Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-544

544. országos illés 1900. márczins 7-én, szerdán. '<. Hogyha bizonyos fejlődési fokon túl a mező­gazdaság virágozni tud, azt csak annak kö­szönheti, hogy mellette virágzó ipar és keres­kedelem van. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) És én nem tehetek róla, ha utazom a külföldön és látom, hogy a gyorsvonat mellett hogyan szalad el az egyik gyári kémény a másik után, mindig vágyom arra az időre, a midőn Magyar­országon is egymásután keletkezni fognak ezek a gyárak, még akkor is, ha annak a füstje el fogja rontani egy festői romnak poétikus ki­látását, de még akkor is, hogyha annak a gép­nek zakatoló lármája el fogja rontani valamely parknak fenséges csendjét. (Élénk tetszés.) Mi, t. ház, ma egy átmeneti korban élünk, a melyet legjobban tudnék jellemezni két képpel, a mely igen sokszor szemeim előtt lebeg. (Hall­juk ! Halljuk!) Látok egy ősi kúriát, a mely négy-öt test­vérre maradt. Az a kúria meg van terhelve adós­sággal, a mi természetes is, mert hiszen a szü­lőknek fel kellett nevelni azokat a gyermekeket, de azok a gyermekek különböző polgári pályákra mentek, lesz belőlük orvos, mérnök, kereskedő, iparos, és tisztességes munkával vagyont szerez­nek. Ezek a testvérek visszakerülnek az ősi kúriára, kitatarozzák annak omladozó tetejét, nagyobb fényre emelik azt, mint valaha volt, és kegyelettel ülnek az ősöknek arezképe alatt, a melyet újból megaranyoznak, mert habár más elveket vallanak és más gondolkozásuk is van, egyben hasoidók az ősökhöz: hogy azokat az erényeket kultiválják, a melyek az ő életükben hazájuknak hasznára váltak. (Élénk tetszés és éljenzés a jobboldalon.) De látok egy másik kúriát, a hol azok a testvérek büszkék arra, hogy ők független em­berek, mert ők nem dolgoznak, büszkék arra, hogy ők soha semmiféle keresethez nem nyúltak, csak az ősi vagyonból éltek. És lassanként az a kúria düledezővé lesz és nincs kegyeletes kéz, a mely őseiknek arczképét új fényre, űj virág­zásra emelje. (Élénk tetszés és helyeslés a jobb­oldalon.) Hát én azt kivánom, t. ház, hogy az első kép váljék valóra. Én azt kivánom, hogy az a magyar középosztály erősödjék új elemekkel, és teljék meg új eszmékkel, hogy az a magyar középosztály vezesse ezentúl is ennek az ország­nak ügyeit, mert csak az a középosztály oz, a mely képes egy egységes nagy nemzeti testet alkotni, a mely az ő lombjaival és koronáival fel tud szállni a legmagasabb tetőkre, és viszont gyökereivel le tud nyúlni a földnek legmélyébe, (Tetszés és helyeslés jobbfelöl.) Nekünk egy ilyen egységes magyar társadalomra van szükségünk, mert hiszen a haladó időnek árja, t. uraim, min­dig nagyobb és nagyobb feladatokat mér reánk ezen a helyen, a hol ma állunk. Akkor, a midőn azt látjuk, hogy a szomszéd Ausztriában lassan­ként nincsen politikai név, a melynek ragyo­gása volna, nincsen többé politikai intézmény, nincsen politikai gondolat, a mely visszhangra talál, a midőn félnünk kell ujabb és nehezebb komplikáczióktól, a melyek nehezebb feladatokat tárnak elénk, akkor azt hiszem, nem szabad még arról sem megfeledkeznünk, hogy az az osztrák példa abban a tekintetben is kell, hogy gondol­kozásra ösztönözzön bennünket, hogy tudniillik ne kövessük azokat az utakat és módokat, a melyek odavezettek, a hol ők ma vannak, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hogy ne vezettessük ma­gunkat sem személyes, sem osztálygyülölet által, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hanem keressük az igazságot a magyar parlament méltóságának megfelelőleg (Helyeslés jobbfélöl.) nyiit vitában, komoly, férfias módon. (Igaz! Úgy van! a jobbol­dalon. Helyeslés és tetszés jobbfelől.) A költség­vetést elfogadom. (Élénk tetszés, helyeslés és éljen­zés. A szénokot számosan üdvözlik.) Tóth János jegyző: Gróf Benyovszky Sándor! Gr. Benyovszky Sándor: T. képviselő­ház ! Őszinte elismerésemet fejezem ki a t. keres­kedelmi miniszter úrnak ama buzgalmáért, a melyet a hazai ipar fejlesztése és támogatása körűi kifejt. Azonban, t. ház, hazai gyáraink és hazai iparosaink sanyarú helyzetén csakis az önálló külön vámterület van hivatva segíteni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, hazai kezdetleges gyáraink és különösen kisiparosaink a fejlett osztrák gyáriparral szemben a versenyt nem bírhatják mag. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, tudjuk azt, hogy az osztrák gyárak, a melyek különösen az utóbbi évtizedekben gombamódra keletkeztek, nagy üzleti tőkével, olősó hitellel bírnak,"és így ezek már az anyagot is első kézből, nagyban és sokkal olcsób­ban szerezhetik be, mint a mi kezdetleges gyáraink és pláne szegény kisiparosaink. Tehát e tekin­tetben is előnyben vannak. A mi pedig másod­szor az anyag feldolgozását illeti, a nagy oszt­rák gyárak kitűnő gépeik segélyével sokkal rövidebb idő alatt állíthatják elő készítményei­ket, mint kisiparosaink kezük munkájával, vagy legfeljebb kezdetleges gépeik segélyével. Ha tehát már az anyag az osztrák nagygyáraknak keve­sebbe kerfíl és kevesebbe kerül a feldolgozása, mi ennek a következménye? A következménye az, hogy természetesen sokkal olcsóbban adhat­ják ezikkeiket, mint adhatják a mi, különben szolid munkákat végző, kisiparosaink. És kik Magyarországon az iparczikkek vevb'i? Elsősor­ban a mezőgazdák. Hiszen Magyarország népes­ségének 75°/o-a mezőgazdasággal foglalkozik. Azt pedig tudjuk, hogy mezőgazdaságunk súlyos 13*

Next

/
Oldalképek
Tartalom