Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-518

34 518. erSEigog ölé* 1900. Január M-en, szérián. Dél-Tirolban, Kattaróban, (I?<?^ Úgy van! a szélső baloldalon.) de édes hazánk határainak erősítésére a hadügyminiszter urnak nincs egy garasa sem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Komárom erődítésre, mely maholnap elavul, egy kapavágás sem történt. És ha oly nagy veszedelem volt a vitéz török hadseieg mozgósítása, kérdem, Zimony körül történt-e valami? Egy garast sem adtak ki ott, hanem Kattaróra dobták ki, mert a hadügyminiszter tendencziája az, hogy Magyarországot védtelenül Nagyja. (Igaz Úgy van! a szélső baloldalon.) Ügy tesz, mint hajdan a HofKriegsrath, a mint azt a históriánk bizonyítja; Zrínyi, Jnrisícs, had áldozzák fel magukat, sebaj, csak az osztrák örökös tartományokat kell védeni; Lotharingiai Károlynak is ilyen parancs ment; Magyarország csak pusztuljon. Ez a régi osztrák politika. Ebből a betegségből ma sem gyógyult ki; a mostani hadvezérek épúgy tesznek mint a Hof-Kriegsrath, nyitva Nagyják Magyarország minden határát, észak-kelettől egészen Horvátországig, mindent csak az örökös tartomán} okért teBznek, hogy a megszavazott milliókat ott fektessék be és Magyarország semmit se kapjon visszatérítve a felemelt quótájából. (Igaz Úgy van! a szélső baloldalon.) Volt alkalmam kimutatni ezt az eljárást, a midőn a rendkívüli kiadások visszatérülésének igazságtalanságára vonatkozólag hoztam fel adatokat, és nagyon örültem, hogy Horánszky Nándor t. képviselő úr a delegáczióban is felhozta ezt, és a hadügyminisztert — nolle velle — a delegáczió legalább formális határozattal kényszerítette, hogy a jövendőben a visszahárulás arányáról terjeszszen be kimutatást, hogy ugyanis a védelemre fordított tömérdek költségből mily százalék jut vissza Magyarországnak ? Ezek a kárpált és méltán kárpált delegácziók ezúttal jót határoztak, és ezt elismerem; fel is említem, csak kívánom, hogy a határozatnak érvényt is szerezzenek. Kubik Béla: De nem merik ám! Thaly Kálmán .* Ezeket akartam csak reflektálva a t. miniszterelnök úr által mondottakra, megjegyezni, ezentúl is nagy figyelemmel leszek ezekre az ügyekre, különösen most, hogy itt e házban hallottuk, hogy a hármas szövetség egy tagja ellen, Olaszország ellen is erődítések váltak szükségessé, és pedig gyorsabb tempóban, és ezek indokolták a hadügyminiszter által tett nagy kiadásokat. Ezek a kiadások pedig szerintem szükségtelenek voltak, és a mint Komjáthy Béla t. barátom kimutatta, nagy könnyelműséggel tétettek; épen azért nem is fogadom el a jelentést, illetőleg a kiadások fedezéséről szóló törvényjavaslatot. (Élénk elyeslés a szélső baloldalon.) Major Ferencz jegyző: Kossuth Ferencz! Elnök S Á miniszterelnök úr kivan szólani! Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház ! (Halljuk! Bálijuk!) Nekem azokra, a miket Thaly Kálmán t. képviselő úr mondott, két megjegyzést kell tennem. Azon jelentőségnél fogva, melylyel minden nyilatkozat e házban bir, a mely nyilatkozatok, igen természetszerűen, sokszor elferdítve és elferdülő tendencziával mennek ki a házból és mehetnek máshová, az ország határán túl is külföldre, mondom, ezen jelentőségnél fogva kötelességem, hogy a t. képviselő úrnak két nyilatkozatát először rektifikáljam, másodszor peiHg határozottan protestáljak ellenük. Amit rektifikálnom kell, az a következő. Én azt mondtam, hogy 1897-ben a török-görög háború kiütése alkalmával előállott ingatag politikai helyzettel szemben, és azon esélyekkel szemben, hogy esetlegesen védelmi helyzetben kell magunkat tennünk, állotak elő a költségek; ebből azt magyarázta ki a t. képviselő úr, mintha azt mondtam volna, hogy Törökország ellen akartunk valamit tenni. Azt mondtam ezzel teljesen ellenkezőleg, — és az én t. képviselőtársam, ha jól visszagondol arra, a mit mondtam, igazat fog nekem adni,— azt mondtam, hogy a Balkánon annyi gyúanyag van felgyűlve, hogy a legkisebb sziporka oly állapotokat támaszthat, a melyekkel szemben a monarchiának védelmi állásba kell helyezkednie. Eszem ágában sem volt, és esze ágában sem volt e házban, sem e házon kivfíl senkinek, a ki politikával foglalkozik, azt gondolni, hogy azon helyzetben voltunk, vagy lennénk, vagy jönnénk, hogy Törökország ellen akarnánk valamit csinálni, Thaly Kálmán: Örülök, hogy kijelenti. Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsánatot kérek, világosan a Balkánról beszéltem és nem Törökországról. A mi a másikat illeti, ezen nyilatkozatot azért kell tennem, mert aft. képviselő úr ott már nem azt magyarázza máskép, a mit mondtam, hanem a mit mondtam, annak értelmébe alácsusztat olyasmit, a mi attól távol van. Ha mi erődítésekre adunk ki pénzt az ország, vagy a monarchia bármely részében, ez senki ellen sincs irányítva, hanem mellettünk van csak téve. A monarchia a maga védképességét erősíti azzal bárkivel szemben, nem egyes hatalommal, sőt senkivel szemben sem, hanem önönmaga iránti kötelességet teljesít. (Helyeslés jobbfélől.) A mi illeti a hármas szövetséghez s ahhoz a tételhez való ragaszkodást, hogy külpolitikánknak ez a sarkpontja, és úgy a monarchia, mint Magyarország érdekeinek csak ez a politika felel meg: azt hiszem, ennek erösebb, nyomatékosabb kifejezés soha nem adatott, mint épen a múlt delegáczió ülésezése alatt, és adatott a kormány részéről a magyar kormány hozzájárulásával és az ellenőrző testület, a delegáczió részéről. Hát aziránt