Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-518

;-' ol8. országol ülés 1900. január 81-én, ííerdám szó, hogy felállíttatott a pekingi nagykövetség sok évvel ezelőtt, a pekingi nagykövet pedig egy másik nagykövet házában lakott, mint vendég. Miután Peking városában, azon részében, melyben általában a követségek vannak elhelyezve, nem kapni semmiféle lakható bérházat, s miután az osztrák-magyar monarchia követe nem ülhetett mindig egy más nagy követ nyakán, szükségessé vált egy saját háznak a felépítése. Hát én a pekingi siszonyokat nem ismerem; lehet, hogy Thaly Kálmán t. képviselő úr jobban ismeri azokat, mint én, de azt gondolom így távolból is, hogy az a 200.000, vagy 150.000 forint, a melyről itt szó van, egy telek megvételére és teljes felszerelésére valami nagy, és túlköltekező kiadásnak nem mondható. (Igaz/ Úgy van! a jobb oldalon.) Úgy látszik nekem, ámbár közvetetlen tudomásom nincsen róla, mert nem ismerem a viszonyokat, hogy az ottani viszonyokhoz képest, egy 150.000—200.000 forintba kerülő palota, nem valami szumptuozus, nem valami drága dolog. Mindenesetre kell ott valami házról gondoskodni, a melyben az a nagykövet lakjék, a miként Európa minden más diplomatája saját államának a házában lakik. Igenis, ezen háznak a beszerzése ezen az áron nem mondható túlságosnak. A mi pedig Tokiót illeti, méltóztatik az indokolásból olvasni, hogy a monarchia ajándékba kapott a várustól telket már régebben, és épen azért takarékossági szempontból, mert a pénzügyminiszter is tekintettel volt erre, nem kértek hitelt ezen palotának megépítésére; de végre a város felszóllítota az osztrák-magyar monarchia képviselőjét, hogy üresen azt a telket nem lehet Nagyni, ki kell építei i, és ezen presszió következtében lett elhatározva az építés 150.000 forint költséggel. A czetinjei soi disant palota került 90.000 frtba. Érről a t. képviselő úr becsmérlőleg méltóztatott nyilatkozni. Hát a 90.000 forint. . . . Thaly Kálmán: Az reparattirára kelt! Széll Kálmán miniszterelnöki Átalakítására kell, nem reparaturára; reparatura alatt mást ért az ember. Ennek a megrongált épületnek átalakítására kell, mert egészen át kell építeni, nagyobbítani keli a telkét és te is kell rendezni az épületet. A t. képviselő úrtól, a ki azt ígérte, hogy objektíve fog a dologról bírálatot mondani, kérem, legyen szíves arra figyelemmel lenni, hogy a hol telket kell venni és az épületet meg kell építeni, ott nem lehet csak reparaturáról szó, s a hol nem erről van szó, ott nem lehet mondani, hogy ez az összeg nagyon szumptuozus, nagyon luxuriózus, mert hiszen az még csak nem is palota, hanem csupán egyszerű" lakház lesz. Polónyi Géza: Kire lesz telekkönyvezve ? Széll Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő úr azt mondotta, hogy a delegácziók leszavazták a konzulátusoknál a magyar állam nyelvét, a magyar czímert és a zászlót. Bocsánatot kérek, semmit sem szavaztak le; hanem a delegáczió meghallgatta a külügyminisztérium képviselőjének azon kijelentését, hogy a minisztériumnak az a törekvése, hogy minden konzulátusnál magyarul tudjanak és összehasonlító táblázatban mutatta ki, hogy hány magyar ember volt ott évtizedekkel ezelőtt alkalmazva és hány van most. Hogy valamennyien nem tudnak magyarul, azt megengedem, de a midőn a külügyminiszter kijelenti azt, hogy törekvése arra irányúi, és a haladás a felé indul, és máris bizonyos eredményeket tud felmutatni; mikor továbbá kijelentette hivatalosan, hogy minden nagykövetség palotáján ott láng a magyar zászló, ott leng minden konzulátus palotáján is: akkor nem lehet azt mondani, hogy a delegáczió leszavazta volna a magyar állam nyelvét, a magyar zászlót és a magyar czímert. (Helyeslés jobbfelöl.) Kérem méltóztassanak ezt tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Major Ferencz jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Gézas T. ház! (Halljuk!) Midőn egész terjedelmében csatlakozom azon érvekhez, a melyeket Thaly Kálmán t. képviselőtársam előadott, röviden nemcsak ezen esetre való tekintetből, de azért is, hogy gazdasági tekintetben is tisztáztassék az a kérdés és tisztában álljon Magyarország előtt: azt akarom egyszerűen tudni, s e tekintetben felvilágosítást kérek a t. miniszterelnök úrtól, vajjön ezen követségi paloták és konzulátusi épületek, a melyek közös pénzen építtetnek, illetőleg a melyeknek a felépítéséhez Magyarország a most megszavazaudó költséggel hozzájárul, hogyan lesznek ott, a hol telekönyvek vannak, telekkönyvezve, s milyen arányban és miként illetik azok Magyarországot és hogyan, biztosíttatik Magyarország számára a közöseknek nevezett tulajdonok Magyarországot illető tulajdonjoga? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Érdekel engem ez a kérdés, nemesak ezen specziáíis esetnél fogva, hanem egész tisztelettel bejelentem, hogy kérni fogom a t. miniszter urat, hogy a költségvetés tárgyalásánál erre nézve részletes jelentés álljon a magyar képviselőház előtt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De előre is kijelentem, t. képviselőház, nem csupán kíváncsiság az, a mi engem vezet, hogy tudjam, hogy Magyarország azon milliók fejében, a melyeket ilyen közös aktívákra, vagy közös tulajdonnak a megszerzésére fordít, nemcsak az érdekel, hogy az biztosítva van-e az illető államok jogrendje és törvényei szerint, de érdekel az is, hogy miként oldatik meg az a nagy, nevezetes tulajdonkérdés, az 1867: XII. törvényczikk szem-