Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-514

514. országos ülés 1900. január 18*än, csütörtököm. gK; Bocsánatot kérek, t. ház, hogy beszédem ilyen hosszúra nyúlt, ha az órát láttam volna, nem éltem volna vissza türelmükkel. Most sietek, bár még sok elmondani valóm volna, beszédemet befejezni. Azon kezdtem felszólalásomat, hogy az ujonczmegajánlás joga egy eminens jog. Ezzel a joggal a nemzetnek élni kell, és azt a kérdést intézem önökhöz is, nemcsak a kormányhoz, hogy mire valók az alkotmányok és ez a magyar alkotmány? Arra való-e az, hogy a hatalomnak és azon akaratnak álczáival lássuk el, mintha azt a nép határozta volna el? Vagy arra való, hogy ebből kiindulva, az országnak, a népnek, jogait és szabadságát megoltalmazzak? Mi tisztelettel meghajlunk a felség és az állam jogai előtt, épúgy tisztelettel keli viseltetni, de aztán nem engedni abból, a nemzet és a nép jogai _ előtt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Önök azt mondják, mikor a magyar hadsereget akarjuk, hogy a nagyhatalmi állás megköveteli a közös hadsereget. Hát jól van, ha ezt a nagyhatalmi állást, bár nekünk abban semmi részünk, fájdalom, nincsen, fenn akarják önök tartani, hát csak mindig mi hozzunk áldozatot, éa nem az is, a kinek ez a nagyhatalmi állás használ? Ha azon joggal, mely az űjonczmegajánlásban rejlik, élni akarunk, azt, mondjuk, megtagadjuk, míg az ország jogos sérelmei nem orvosoltatnak: a nagyhatalmi állás kárt szenved. De ha mi azt mondjuk, a nagyhatalmi állásnak is hozunk áldozatokat, még pedig úgy, hogy a magyar hadsereg is állíttassák fel: akkor a hadseregnek mi is hasznát fogjuk látni. Mindezek után, a magam és pártom nevében kijelentem, hogy oly hadseregnek, a mely nem a mi nemzeti akaratunk végrehajtója, a mely a mi önérzetünket nem növelheti, a mely erőnket nem gyarapíthatja, a mely ellenünk is felhasználható, egyetlen üjonczot sem szavazunk meg. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Elnök: Minthogy még többen vannak szólásra följegyezve, indítványozom, hogy a tanácskozás folytatását a legközelebbi ülésre halaszszuk. (Helyeslés.) Mielőtt áttérnénk az interpelláczióra, indítványozom, hogy a legközelebbi ülés ideiét holnap délelőtt 10 órára tűzzük ki, s annak napirendjén legyen a ma részleteiben letárgyalt törvényjavaslat harmadszori olvasása, azután a most megszakított tárgyalás folytatása. (Helyeslés.) Következik Molnár János képviselő úr interpellácziója. (Felkiáltások: Holnap!) Molnár János: T. ház ! Igen rövid leszek, méltóztassék ma meghallgatni. Nemcsak a katholikus államokban, hanem világszerte mindenütt, a hova a keresztény czivilizáczió fénye és jótékonysága elhatott, a vasárnap a béke, nyugalom és áhítat napja. Hazai törvényeink is intézkednek, hogy vasárnapokon senkit törvénybe idézni ne lehessen, hogy e napon az ipari munkák szüneteljenek; legalább részben — bár meg volna teljesen is, — és a kereskedelemügyi miniszter úr épen legutóbb, a törvény szellemének megfelelően, megszüntette minisztériumában e napon a hivatalos működést is. A törvény azt is tiltja, hogy a templomokhoz közel, isteni tiszteletek alatt zene szóljon, s egyáltalában oly dolog történjék, a mi az isteni tiszteletet zavarhatná. Végűi,— hogy rövidre szabjam felszólalásomat, — ezenfelül katholikus embernek kötelessége vasárnapokon és ünnepnapokon, és pedig súlyos bűn terhe alatt, szent misét is hallgatui. Már most, hogy lehet mindezekkel összeegyeztetni azt, ha vasárnapra tűzetik ki valamelyik képviselőválasztás Magyarországon, hol köztudomás szerint a választások nem igen nyugodtak, hanem ellenkezőleg, hangosak és izgalmasak. Mert a választást megszakítás nélkül kell tartani, a katholikus ember abba a dilemmába jut, hogy vagy el kell Nagynia a szent mise hallgatását, vagy le kell mondania egy vitális joga gyakorlásáról. Igaz ugyan, hogy a zárórában is leszavazhatna és a szent misét meghallgathatná, de ki birja lesni a zárórát, mikor az sokszor éjfél után tűzetik csak ki ? Mindezek ellenére Szentesen a múltkori választás január 14-én, vasárnap tartatott meg., sőt a legközelebbi pótválasztást is vasárnapra, február 4-ére tűzték ki. Igaz, hogy ezen a belügyminiszter úr nem változtathat, mert a választás napjának kitűzéséhez a központi választmánynak van joga. De a belügyminiszter úr, mint a közigazgatás legfőbb őre, figyelmeztetheti a központi választmányt, hogy ilyetén módon ne járjon el, vagy, hogy változtassa meg a maga rendelkezését. Ép ezért van szerencsém a következő interpellácziót a t. belügyminiszter úrhoz intézni (olvassa) ; »Sürgős interpelláczió a t. belügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása arról, hogy Szentesen a legutolsó országgyűlési képviselőválasztás folyó hó 14-én, tehát vasárnap tartatott meg s hogy a szükségessé vált pótvälasztást február 4-ére, tehát ismét vasárnapra tűzték ki ? 2. Helyesli-e azt, hogy a vasárnapot, vagyis az áhítat és nyugalom napját oly zajos, mozgalmas és izgalmas aktussal, milyen a képviselőválasztás nálunk lenni szokott, zavarják? 3. Ha nem helyesli, szándékozik-e intézkedni, hogy Szentesen most, és egyebütt, és egyébkor, köznapra tűzessék ki a képviselőválasztás ?»