Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-514

fii 614. országos ülés 1900. január 18-án, csttt5rt8b8n. mily reményekkel álltunk elő, és mindenkinek lelkében meg volt az, hogy ha már áldozatokat hozunk azon az oldalon, a magyar honvédség felállításával megteremtjük a jövő nemzeti hadsereg magvát. És emlékezzenek önök, hogy még az első honvéd-törvényben önálló működésre, aktiv szerepre volt a honvédség megalkotva. A miniszter úr azt mondja, nem. Miniszter úr! pozitive tetszik állítani? Mert én is pozitive állítom. Két pozitív állítás közííl egyiknek valótlannak kell lenni, és én biztosítom, hogy az öné valótlan. Tessék felütni a törvényt, a hol azt mondja, hogy a ^hadsereg támogatására«. [Már magában ebben a támogatás szóban benne van az önálló akczióra való képesség. Igaz, később már igaza van a miniszter úrnak; becsempészték, észre sem vettük, most már így van: »a közös hadsereg kiegészítő része«. A mai állapotra vonatkozólag, fájdalom, nem vitatkozhatom, mert a tényeknek ez felel meg. Nemcsak ezt akarta ön, t. miniszter úr. Emlékezzék 1888-ra. Akkor itt volt a törvényjavaslata. Még a belszervezetre vonatkozólag is csonkítani akarta az országgyűlés jogát, azt is a király hadi felségjogai közé akarta sorozni. Még jó, hogy yéletlenííl el nem fogadta a ház, mert különben kisíílt volna, hogy szanszkrit, vagy török nyelven fogják kommandirozni. Mert ha a belszervezet és vezénylet joga megadatott, a király azon a jusson, a mint a másik hadseregnél a németet, a honvédségnél esetleg ezt a nyelvet állapítja meg. Mondom, hogy a honvédséggel is becsaptak bennünket. És miért? Felhoztam már egyszer, hogy azt hittük, hogy a honvédség a magyar hadsereg magva lesz. Nagy garral mondták. A t. miniszter úr azt mondja, hogy tévedünk, mert a honvédség a hadsereg kiegészítő része. Igen, az 1895-iki törvényezikk óta úgy van; hanem felállították a honvédséget azért, mert számítottak a nemzet hiúságára. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Hát ez a hiúság nagy szerepet játszik közéletünkben, sok dolognál, ha alapját nézzük, bizony a hiúságot látjuk, a mely mindenütt vezérszerepet játszik. A magyar nemzet sietett megalkotni a honvédséget, Bécsben siettek beleegyezni, mert így gondolkoztak: A közös hadseregnek a költségeit a magyar nemzet csak a quóta arányában képviseli; a honvédség költségét pedig a nemzeti hiúság miatt a maga egészében fizeti. Hogy így gondolkoztak, erre nézve nem tudom Tóth János, vagy Barta Ödön t. barátom, már felhozta itt a képviselőházban az összehasonlítást, a melyből kitűnt, mennyivel többet költött a magyar nemzet a honvédségre, mint a mennyit például az osztrák tartományok költöttek. Mondom, beleegyeztek, méltóztatik emlékezni, a létszámba; azóta azt is felemelték; a költségeket a magyar viseli egész odaadással; a hiúsága ki van elégítve. És van-e magyar ember a képviselőházban, a ki mint becsületes ember meri állítani, hogy a honvédség nem oly szolgálatkész-e és oly felhasználható, mint a közös hadsereg minden egyes katonája? Már a vezérkart is közössé akarják tenni. Hiszen múltkor, mikor felvetettem a kérdést a pénzügyi bizottságban, nem is tiltakozott ellene a t. miniszter úr. Tessék egész nyugodtan! A magyar nemzet beleegyezik. Ha talán azt mondanák, eladjuk az országot, kifizetik, ebbe is belegyezik a magyar nemzet, mert a magyar nemzet erkölcseiben nagyon sülyedt. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ennek a magyar nemzetnek középosztálya épen a rossz politika miatt semmivé lett; a magyar nép alsó néposztálya míg jogokat nélkülöz, nem tud lelkesülni a hazáért. Ma ez az ország eladó, s a középosztály, mely századokon át fentartotta az országot, most hivatalért eseng. Ma már tízszer annyi a hivatalra vágyó, mint a mennyi hivatalban van. Ma már alig van független, önérzetes és bátor ember, a ki meg merje mondani, hogy mit gondol és mit akar. No hát, azért vagyok ezen párthoz odanőve, mert ez mindig megmondja, hogy mit akar. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az egész, a mit eddig elmondtam, azt jelenti, hogy ennek a nemzetnek csak egy esetben van jövője, ha megmaradt jogát felhasználva, lehetővé teszi a nemzeti hadsereg felállítását. Ijesztgetnek bennünket, hogy az önálló hadsereg felállítása sokkal több költségbe kerülne, mint a mostani. Ez az állítás nincs is bizonyítva, nem is igaz. T. miniszter úr, ma két hadsereget tartunk mi fenn, és egy hadseregünk sincs, akkor egyet tartanánk fenn, de az azután megmaradna ezé az országé. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha még többe kerülne is, vájjon nem nyugodtan hozná meg a nemzet ezen áldozatot? Ma is óriási áldozatot hoznak, és a nemzet elleni erőt istápoljuk vele, akkor pedig a nagy áldoz t a nemzeti erőt segítené. És ha itt nemzeti hadsereg volna, azon kiadás, a mely most nemzeti erőnket fogyasztja, egyúttal az országban költetnék el, és visszatérülne a nemzetnek. De mikor a magyar hadsereg felállításáról beszélnek, mindig úgy veszik, mintha azok a közintézetek és katonai beruházások, melyek most a közös hadsereg birtokában vannak, az ő kizárólagos tulajdonuk volna. Már felhoztam a pénzügyi bizottságban, de kitért az igen tisztelt miniszter úr, hogy ha ma a nemzeti hadsereget felállítjuk, azon aránylagos részt, melyet bezsaroltak tőlünk, követeinők, és a mely perczben az megvalósulna, a nemzeti hadsereg költségei visszatérüloének.