Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-524
524. országon ülés 1900. február 8-án, caBtSrtSkfin. 227 volna tennie az e kiadásokra szolgáló fedezetek realitásáról, hogy ezt a képviselőház époly megnyugvással fogadja, a mily megnyugvást tapasztaltunk a t. túloldal részéről, a hol mind e kérdések még csak birálat tárgyává sem tétettek. Nem tudom, sikeríílt-e neki a túloldal képviselőit arról bizalmas körben tájékoztatni, de ez semmi esetre sem gyengíti azt a fontosságot, a melyet annak tulajdonítanék, ha a t. ház iránti figyelemből és önmaga iránti tekintetből ugyanezt megkísérelné itt a ház előtt is. Azt mondta a t. miniszter úr expozéjában, hogy a kiadások emelkedése visszavezethető először a kiegyezési törvényekre, másodszor egyéb törvényeinkre, harmadszor üzemekre, negyedszer csekélyebb részben beruházásokra, végül az adminisztráczió különböző ágainak fejlődésére. A. kiegyezési törvényekből folyó költségekre nézve legyen szabad egy megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta a t. miniszter úr, bogy számítása szerint itt a többletkiadás 21,294 000 korona. De annyit kijelent, a mit bátorkodom kétségbe vonni, hogy tudniillik ezzel szemben áll bevételi többlet 28 millió korona. Azért bátorkodom ezt teljes tisztelettel kétségbevonni, mert azt hiszem, elég komoly okom van rá. Az egyik állítást tudniillik, hogy a kiadási többlet 21,294.000 korona lesz, csak részben hiszem. Tapasztalataim, melyekre, ha az idő engedi és erőmből ki nem fogyok, rá fogok mutatni, sejtetni engedik, hogy ez a tétel nem lesz immúnis az ellen a járványos betegség ellen, mely a költségvetési tételeket folytonosan bántalmazza, tudniillik az előre nem látható, előirányzat nélkííli túlkiadások, póthitelek stb. betegségeitől, és így ez valószínűleg emelkedni fog. Nagyon sok alappal biró valószínűség mellett valószinünek tartom, hogy az a 28 millió korona többjövedelem bizonyos mértékig szintén le fog szállani, még pedig azért, mert a kiegyezési törvényeken alapuló jövedelmeink eddig sem gyarapodtak. Én tudom, hogy a t. pénzügyminiszter úr esetleg azt válaszolhatná nekem, hogy miért épen ez az egy bevételi tétel volna az, mely az előirányzaton alul maradna, holott egyéb előirányzott bevételeink a zárszámadásokban mindig több bevételt mutatnak. De ép azért disztingválok, hogy a kiegyezési törvényeken alapuló ezen bevétel nem tekinthető olyannak, mely emelkedési reményre ad jogot, hanem ellenkezőleg, aggasztó e tekintetben, hogy apadni fog, mert a mint volt szerencsém rámutatni a szeszadó kérdésében, a csempészet elleni védekezés nagyban erősíti azon gyanúmat, hogy ezen jövedelem jóval alul fog maradni az előirányzott összegen, ha a csempészetet ausztriai testvéreink kellő alapossággal és iutenzivitással, a mit tőlük fel lehet tételezni, végre fogják hajtani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezzel szemben azonban az én gyanúm kifejezése egyáltalában nem légből kapott, hanem legalább annyi alappal bír, mint a mennyivel ezt az összeget a kiadási többlet ellensúlyozásául oda állítani lehet. Támogat ebben — tanúul hivatkozhatom rá, — maga a pénzügyi bizottság, mely jelentésében azt mondja: ezeket a kérdéseket majd egy-két év alatt szerzendő tapasztalatok útján fogjuk elbírálni, tudniillik, hogy a bevételi többlet milyen mértékben emelkedik a kiegyezési törvényekből eredő jövedelmek czímén. A t. pénzügyminiszter úr adta nekem azt a thémát, melyet a t. előadó úrral szemben a költségvetés bírálataként rövid vonásokban megemlítettem, mert maga a t. pénzügyminiszter úr expozéja mondja, hogy 7,000.692 korona olyan emelkedése van, a melylyel szemben materiális érték nem áll; a többit mind materiális ellenértékkel egyenlíti ki. Ez az az összeg, melyből a közigazgatás, igazságszolgáltatás, honvédelem, vallás- és közoktatásügy, földmívelés, ipar, forgalom növekedő szükségletei nyernek kielégítést. Ven-e valaki, kit el nem szomorít ez a kijelentés? Annak nincs materiális ellenértéke, a mit az igazságszolgáltatásra, a közigazgatásra, a vallásra és közoktatásra, a földmívelésre, az ipar és forgalom gyarapítására fordítunk; ezt nem lehet a költségvetésbe beilleszteni, ezt nem lehet a számszékkel elszámoltatni. De ha meggondoljuk, mennyi haszontalan kiadás van itt, melynek materiális ellenértéke nincs, és melyről a t. pénzügyminiszter úr ezt a jelzőt használni elmulasztotta, elszomorodunk azon jövő felett, melynek eléje kell néznünk. Közvetlenül utána mondja a miniszter úr, hogy a nyugdíj emelkedése maga 951.000 korona. Ezt azzal indokolja, hogy az 1893 : IV. törvényczikk végrehajtása is emeli a nyugdíj igényt. Hát a mint valaki az 1893 : IV. törvényczikk alapján felsőbb rangba jutott, akkor aztán nyugdíjazzák? Miért nem nyugdíjazzák előbb? Ezen a czímen egy milliónyi kiadásemelkedés van; ennek a materiális ellenértéke a t. miniszter úr szerint megvan, de azoknak a materiális ellenértéke nincs meg. Számtanikig nincs meg, t. miniszter úr, hanem igenis megvan az aggódó hazafiak lelkében a materiális ellenértéke ennek a kijelentésnek, s ez az, hogy ilyen felfogással Magyarország kulturális és szoezialis érdekeit előmozdítani nem lehet, de tönkre tenni igen; nem nevezhetem másnak, mint kétségbeejtő kijelentésnek, ha látom, hogy a kormány ellenértéket keres a vallás- és közoktatás, az ipar, a földmívelésügy és a kereskedelem érdekének előmozdítására fordított kiadásoknál. A t. pénzügyminiszter úr újabban beterjesztett javaslatában — és igy a pénzügyi bizott29*
