Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-539

594 539. orssságos Ölés 1900. márczlns 1-én, esüt5rt5kSn, Thaly Kálmán: És ma sem magyar állampolgár ! Vészi József: Egyik fiát Árpádnak hívják! Weisz Berthold: Azt hiszem különben, hogy itt nem annyira személyes dolgokat tárgyalunk, mert előttünk a kérdések tárgyilagos megvitatásának kell lebegni, a mely valahára kivezet bennünket abból a mederből, a melyben ma vagyunk. Mindenki szeretné, hogy segítsünk a bajokon és ez nézetem Szerint csak tárgyilagos megvitatás által érhető el. (Helyeslés jobbfelöl.) Beszédem fonalát újból felvéve ismétlem, hogy pártkülönbség nélkül azt akarjuk, hogy olcsó tőke jöjjön be az országba, hogy idegen tehetségek is létesíthessenek nálunk ipart, és hogy a mi ifjúságunk jobban megkedvelje az ipari és kereskedelmi foglalkozást, hogy ily módon a megélhetés jobban legyen biztosítva és a mezőgazdák terhein megosztás útján könnyítsünk. És mit teszünk ezen czélok elérésére ? Azt, hogy ellenszenves indulatot mutatunk a tőke iránt. Förster Ottó: Csak visszaélései iránt! Weisz Berthold: Visszaélések minden egyes társadalmi osztályban fordulnak elő. Nem létezik olyan osztály, sem az ügyvédi, sem a mérnöki kar, % hol ha fürkészni kezdjük a dolgokat és mélyen belemegyünk az ügyek belsejébe, hogy ott a bííz ne szállana fel. Polónyi Géza: Börzeszagá ez nagyon! Weisz Berthold: A börze épolyintézmény, mint bármely más és talán a t. képviselőtársamnak volt már alkalma annak jogvédelmét igénybe venni. (Derültség jobbfelől.) Mi nem akarjuk elismerni a hasznos foglalkozásoknak tágas társadalmi és politikai egyenjogúságát, azt mondjuk, hogy más megbízható államlentartó elem, mint a földbirtokos, nem létezhet. Tehát nem kívánatos a többi elemek erősödése, daczára annak, hogy fiatalságunknak jövőt akarunk teremteni és a földbirtok terheinek egy részét azok vállaira akarjuk rakni. T. ház! Engem a legőszintébb hazafiság vezet és kötelességemnek tartom teljes tárgyilagossággal szólni. Azért ismételve hangsúlyozom, hogy az eféle jelszavak kárunkra vannak. Az erős Németországban talán nem ártottak. A hetvenes években, a midőn Bismarck kulturharczba ment Róma ellen, szükségesnek tartotta a tőkegazdag délnémet, a Rajna-mellék és a Welfek ellen erős pártot alkotni, főleg a mezőgazdasággal foglalkozó szegényebb Poroszország keleti és északi elemeiből. így léptek előtérbe akkor a kapitalista, az agrár és a szoczialista jelszavak. De a szerint, a miut a viszony Rómával barátságosabb lett, a kapitalizmus mint izgató jelszó mindinkább háttérbe szorult.. Tiz év óta a merkantilizmusnak legfőbb irányelvei érvényesülnek a német politikában. Ismeretesek a tengerentúli és világkereskedelmi törekvései és sikerei. Divatba jött a merkantilista jelszó. Különös, de tény, hogy épen az agrárius elemekből álló porosz kormány védi az abszolút merkantil politikát. Azért, mert az ország javára van. Egy szóval, a merkantilizmust és kapitalizmust, mint sok mást, jelszavakul átvettük Németországból a nélkül, hogy nálunk bármi helyük volna. T. ház! A nagy közjogi harczoknak korszakán túl vagyunk és beléptünk az állami és nemzeti konsolidácziónk érájába. Ne zavarjuk azt felesleges meddő küzdelmekkel. A mi anyagilag kedvezőtlen helyzetünk közepette kár ellentéteket előidézni. Nemzeti erősbödésünk is azt követeli, hogy, a mennyire lehet, kölcsönösen támogassuk egymást; békére — többet mondok — különös barátságos érzületre van szükségünk. Hatalmunk kifelé, jólétünk bent ettől függ, Látjuk a szomszédban, hova vezetnek a különféle jelszavakkal szított egyenetlenségek. A mi közéletünk az ilyeneket nem birja el. (Úgy van! jobbfelől.) A mi erőnk a szélsőségek elkerülésével van biztosítva, és a szabadelvű párt erejének főforrását abban látom, hogy az ország ügyeit a szélsőségektől menten vezeti, nem megy túlzásba sem a közjogi, sem a nemzetiségi, sem a felekezeti, sem a gazdasági kérdésekben. Czélúl lebeg előtte a nemzet egysége és az ország minden tényezője jogosult érdekeinek kielégítése. Ez a valóságos szabadelvííség! A kereskedelmi tárczában foglalt kiadások jó hatása csak akkor várható, ha lehetőleg zavartalanul tovább folyhat a helyes irányban vezetett gazdasági átalakulás. És pedig úgy, hogy a nemzetnek zöme is abból kivegye a maga részét. Nehézségeket az elé gördíteni elhibázott dolog, mert ha az egyik oldalon leromboljuk, a mit a másik oldalon felépítünk, sziszifusi munkát végzünk. Az a nép, a mely nem ismeri fel a kor szellemét és annak követelményét, a mely erőszakosan útját állja annak, a minek meg kell történnie, a mely görcsösen ragaszkodik semmi által sem indokolt eszmékhez, megsínyli azt. Magyarország fennállását és nagyságát a nemzet vitézségének és nagyrészt szabadelvfiségének köszönheti. Ezen az utón haladva, látok dicsőséget a jövőben is. Ne keressük mindig másokban a hibákat és ne hitessük el magunkkal, hogy szellemi és anyagi haladásunkat mások törekvései hátráltatják. Legyünk őszinték és ismerjük be azt az igazságot, hogy békére vau szükségünk és arra,