Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-539

389, országos ülés 1900. m&rczlns 1-án, eantSrtSkSn. 593 hazánkban a vagyonosodásnak ég gyarapodásnak oly mérvét megteremteni, a mint az a merkantilisták előtt lebegett, köszönettel tartoznánk iránta, mert ily ily módon meg volna a lehetőség és az az eszközök, hogy a sorvadó mezőgazdaságon segítsünk. Colbert hatásosan alkalmazta ezt a politikát Franeziaországban, gyümölcsének legnagyobb részét a földbirtokosok élvezték, és hatása máig is érezhető. Sajnos, hogy földrajzi fekvésünk és az utolsó századoknak történelmi fejlődésüknél fogva eddigelé nem voltunk képesek ily politikát folytatni és boldog lesz Magyarország, ha abban a helyzetben leszünk, jobban érvényesülhetni a nemzetközi kereskedelemben, nem nyersterményeket kivinni, nem passzív külkereskedelmet űzni, hanem hazánk összes gazdasági erei megtelnek saját tőkénkkel és nem fogunk aggódva gondolkozni a felett, hogy mi módon értékesíthetjük jobban áldott földünk terményeit és adunk munkát a népnek. Azt hiszem t. ház, ebből elég világos, hogy gróf Zichy János t. képviselőtársam allúziója nem állhat meg s inkább csak egy jelszót alkalmazva, a mely viszonyainkra nem illik. Más oldalról azt hallottam, hogy a kormány és a szabadelvű párt a kapitalizmusnak kedvező politikának a hive. Ezt is csak odadobott jelszónak tartom. Kapitalisztikus politika ottan van, a hol a tőke uralkodik az állami gépezetnek minden ágazatán, mindent a mi megtörténik, a tőke befolyásolja, a hol az akviráló tőke majdnem mindenütt hatalmasan érvényesül. A kapitalizmus uralkodott az olasz köztársaságokban, azok fénykorában és aztán'plutokraeziává fajúit el. Hollandiában, a hol minden paraszt szekrényében járadékok, kötvények és részvények vannak, egészen a faluházáig dominálnak a kapitalisztikus érdekek és a mellett a nép boldog. De mi nálunk, t. ház, ki beszélhet kapitalizmusról? Úgy a törvényhozásban, mint a megyéknél, a társadalomban természetszerűleg mérvadók a mezőgazdasági érdekek, azoké mindenben a döntő szó, más irány alig érvényesülhet és így a tőke befolyásáról nem beszélhetünk. Megengedem, hogy vannak egyes tőkegazdag vállalataink, vállalkozóink és magánembereink a kiknek bizonyos mérvű befolyásuk van. De ez nem kapitalizmus, hanem kezdetben levő átalakuló gazdasági életünknek egyik jelensége, melynek helyessége például abból is kitűnik, hogy főnemességünk egy jó része a részvénytársaságok működésében közvetlenül mint igazgatósági tagok vesznek részt. Az altruizmus hasznos összeköttetésbe lép a tőkével. KÉPVH. NAPLÓ. 1896-1901. XXVI. KÖTET. Elvégre, ha Németországot veszszük, a hol az utolsó évtizedekben a tőke uralma nagyobb mérvben fejlődött, mint bárhol a kontinensen, az ottani viszonyok nem is mondhatók oly roszaknak. —Fájdalom, minálunk Magyarországon épen annak ellenkezője áll: kevés a tőkénk, kevés a vállalkozónk, iparunk zsenge, kereskedelmünk pang, minden garasért a külföldi tőkéhez kell appellálnunk, a kamatláb folyton magas és azzal párhuzamosan nagy a földbirtok terhe, majdnem elviselhetetlen, alig képesek a gazdák kiadásaikat a bevételekből fedezni. És egyúttal mit észlelünk ? Azt, hogy a többi kereseti ágak dolga is rosszul megy, hogy azok sem birják ki a terheket. Annak bebizonyítására hivatkozom gróf Zichy János t. képviselőtársamra, a ki személyéhez méltó loyalitással kijelentette utóbbi beszédében, miszerint: »A gazdasági és pénzviszonyok oly nyomasztók, oly kedvezőtlenek hazánkban és eltekintve a földbirtokviszonyoktól, az ipar és kereskedelem is oly rossz viszonyok közt vannak, hogy épen a közelmúltbau történt említés, hogy országos krach fenyeget.« Nos, ily körülmények között nem lehet gondolni arra, hogy lényeges pénzügyi eredménynyel lehet áthárítani a terheket az egyikről a másikra. Remélem, hogy gazdasági gyengeségünk állapota nem sokáig fog tartani, mert máskülönben le kellene mondanunk nagyobb állami feladatok realizálásáról, nemzeti kultúránk kiépítéséről és nem leszünk képesek honorálnia jogosult igényekhez képest állami és törvényhatósági tisztviselőinket, a kik a közügyeket vezetik. Ne mondjuk, hogy nálunk kapitalizmus uralkodik. Ehhez sem pénzünk, sem embereink nincsenek, Az pedig, hogy a gazdasági fejlődés folytán, új gazdasági és politikai tényezők keletkeznek, a melyeknek szükségét senki sem veheti tagadásba, és hogy ezek az új tényezők is tekintetbe vétetnek az állam kormányzata által, az természetes. Mert érdekében áll az államnak új tartós erőket teremteni, a melyek az új terheket elviselhetik, és a már létező terheket csökkenthetik. És ha ez így van, akkor önként következik, hogy az új tényezőknek is joguk van érvényesülni az állami életben. Reá akarok itt utalni közfelfogásunknak egy nagy ellenmondására. Pártkülönbség nélkül azt akarjuk, hogy olcsó tőke jöjjön be az országba, hogy idegen tehetségek is létesíthessenek nálunk ipart... (Egy hang hal felöl: Legyen magyarrá!) Ha lehetséges, első sorban magyarok legyenek, de ha valaki bejön az országba... Thaly Kálmán: Haggenmacher ! Weisz Berthold! Haggenmacher a 60-aa években jött be és neki köszönhető, hogy malomiparunk van. 76