és Ausztriát a feltétlen megadásra birná. Azonban nem ismételhetem eléggé, hogy a vámháborútól nem lehet tartani, azon okokból, a melyeket felemlítettem. A midőn tehát, t. ház, a függetlenségi és 48-as párt egész erejével követeli az önálló vámterűlet felállítását, távolról sem követel oly dolgot, mely utópia lenne és keresztülvihető uem volna, sőt többet mondok, minden, a mi Ausztriában történik, arra mutat, hogy akarva, nem akarva, az ország még akarata ellenére is rá lesz vezetve a közgazdasági függetlenségre, és nincs távol az idő, midőn a függetlenségi pártnak ebben a kérdésben is igaza lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A függetlenségi párt nem is fog nyugodni, míg a révpartba be nem vezetheti az országot, mert erős meggyőződése az, hogy éde< hazánk politikailag független nem lehet közgazdasági függetlenség nélkül. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szegény ország mindig szolga-ország. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Addig is, t. ház, míg a közgazdasági függetlenség létrejöhetne, az igen tisztelt miniszter úr lendíthetne az ipar fejlődésén egy erélyesebb vasúti politikával, olyannal, mint a milyet Baross Gábor annak idején megkisérlett. Tudom, hogy az igeu tisztelt miniszter úr maga is ebben a nézetben van, mert látom, hogy imitt-amott
