Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-518

90 51$. orscágoe ülés 1900. január ltl-én, szerdán, könyvezve, de én nem láttam e telekkönyveket és többet mondok; azt, liogy önök, t. miniszter urak sem látták! (Derültség a szélső baloldalon.) Ezt előre bocsátva, azt a kérdést vagyok bátor a t. pénzügyminiszter úrhoz intézni, hogy valóban meg van-e győződve arról, (Halljuk! Halljuk!) hogy sürgős volt Chinában, Japánban és Montenegróban palotákat építeni, épen akkor, a mikor az ő saját jelentése szerint 303 községben 572 kisebb birtokot elárvereztek saját hazánk földén, és így 572 szegény magyar családot tettek tönkre és fosztottak meg kunyhóiktól? Az én meggyőződésem az, hogy nem volt sürgős, hogy a nagyon is osztrák és kevéssé magyar követségeknek palotákat építsünk a világ végén, a szegény magyar polgárok kunyhóit pedig kisajátítsuk adóhátralék fejében. — Magyarázza meg a pénzügyminiszter úr a költség sürgős voltát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Komjáthy Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én a dolog érdemére nézve szót nem akarok emelni, azonban rektifikálni kivánom az igen tisztelt miniszterelnök úrnak egy kitételét, (Halljuk!) mert nem óhajtanám, hogy a magyar miniszterelnöki székből oly szavak hangozzanak el, a melyek közjogunkat határozottan sértik és azzal ellentétben vannak, és alkalmat akarok adni arra, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr e tekintetben kijelentést tegyen. A miniszterelnök úr előbbi felszólalásában egéíiz határozottan azt mondta, hogy a külügy köztünk és Ausztria között közös. Bocsánatot kérek, ez a törvényekkel ellenkezik. Az 1867 : XII. törvényczikk 8. §-a hogyan szól ? (Olvassa) : »A közös védelemnek egyik eszköze a külügy, . . .« (Felkiáltások jobbfelöl: Hiszen est mondta szóról-szóra !) T. uraim! Vagy tudják önök is a törvényt, s akkor nem tudhatják máskép mint én, vagy nem tudják, és akkor tessék meghallgatni, én felolvasom (Derültség a szélső baloldalon.) A törvénynek ez a szakassza a következőket mondja (olvassa): »E czélszerü vezetés közösséget igénye] azon külügyekre nézve, melyek az 8 Felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik* stb. A mely perczben valaki megérti ezt a kitételt, természetes, hogy nekem fog igazat adni, és egy kicsit várakozni fog beleszólásával, mivel lehetnek olyan ügyek, a melyek közösen nem érdekelnek és azok felett Magyarországnak teljes joga van rendelkezni. Azért tartottam szükségesnek ezt elmondani, hogy egy ilyen szó czáfolatlanúl ne maradjon, és másodszor, hogy alkalmat adjak a miniszterelnök úrnak, hogy az ország ezen jogát kijelentésével fenállónak ismerje el. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! A t. képviselő űr felszólalására, nézetem szeriiit, nem volt szükség, azért, mert a mit én mondtam, azt a t. képviselő úr is mondta, hiszen szó szerint felolvasta a törvényt maga és ugyanazt mondta, a törvényre alapítva, mint én. Mit mondtam én? Azt mondtam, hogy a pragmatika szánkczióból folyólag a közös védelemnek egyik eszköze a külügy, ez a törvényben így van, és azt mondtam, hogy a kiilügj ek ezen értelemben közösek. Mit tesz ez ? A mit a törvény mond, hogy tudniillik (olvassa): »E czélszerü vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő Felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt érdeklik. Ennélfogva a birodalom diplomacziai stb. stb.« Azt, kérem, én is tudom, nem kell, hogy a t. képviselő úr engem erre megtanítson és kioktasson, hogy vannak nekünk nem közös vonatkozású igazságügyi, vallásügyi (Zajos felfelkiáltások a szélső baloldalon: Külügyi! Külügyi!) dolgaink. Sőt a kormány nem rég terjesztett elő egy törvényjavaslatot, a mely kikorrigálta a Haagában kötött egyezségnek azt a passzusát, a hol az osztrák-magyar monarchia nevében irt egy igazságügyi szerződést a követ alá, és ez ki lett korrigálva Ausztria és Magyarország nevében. Ezeket az elementáris dolgokat jól tudjuk, de minduntalan a közjog minden tételét, minden irányban kifejteni nem szükséges, azért, mert arról a vonatkozásról fejtegeti a közjogi dolgot az ember, melyről épen szó van. Most miről volt szó? Arról, hogy Pekingben és Tokióban mi palotát építettünk, és nem arról, hogy vannak Magyarországon dolgok, a melyek nem közösek, hanem a diplomacziai képviseltetósről volt szó, és én azt állítottam, hogy miután a diplomacziai képviseltetés közös, azok a paloták is közösek lesznek. Ne méltóztassék ilyen világosan és határozottan oda állított dolgokat más értelemben akarni magyarázni, sem szándékosan, sem szándék nélkül. Erre semmi szükség nincs. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Lukács László pénzügyminiszter: Nem szívesen szólalok fel, mert igazán nem szeretem a képviselőháznak becses türelmét ok nélkül igénybe venni. Miután azonban direkt kérdés intéztetett hozzám Kossuth Ferencz t. képviselő úr által, kötelességemnek tartom arra válaszolni. A t. képviselő úr azt kérdezte tőlem, hogyan egyeztetem én össze azt, hogy akkor, midőn saját egyik beterjesztett jelentésem szerint 500 és egynéhány szegény embernek a kunyhóját árverezik el, akkor, a követségi paloták építése a kormány által sürgősnek jeleztetik. Elismerem, hogy ez egy igen ügyes összehasonlítás, a mennyiben két nagyon ellentétes dolgot állít egymás mellé