Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-524

524. országos Ülés 1900. február 8-án, csütörtökön. 225 dédelgetett polgárai számára a csempészetet velünk szemben. Nem volt tehát lapsus, mikor azt mondtam, hogy űzni engedi, sőt támogatja a csempészetet a magyar érdekek rovására az osztrák kormány, s a magyar kormány ez ellen 360 finánezból alkotott vámsorompóval akarja a fogyasztási adóvonalat megvédeni. Talán hosszasabban is foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, de ezeknek aktualitásuk van, és összefüggnek költségvetésünk bírálatával. Minthogy a t. előadó úr ezekre olyan nagy súlyt fektetett és méltán, és ha más világításban jónak látta a költségvetés támogatásául felhozni ezt, és pedig a pénzügyi bizottság többségének intencziója szerint, azt hiszem, nem követtem el hibát, ha ezen kérdések másik oldalával meg én kissé hosszasabban foglalkoztam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De azt is mondja a t. előadó úr, hogy nem tűrhető az olyan helyzet, hogy a mindenhatónak mondott állam idegeníti és üres kézzel álljon épen azokkal a hozzátartozóival szemben, a kik istápolására leginkább reászorultak, igaza van, t. képviselő úr, ez igazán nem tűrhető; de miért nem tesznek ellene, hiszen önöké a hatalom? A hatalom nevében nyilatkozott a t. előadó úr, azon többség nevében, a melynek joga van és módja is van hozzá, hogy a kormány tevékenységét irányítsa. És ha joga van, akkor kötelessége is van. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Milyen súlyos vádat hoz fel a t. előadó úr a többség ellen, a mely 32 év óta változatlan erővel és irányelvekkel mindig egy nyomon haladva, ezeket a szükségleteket kielégítetlenül Nagyja, társadalompolitikával abszolúte nem foglalkozik, a társadalompolitikai követelményének kielégítésére csak annyi súlyt helyez, a mennyit a momentán, esetleg megnyilatkozó társadalmi felkelések elfojtása, vagy azoknak a közel jövőben lehetetlenítése parancsolólag megkövetel, de előrelátásból, az államalkotó nép millióinak érdeke szempontjából azon a téren épen, a mely a társadalom egyetemét érdekli, abszolúte a tevékenység nyomait nagyító üveggel is alig tudjuk felfedezni a milliárdra duzzadt költségvetés keretében. Csak röviden említem fel azokat a tételeket, a melyekben egyetértünk. A tisztviselők fizetése nyomorúságos, és mi a megélhetés lehetővé tétele helyett borravalót adunk nekik. Méltóztassék a költségvetés azon tételét megnézni, a mely úgy van beállítva, mint a mely a vármegyei dotácziók czímén, a tisztviselők fizetésének javítására fordíttatik, méltóztassék azt elosztani annyi felé, a hány vármegyei tisztviselő megélhetése nincsen biztosítva a fizetéssel, a mely fizetés nincsen arányban azzal a tevékenységgel, a melyet tőlük, az autonóm vármegyei tisztviselőktől, állami KÉPVH. NAPLÓ 1896 —1901. XXVI. KÖTET. fuukeziók teljesítésére az állam megkövetel; méltóztassék ezt így elosztani és megnézni, vájjon borravalónál egyebet eredményez-e az? (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) A tanítói fizetés épen arra elégséges, hogy az illetőket az éhenhalás ellen biztosítsa. Az ingyenes oktatás megvalósítása utópia, sőt találunk a költségvetés egy helyén, például az egyetemeknél, tandíjemelést is. Szocziáliá politika ez? Kultúrpolitika ez? Van ennek magva? Nem kapkodás-e ez a napról-napr.i élés módjára? (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Elnök Jcsenget) : Csendet kérek ! Barta Ödön: A t előadó úr megfeledkezik arról, hogy meg is kellene talán mondania, mit tart ő a szükséges diszpozicziók akadályául. Csak azt mondja, hogy nincs diszpozicziónális jogunk, csupán kis összegek felett. Mi az akadályok, forrása? Ezt nem mondja meg. Én megmondom, vagy nem is én mondom, de megmondatom valakivel. Olvassa el t. képviselőtársam és a kit érdekel, 1867-iki bizottság harmadik ülésében egy akkor már nagy és ma is nagy államférfi részéről tett nyilatkozatot. Azt mondja : »A szervezendő közös minisztériumban és a határozati joggal felruházott delegáczióban Magyarország függetlenségének sirját látom.« (Mozgás a szélső baloldalon.) Kubik .Bélas Ki az? Barta Ödön: Az az államférfi tökéletesen igazat mondott: meggyőződésünk, hogy így áll a dolog, hiszem, hogy t. képviselőtársam sem tud más okot mondani arra nézve, mi akadályozza a mi diszpozicziónkat költségvetésünk megállapításánál: a közös minisztérium létezése és a határozati joggal felruházott delegáczió létezése és működése. Az a t. képviselő úr, a ki ezt a nyilatkozatot igen helyesen és meggondoltan tette, ezt ma nem hirdeti. Madarász Józsefi Sőt ellenkezőleg! Barta Ödöni Azt mondja most: sapientis est mutare consilium in melius. Magyarul mondva, nem ennek az igazsága dőlt meg, hanem az a meggyőződés érlelődött meg benne, mit mi is hirdetünk, hogy ugyanis, a ki a hatalom birtokába akar jutni, annak az ily tanok hirdetéséről előbb le kell mondania. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert e tannal Bécsben nem lehet szolgálni. Kubik Béla : Lemondani, lemondani! Barta Ödöní Ez az idézet, t. képviselőház, nem azért került beszédembe, mintha én ezzel még nagyobb súlyt akarnék biztosítani annak a 32 év óta hirdetett és mindnyájunk által szivünk mélyében érzett igazságnak, hogy ezeken az alapokon, ezekkel az intézményekkel, tényezőkkel szemben Magyarország költségvetési joga illuzórius. Ha nem volna oly szomorú, azt 29