Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-518

618. orsssAgoB ülés 1900. január 31-én, gcerdán. • sem az Ó" szaTaiban, sem pedig a delegáczióban résztvevő azon kormányférfiakéban, a kik hivatalos adatokat terjesztenek elő, ne kételkedjék senki. Kubik Béla : E közt nagy különbség van! Thaly Kálmán : Én ezt elismerem, ennek hódolok, és nem kételkedem sem a miniszterelnök úr kijelentéseiben, a mi a legtávolabb áll tőlem, de nem kételkedem — a mi már nincs olyan távol tőlem, — a közös minisztériumok, vagy azok képviselőinek a delegácziő előtt elmondott némely szavaiban, a melyekben nem mondom, hogy szándékos nemigazság volna, de a melyek nem szoktak mindig elég kimerítők lenni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) de én, ismétlem, elismerem azokat is hiteltérdemlőknek. Az igen tisztelt miniszterelnök úr annak az elköltött 30 millió forintnak a hovafordítására vonatkozólag, — a mely túlkiadás elég tetemes a mi nyomorult viszonyainkhoz képest, — fejtegetéseket adott közre és elég nyíltsággal megmondta némely részletre nézve is, hogy mennyi hova fordíttatott, ezek között megragadta a figyelmemet néhány poziczió. Az igen tisztelt miniszterelnök úr a görög-török háborúra hivatkozott, azt mondván, hogy miután Törökország akkora haderőt mozgósított, a mely a kis Görögország ellen sok is lett volna, ezért kellett nekünk is mindent elkövetnünk. Hát ne bántsuk ezt a szegény Törökországot, a mi egyetlenegy igaz barátunkat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a szegény Törökország megtette a magáét, és én előre megtáviratoztam gratulácziómat szultán ő Felsége hadseregeinek fényes győzelmére, mert tudtam

; mert ismerem azt a török hadsereget, hogy a görög patkányt, mint az oroszlán, egy csapással agyonüli. De Törökországnak épen az európai diplomáczia miatt kellett annyi haderőt mozgósítania, mert az egész Balkánt a nyakára akarták gyújtani . . . Elnök: Figyelmeztetem a szónokot, hogy kifejezéseit válogassa meg, egy parlamentben még sem lehet egy országról oly módon beszélni, a mint a t. képviselő úr Görögországról szólt. (Helyeslés.) Thaly Kálmán : Méltóztassék másként nevezni, én nem találok abban semmi rosszat, a törököt is állatnak neveztem, oroszlánnak. (Helyeslés a szélső báloldalon.) A mint mondám, a törökre rá akarták gyújtani az egész Balkánt, a miben alighanem Goluchovszky, a mi külügyminiszterünk, — ha ugyan a miénknek mondható, én szerintem az osztráké, — aligha nagyon ártatlan. Természetesen azok a kattarói erődítések is oda czéloztak, hogyha nekünk is be kell avatkoznunk, hát legyen hová viszszavonulnunk, ha megvernek bennünket. (Derültség a szélső baloldalon.) Igen furcsának találom, hogy ürügyül használják a török uralom alatt levő többi balkán-népnek dolgát. Azok minden izgatás daczára sem mertek feltámadni, mert féltek, hogy úgy járnak, mint a görög. De épen az izgatások miatt minden esetre azért mozgósítani kellett a vitéz és hatalmas török hadsereget. A hadügyminiszter és a külügyminiszter indokolása a delegáczióban különösen az volt, hogy két messze eső pontot meg kellett erősíteni. Kellettek milliók a galicziai erődítésekre északon. (Zaj a szélső báloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Thaly Kálmán í AZ csak nem a török ellen kellett, mert Galicziát a török nem fenyegette soha. Másodszor kellettek a dél-tiroli erődítések gyorsabb tempóban leendő folytatására. Ez az, a mi nekem szeget ütött a fejembe. Ezek a tiroli erődítések Roverdó, stb., ki ellen voltak szükségesek? A mi loyális szövetségesünk Umbertó király és hadserege ellen? Széll Kálmán miniszterelnök: Senki ellen! Csak magunk mellett! Thaly Kálmán: Olaszország nekünk szövetségesünk, semmi okunk sincs ellene sem gyorsabb sem lassúbb tempóban fegyverkezni,, ha csak titokban a hármas szövetség Oroszország felé nem hajlik, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy a hármas szövetségből az egyetlen liberális uralkodót, az olasz királyt kirekeszszük. Ha talán ez a titkos szándék forgott fenn, akkor önök nem igazi barátai a hármas szövetségnek, a melyet mi, ez a párt, melegen pártolunk és abban különösen az Oroszországgal való szövetséget. Olaszország ellen nekünk semmi szükségünk erődítéseket emelni, az a pénz, a mely Olaszország ellen erődítésekre kiadatott, elpocsékolt pénz. Hasonló a galicziai barakok dolga. Tudom, milyen könnyelműséggel készültek azok, magam is megnéztem őket, mivel nem tudtam megnyugodni. Azokat a sok millióba került przemysli és jaroszlavi barakokat hirtelen építették, és 9 esetleg 12 millió korona van preliminálva fentartásukra és javításukra. Óriási összeg! Vegyük most a dolognak másik oldalát. Látjuk, mennyit el pocsékolnak szükségtenííl először Olaszország, a mi hü szövetségesünk ellen, másodszor Galieziában a törökök ellen, — mert hisz nem volt említve, hogy az oroszok ellen kellet volna, erről a miniszterelnök úr is hallgatott. A delegáczióban a hatvan tag közé oda tévedt a mi t. barátunk Ugron Gábor is, (Mozgás a szélső baloldalon.) és úgy tudom, a hadügyi albizottságban hangsúlyozta a hadügyminiszterrel szemben, hogy az erdélyi határszorosokat és a keleti részeket egyáltalában erődítések nélkül Nagyják. Mondom, neki is feltűnt ez a körülmény, mert a magyar pénzt elpocsékolják Galieziában, u*