Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-524
224 52 ** országos ülés 1900. február 8-án, cftttlSrtSko'n. előadó úr konstatálja, — a közel jövőben felvehetjük a készfizetést és kibontakozhatunk a provincziális függésnek abból az állapotából, a melyre bennünket egyéb okok mellett főleg a rendezetlen valuta kárhoztat. (Mozgás a szélső baloldalon.) Végre valahára egy ismét őszinte beismerés az előadói székből! Hivatalos nyilatkozatnak akezeptálom, hogy provincziális függésben voltunk tehát Ausztriával szemben. Mikor ezt ez a párt innen évek hosszú során át hangoztatta, akkor önök tagadták; akkor Önök rámutattak államiságunk önnálló kidotnborítására, (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) önök rámutattak arra, hogy Magyarország a 1867-iki törvény alapján teljes önnállóságát és függetlenségét kapta meg; hogy a gazdasági közösségben teljes önállóság létezik, és . csak az érdekek azonossága az, a mely bennünket Összefűz. És most előáll a t. előadó, és azt mondja, hogy ez az a bizonyos áldozat, a melyet meghoznunk több milliót is megér, mert végre a provincziális függés megszűnik, (Mozgás a szélső baloldalon. Egy hang ugyanott: Bizonyosan lapsus linguae volt!) a melyet eddig a t. előadó úr szerint a valuta rendezetlen volta mellett egyéb okok is idéztek elő. Szívességet tenne nekem t. képviselőtársam, és szívességet tenne ennek az országnak is, hogyha hivatalos szemmel nézve, azokkal a hivatalos szemekkel és adatokkal bírálva megmondaná, hogy melyek azok az egyéb okok, a melyek eddig provincziális függésben tartottak bennünket (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert azok az egyéb okok, t. ház, ezen oldalon ismeretesek, de a mikor mi hangoztatjuk azo kat, akkor önök letagadják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi pedig tudjuk, hogy azok az egyéb okok olyanok, a melyeket a t. előadó úr ezen provokálás mellett sem fog őszintén elmondani, mert az status-titok azok előtt, a kiknek behunyt szemekkel kell nézniök Magyarország önállóságának és érdekeinek apródonkinti tönkre tételét! (Igaz! Úgy van! a széltő baloldalon.) T. ház! Nyugodtak lehetünk a felől, hogy ezek a rendezett ügyek tényleg mind rendezve vannak, csak ne nézzünk se előre, se hátra. Akkor aztán nyugodtak lehetünk és behunyt szemmel boldogan folytathatjuk pályafutásunkat. Melyik ügyet is tartja a t. előadó úr teljesen rendezettnek? Teljesen rendezett, úgymond, a fogyasztási adók kérdése. Hát elhiszi ezt az előadó úrnak a pénzügyminiszter úr? Én nem tételezem fel, mert a pénzügyminiszter úr sokkal alaposabb és komolyabb szakértő,, semhogy ilyen értelmű nyilatkozatta] azt a nézetet, a melyet felőle és szakértelme felől táplálunk, megingatná. Nincsenek rendezve fogyasztási adóink, sőt egyáltalában annyira rendezetlenek, hogy maga a pénzügyi bizottság argumentumul hozza ezt fel az Ausztriával szemben, a csempészet megakadályozása végett kifejtendő fokozottabb ellenőrzésre. Már pedig, ha fogyasztási adóink kérdése teljesen rendezve volna, ha e kérdés biztosítva volna, akkor talán azoktól a csempészektől nem kellene tartanunk, mert akkor talán Ausztria is becsületesen betartotta Volna az alkut. Kossuth Ferencz: Nem tartom valószínűnek ! Barta Ödön: Pedig mi ^történt fogyasztási adóink kérdésében? Először az, hogy mi törvényt alkottunk, de Ausztriában nem csináltak törvényt, és minden órában el lehetünk készülve arra, hogy Ausztriában, ha esetleg még létezik ott egy szikra, a mely életre keltse ott az alkotmányos életet, összeülnek,, és halomra döntik'ezt a 14. §-os alkotást, és akkor egyáltalában nem lesznek fogyasztási adóink rendezve, sőt akkor még a recziproczitás kérdése is rendezetlenné válik. De tegyük fel, hogy rendezve van e kérdés, úgy, a mint van, és ez megfelel az alkotmányos rendezés fogalmának. Hát rendezés-e, t. pénzügyminiszter úr, vagy helyesebben, t. előadó úr, — mert a pénzügyminiszter úr nem nyilatkozott, — az, hogy mikor nálunk a szeszadót a szeszforgalmi adóval kiegészítve felemelték 50 forintra, Ausztria bölcsen fentartotta a maga szeszadóját szeszforgalmi adó nélkííl, és — a mint a t. előadó úr nagyon jól tudja, csak nem tartja szükségesnek megemlíteni a rendezett ügyek között, — az a szeszforgalmi adó alig lesz ott 15 forint, sőt kizártnak tekintendő, hogy a szeszforgalmi adó 15 forintnyi lesz, hanem lesz legfeljebb — a tartományok javára átengedett — 10 forint 8 így szeszforgal inunk a csempészet nagy veszélye elé van állítva, és mert ezt a t. pénzügyminiszter úr nagyon jól tudja, ő előrelátásból 360 finánczbóí alakított vámsorompóval akarja Magyarország fogyasztási adóvonalát megvédeni azon csempészet ellen, a melyet nem idegen, hanem az önök bölesesége folytán velünk szövetségben álló Ausztria népei és Ausztria kormányának támogatása mellett, Ausztria kereskedelme velünk szemben elkövetni fog. T. képviselőtársam, gróf Tisza István, a ki a túloldalon tagadólag int, azt hiszem, arra int, hogy nem az osztrák kormány támogatásával. Kérem, én azt hiszem, hogy a milyen erővel meg tudta csinálni Ausztria kormánya azt, hogy a fogyasztási adó kérdését rendezte a 14. §-al, a valuta czéljaira az ellenőrző bizottság által ki nem adott arany helyett jogosulatlanul más aranyhoz nyúlt, ép annyi erővel legalább az első lépést megtehette volna, hogy az akadályok el legyenek hárítva és a szeszforgalmi adót is életbeléptethette volna; de mert nem tette, azért feljogosítva érzem magamat arra, hogy kijelentsem, hogy Ausztria kormánya lehetővé akarja tenni
