Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-516

62 516. országos ilés 1900. Január 22-én, hétfőn. túm is normálisnak az osztrák állapotokat, — bár remény lem, hogy jóakarattal lassanként javulnak és meggyógyulnak, — és bármennyire alkalmat adnak is arra, hogy ott is, itt is, nagyobb ostrom intéztessék az 1867 : XII. törvényczikk ellen, mert kétségtelenül megakasztják a közösen érdeklő viszonyok az ügyek vezetését: én erősen állok ezen az alapon és mindaddig, míg ennél jobbat és az ország érdekének megfelelőbbet nem tud nekem valaki mutatni, védeni fogom azt teljes erőmből az ottani esetleges támadások ellen, de védeni fogom a t. képviselő urak akár nyilt ostroma, akár kákán csomót keresése ellen is, minden téren és minden alkalommal és a leghatározottabban, (Élénk éljenzés és helyeslés a jobb oldalon.) Elnök: Polónyi Géza képviselő úr félreértett szavainak helyreállítása czímén kér szót. Polónyi Géza: Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czímén kérek szót. Elsősorban rendkivtíl nagy örömömnek adok kifejezést, hogy felszólalásommal tényezőjévé lehettem annak, hogy a mostani miniszterelnök úr beszédére első ízben ilyen belső őszinte éljenzés hangzott fel. (Derültség a szélső baloldalon. Élénk éljenzés a jobboldalon.) Rendkívül örvendek, hogy egész véletlenül ennek tényezőjévé lehettem, de mégis kötelességet teljesítek, midőn a rendkívüli meleg lelkesedést egy kissé le akarom fokozni. (Halljuk! Halljuk !) Úgy vettem észre, hogy a lelkes éljenzés, különösen a szolidaritás hangsúlyozásának szólt, és erre nézve egy rövid megjegyzésem van. Széll Kálmán miniszterelnöki Ön is helyeselte! Polónyi Géza : Kérem, arra vonatkozólag, hogy a miniszterelnök úr szolidaritásban áll a pénzügyminiszter úrral és annak nyilatkozatával, én ezt nemcsak kétségbe nem vontam, sőt magam is világosan megmondtam, hogy a pénzügyminiszter úr többet, mint a mit mondott, annál kevésbbé mondhatott, mert a mit mondott, teljesen való. De nem ez a kérdés. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Hanem az, hogy szolidaritásban állott-e a t. miniszterelnök úr Olary volt osztrák miniszterelnökkel ? Ez a kérdés. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Derültség jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy én világosan mondottam, hogy a volt miniszterelnökkel. Én ezt a Claryt értettem. Én egy tényt hoztam fel, a mely szerint egy quótabizottsági tag nyilt ülésben hivatalosan jelentette, hogy a volt osztrák miniszterelnök az osztrák quóta-deputáczióban megígérte, hogy ha újból febégdöntesre kerül a sor, a Felség 35°/o-kal fog dönteni. Nagyon örvendek rajta, hogy a t. miniszterelnök úr maga sem dezavuálta ezt a tényt. A többit a lelkesült hazafiakra bizom. Már most egy pár pontból áll a reflexióm a miniszterelnök úr által mondottakra. Azt hiszem, hogy azok után, a miket mondtam, elég, ha reasszummálok egy tényt. Az a t. miniszterelnök úr előtt is tisztában lesz, hogy az az eljárás, a melyet követtek, lehet opportunus, megengedem, lehet minden a világon, csak nem alkotmányos. Egyet méltóztassék megengedni a t. miniszterelnök úr. Önmaga mondja, hogy a felségdöntés a quótabizottságok által előterjesztett adatok alapján történt, és azért történt a felemelt quóta mellett, mert a két quótabizottság egymásközt már megegyezett. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ezért! Polónyi Géza: Tehát, t. ház, — jól tessék megérteni, — a státus quóval szemben való döntés, a 31*4°/o-ról 34 4°/o-ra való felemelés, azzal indokoltatik, hogy a két quótabizottság között megegyezés létesült. Mit jelent ez? Röviden nem jelenthet egyebet, mint, hogy a quótabizottságok szubstituáltattak a törvényhozások helyett. A mit a képviselőház csak maga tehetett volna, azt a quótabizottsággal akarták eljátszatni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt kérdi a t. miniszterelnök úr, hogyan értem én a felirat dolgát. Bocsánatot kérek, t. miniszterelnök úr, ha két fél meg nem egyezik, az csak természetes dolog, hogy nem érthettem oly furcsa dolgot, hogy a két parlament egyforma feliratot terjeszszen a Felség elé; hanem természetes dolog, hogy mindkét parlament a saját adatait terjeszti a Felség elé. Már pedig arra, hogy ezen adatok ő Felsége elé terjesztessenek és nyilvánosan ismeretesek legyenek, a választott bírónak, a birói jogkör természeténél fogva is szüksége van. Mert csak akkor tudja a nemzet, tudja a nagy nyilvánosság megítélni azt, vájjon a döntés igazságos-e, ha azon adatok, a melyek szerint a döntés történt, előtte feküsznek. Az, hogy a kormány a maga tetszése szerint terjeszti elő az adatokat, olyan kabinetnoir-féle eljárásra mutat. Hiába beäzél a t. miniszterelnök úr arról, hogy az alkotmányos érzék áll ellent annak. Abban a korszakban, a melyben az ischl-i klauzula és a Tisza-lex lehetséges volt, alkotmányos érzékre való hivatkozással ezt a tényt, a törvénysértést elleplezni nem lehet. Mit mond a t. miniszterelnök úr ? Azt mondja, hogy miután az osztrák parlament kiküldte a quótabizottságot, tehát létezett és fungált az alkotmányosság. Ámde az 1867 : XII. törvényczikk 25. §-ában világosan benne van, hogy „teljes alkotmányosság". Kimerítettnek látja-e a t. miniszterelnök úr ezt azzal, hogy az osztrák parlament kiküldött egy bizottságot? Hát a parlamentarizmus csak abban áll, hogy a quótabizottság liferánsa legyen a parlament ? Hát nem