Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-515

515. országos ülés 1900. január 19-éu, pénteken. 37 nagyon jól vannak értesülve, és jó értesfíltség nélkül nem szoktak ilyen nagy kérdésekben nyilatkozni. Én is stenograíiai feljegyzés nélkül idézem akkori nyilatkozatomat, de azt hiszem, szó szerint idézem. Nem teszek hozzá semmi néven nevelendő körzetet, de nincs is rá szükség, mert csak ezt mondottam. S ezt fentartom most is, és most is azt áliítom, hogy Gajári Ödön t. képviselőtársamnak ezen nyilatkozata tudomáson alapúihatott csak, nem pedig oly kombináczión, a melyet akármilyen utczai politikus az újságokból is kivehet. Már most azon konklúzióhoz, a melyre Gajári Ödön t. képviselőtársam eljutott, én is fűztem egy konklúziót és azt mondottam, hogy nagyon kár volt, hogy ezen tehertiibbletet a mely ebből Magyarországra származik, Gajári Ödön t. képviselőtársamra a quotatárgyalások alkalmával nem helyezte a nemzet szeme elé. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt mondtam, mondom most is, és fentartom most is, és nagyon sajnálatosnak tartom, hogy az újonczlétszám felemelésének kérdésével mindenki mer foglalkozni Magyarországon, csak épen a honvédelmi miniszter úr nem, és csak a magyar kormány nem respektálja annyira a magyar nemzetet, hogy megmondja azt, a mit ma már a verebek is csiripelnek, hogy májusban azért lesz rendkívüli delegáczió, hogy azon az újonczlétszám felemelésével foglalkozzanak . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyszerű! (Derültség a jobboldalon.) Barta ÖdÖn:. . . Nem tudni még biztosan, hogy mint áll a kérdés, de igenis tudja mindenki, hogy a dolog készen áll. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök

I Kivan még valaki szólani? Pichler GyŐZŐ T. képviselőház! Csak néhány pillanatra bátorkodom a t. ház figyelmét igénybe venni. Meg lévén győződve, hogy az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr itt e vita befejezése után fel fog szólani, én csak egy tényre akarok utalni, arra, hogy egy ilyen titkolózás a magyar törvényhozás előtt lehetetlen, a minőt épen a katonai kérdésekben el akarnak követni akkor, a mikor már nyíltan és részletesen, hivatalos és félhivatalos lapok közlik azon katonai terhek emelését, a melyeket kilátásba helyeznek. Kubik Bélai Gajári Ödön pedig egyengeti az utat! Pichler GyŐZŐ: T. ház! Én egyszerűen kérdést intézek az igen tisztelt honvédelmi miniszter úrhoz, a ki lehetetlen, hogy ne ludjon róla, mert hiszen olyan magas katonai rangot visel, és így birja a katonai körök bizalmát, hogy ilyen nagy reformok és újítások az ő meghallgatása nélkül már katonai szempontokból sem történhetnek meg ; de miután 8 szolgálaton kivűli magas katonatiszt és neki csak egy hivatala van most, a mely hivatal az alkotmányos magyar miniszterség, és ő mint miniszter, lehetetlen, hogy ne tartsa kötelességének felvilágosítani az országgyűlést a történtekről, és törtéuendokről, és minthogy szolgálati titokról szó nincs, kérdem tőle, igaz-e, hogy a közel jövőben a hadtesteket kettővel szaporítani fogják. (Mozgás a szélső baloldalon.) Téuy az, hogy egy hadtest kiképzésére nyolcz év szükséges; úgy van tervezve, úgy tüdőm, hogy évenkint hét és fél milliót szavaztatnának meg kiadásokra, a mi nyolcz esztendő alatt 60 millió forintot tenne. Két hadtestnél lesz 120 millió forint. Ez csak az egyszerű befektetés, a mi szükséges hozzá; azonkívül, mint állandó megterheltetés, e két hadtest 100 millió forintba fog kerülni. A flottaköltségek emelése, a melyre épen Rosenberg Gyula t. képviselőtársam ntilt a delegáczión, 40 millió forintot tesz ki. Horribilis összegekről van tehát szó, t. ház, közvetlenül azután, hogy a quótát három és fél perczenttel felemeltük, a miről akkor nagyon bölcsen hallgattak és egyszerűen kiszámították, hogy az átutalás által á különbség, a mely a quótaemelésből származik, fedezve lesz. Csak hogy most utólagosan kisült, hogy az a három és fél perczent, a meíylyel a quótát felemeltük, az általam említett katonai költségek után oly horribilis összeget tesz ki, a mely egyáltalában nem áll arányban az ország teherviselési képességével, és a mely költségeket ez az ország el nem viselhet. Épen azért én a honvédelmi miniszter úrhoz egyenes kérdést intézek, hogy nyilatkozzék arra nézve, hogy mi igaz azon reformtervekbői, a melyek egész részleteséggel közöltettek, és a melyeket ép az imént említettem, a melyekre számos utalás történt már a delegáczióban, és soha direkte meg nem czáfoltattak, csak körűlírásokkal és kibúvókkal adattak elő, mi igaz azon reformokból, a melyeket már katonai körökben vita és megbeszélés tárgyává tesznek, és a melyekről egyes tiszti kaszinókban,, különösen Ausztriában felolvasásokat és értekezleteket tartanak. Midőn így, ágyszólván már előkészítik a dolgot, akkor azt hiszem, joga van a magyar törvényhozásnak egyenesen kérdést intézni a magyar honvédelmi miniszterhez, igaz-e ez vagy nem? Ezt akartam megjegyezni. Elnök: Kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz szólani? Nyegre László jegyzői Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. ház! Pichler Győző igen tisztelt képviselő úrnak megjegyzésére csak egyet vagyok bátor részemtől viszont megjegyezni, azt tudniillik, hogy ilyen kérdésben mindenki nyilatkozhatik, kivévén a minisztert. Mert mindenki más, felelősség nélkül nyilatkoz-