Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-518

518. országos ölés 1900. január 31-én, szerdán. s7 jogilag, és miért nem szólalt fel ez ellen a delegáczió ? Úgy tudom, egyik ellenzéki delegátus szóba is hozta, de lehurrogták s a nagy többség leszavazta, kimondván, hogy a konzulátusoknál nem szükséges magyarul tudniuk a hivatalnokoknak, és a ezímer is jól van úgy, a hogy van. Ezt olvastam a delegácziókról szóló tudósításokban. Hát gratulálok a t. delegátus urak magyarságának, közjogi ismeretesek, magyar nyelv szeretetének és hazafiságának, hogy a konzulátusoknál a magyar nyelvet és a magyar közjogi czímert leszavazták. Tehát, mondom, bizonyosan ott virágzik ezen drága pekingi és tokiói palotákon is ez a czímer. De mindenütt pazarol az osztrák diplomaczia új építkezésekre. Néhány évvel ezelőtt egy igen gazdag öreg özvegyasszony, Galliera, herczegnő — nem tudom, hogyan bolondult bele Ausztriába, — (Derültség.) végrendeletileg az ő Rue de Varenesi fényes palotáját, a sok millió értékű híres hajdani Rohan Chabot palaist az osztrák birodalomnak Nagyta követségi palotául. (Felkiáltások a szélső báloldalon: Olasz volt !) Hogy mi volt az illető, nem tudom, de hogy magyar nem volt, azt tudom. Ezt a palotát, mely paris egyik legszebb palotája, ingyen kapták, és mégis, ha jól tudom, kilenczszázezer forintot költött az osztrák kormány ennek a fényes palotának méltó adoptálására. Most két esztendeje történt, hogy így megszavaztatták a t. házzal a bújuk derei követségi palota költségeit az osztrák követség számára. Ez a Bosporus mellett, egyik legszebb ponton fekszik, és mivel Caliee uramnak, a ki a magyar érdekekkel semmit sem törődik, sőt azoknak ellenére cselekszik, a konstantinápolyi nagy palota, mely még az impérium idejében épült, nem elég fényes, nyárra még egy külön nagy palotát kivánt a Bosporus vize mellett, következőleg a régi nagy konstantinápolyi követségi palota mellett Bujukderében egy nyári palotát is építettek számára. Ezt is épúgy, mint most, akkor tudtuk meg, a mikor már meg volt csinálva és beadták a kontót. így vagyunk ezekkel a palotákkal is. Lehetetlen meg nem róni azt a pazarlást. (Úgy van! a szélső baloldalon.) a melyet az osztrák diplomáczia — mert hogy magyar is volna, azt el nem ismerhetem, — a paloták szükségtelen építkezése körűi elkövet. Az a nagyzás, mely ezekre az urakra nézve jellemző, még a Heiliges Römisches Reich idejéből való. Akkor még a diplomácziai karban, a midőn az egyes udvaroknál sorban felvonultak, a legelsők az ausztriai követségek voltak, mint a régi római impérium utódjai. Erről ugyan Napóleon kimondotta, hogy sem heilig, sem römisch, sem Reich és meg is semmisítette. (Derültség a szélső baloldalon.) Nem is vonulnak fel diplomatáink most ily rendben, de a dölyf és gőg megmaradt az osztrák diplomatákban. Ez a dölyf követeli meg, hogy mindenütt oly fényes palotában lakik az osztrák követség, még a legapróbb városokban is. Igya csak holmi mezővároshoz, pld. Trsztenához hasonló Cettinjében, Csernagorában, az osztrák követségi palotának csak a kijavítása 90.000 frtba került. Talán a montenegrói fejedelemnek a palotája maga sem került 90.000 forintba alapjában véve, de a mi követségi palotánknak csak a reperaturája kerül ennyibe. Mondom, t. képviselőház, pazarlás és szükségtelen pénzkidobás történik ily czélokra, a diplomácziai kar üres dölyfének következtében akkor, a mikor itthon az iskolák a gyermekeket agyon ütik, és a mikor a néptanítók 300 forint minimummal vannak fizetve, és akkor, a mikor a t. pénzügyminiszter úr maga tesz ide előterjesztést, hogy Horvátországban és Krassószörény vármegyében 8 millió korona olyan adóhátralék áll fenn, a mely per abszolúte behajthatatlan, és annak a leírását javasolja. Hát a mikor ilyen viszonyok vannak, akkor mi bele nem egyezhetünk olyan pénzkidobásba, a minők a messze távolban fekvő és gróf Goluchowski kalandos gyarmatpolitikájának bázisául és fészkéül szolgáló pekingi és tokiói követségi paloták, vagy a czetinjei teljesen szükségtelen reparaturák. Én lelkiismeretemmel összeegyeztetni ezt nem tudom, mert előttem a magam hazájának állapota és a magyar nép szegény és nyomorult helyzete áll elsősorban; raám nézve ez a mértékadó és nem az, hogy az osztrák diplomata urak fényesebbnél fényesebb palotákban székeljenek, ott terjeszszék az osztrák ipart és onnan iparkodjanak meggátolni a magyar iparnak netaláni fejlődését. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház S Ezek alapján nemcsak a magam, hanem a függetlenségi párt nevében is kijelentem, (Igaz! Úgy van a szélső baloldalon.) hogy ezen indkolatlan kiadásokat nemcsak, hogy nem helyeseljük, de sőt rosszaljuk és tudomásul nem veszszük. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Kötelességemnek tartom az előttünk fekvő és még 1898. májusban előterjesztett miniszterelnöki jelentés indokolására egy pár motívumot felhozni azok ellenében, a miket Thaly Kálmán igen tisztelt képviselő úr elmondani méltóztatott. (Halljuk/ Halljuk!) Itt egyszerűen három palotának az építéséről van szó, a mi a monarchia ottani képviseletének méltó elhelyezése szempontjából elkerülhetetlenül szükségessé vált. Nincsen itt semmiféle gyarmatpolitikáról szó. nincsen szó gróf Groluchowaki bármiféle tervéről sem. Arról vau