Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-514

16 51*. országos ttlés 1900. január t8-án, csBt8rt8k«n. fel, mely azon dogmatikus kényszerrel lép fel, hogy előtte hajoljon meg minden nemzeti akarat, és dőljön meg minden nemzeti érdek, hogy azon könnyű szerrel keresztül vágjon, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Arra nézve, hogy a legutóbbi, aránylag igen csekélynek látszó létszámemelés, és azzal összefüggőleg a törvénynek módosítása, mily óiiási megterhelésébe került az országnak, mily óriási mértékben növelte a besorozottak és a katonakötelezetteknek létszámát, és hogy e tekintetben a létszámemelkedésre néz^e a törvényhozás előtt a kormány által tett előterjesztés mennyiben nem bizonyult igaznak: méltóztassék megengedni, hogy néhány adattal szolgáljak. (Halljuk! Halljuk!) 1889-ben, mikor a létszámot felemelték, ezt azzal indokolták a törvényhozás előtt, hogy mivel háború esetén a be nem vonulókra körülbelül 8°/o esik, az eddigi törvény alapján a közös hadsereg és a honvédség beosztott legénységéből 800.000 főnyi hadi létszámot kiállítani nem lehet, és így mozgósítás esetén a póttartalék egy részét azonnal be kell hívni. Tehát ezen 8°/o fejében felemeltetett az ujonczlátszám 7.600 fővel. Akkor a kormány itt előterjesztést tett, hogy ha az 1889 : VI. törvényczikk hatálya tíz év múlva kifejlődik, mennyit tesz ki majd a létszámfölemelés? Azt méltóztatott mondani, hogy a sorhadnál 64.000, a honvédségnél 32.000, és apóttartaléknál 92.000 főt fog kiteni; tehát az összes létszámemelkedés, leszámítva a 4°/o természetes fogyatékot, 168.000 főből fog állani. S ma, mikor a törvény ereje teljesen kifejlődött, s a tényleges valóság alapján birálhatjuk az akkori előterjesztést, azt látjuk, hogy az emelkedés 168.000 fő helyett 600.000 fő. Tudom, hogy ennek mi az oka: az, hogy az 1889-ig 10°/o-ban kontingentált póttartalékot az 1889-iki törvényhozás meggondolatlanul nem kontingentálta, hanem szabad kezet adott a katonai kormányzatnak, hogy ide korlátlan mennyiségben sorozhatja be az állampolgárokat. Igaz, hogy a törvényhozás nem láthatta előre, hogy ennek mily óriási megterheltetés lesz a következése, és igaz az is, hogy reményünk lehet az iránt, hogy a honvédelmi miniszter úr e meggondolatlanságot most reparálni fogja. Mert hiszen midőn e törvény tárgyaltatott, azt mondotta, hogy a póttartalék legjobb esetben sem lesz több 20°/o-nál, tehát 200.000 főnél, s hogyha ennél több ksz, ha elér például 40°/o-ot, nemcsak nincs kifogása az ellen, hogy a póttartalék kontingentáltassék, hanem azt nemzeti érdekből is szükségesnek tartaná. Azt méltóztatik jelezni, hogy ezt nem mondta. Benne van 1889. február 22-iki beszédében a Napló IX. kötete 7. lapján. Horánszky Nándor t. képviselő úrnak méltóztatott ezt mondani. Hát ma a póttartalék nem 40, hanem 50°/o, sőt ennél is több. Hogy a magyar törvényhozás a póttartalék tekintetében teljesen szabad kezet adott a katonai kormánynak, ebből az következett, hogy teljesen kijátszBzák a magyar nemzetnek rendelkezési jogát a nemzeti véderő meghatározására nézve. Mert mi megállapítjuk az ujonczlétszámot 103.000 főben a közös hadseregre nézve; ebből Magyarországra esik 43.889 fő; megállapítjuk a honvédség ujonczlétszámát 12.500 főben; tehát összesen Magyarországnak ki kell állítania 56.389 ujonczot. De nem ennyi ujoncz soroztatik be nálunk, hanem minden épkézláb ember, a ki csak alkalmas a fegyverviselésre. És Magyarország a védszervezetnek nem az ujonczkontingenst szolgáltatja, a melyet mi mint létszámot megállapítunk, vagy mint ujonczokat megszavazunk, hanem ennél sokkal többet, kétszer annyit. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Magyarországnak évente 56.389 ujonczot kell kiállítania, besoroztatott pedig 1894-ben 96.680 ujoncz, tehát a megállapított létszámnál 40.29í-gyel több; 1895-ben 88.488 ujoncz, tehát a megállapított létszámnál 32.039-czel több; 1896 ban besoroztatott 99.504 ujoncz, tehát 43.115-tel több; 1897-ben besoroztatott 114.800, tehát a megállapított létszámnál 53.389-czel több, kétszer annyi; 1899-ben besoroztatott 107.679, tehát a megállapított létszámnál 51.209-czel több. Én nem mondom, hogy ez nem törvényes dolog ; törvényes, mert törvényünkben van, hogy a póttartalékba be lehet sorozni korlátlan mennyiségben, de nem-e kijátszása, illuzóriussá tétele ez a magyar nemzet akaratának, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mikor megállapítjuk az ujonczjutalékot, megajánljuk az ujonczmennyiséget, de végeredményben teljesen kijátszatik, illuzóriussá tétetik a nemzet abbeli akarata, hogy a véderő mekkora legyen, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Minthogy ez a törvényjavaslat a mi pártunk közjogi álláspontjával nem egyezik meg, minthogy én azon meggyőződésben vagyok, hogy az 1867-es közösügyes alapon, Ausztriával közöszösségben sem lehet a mai körülmények közt az egész védszervezetet alkotmányosan fentartani, és az ujonczjutalékot, vagy a hadi létszámot szigorú magyar alkotmányos szempontból nem lehet ebben a formában megszavazni, mert ha ebben a formában egyoldalúiag a magyar törvényhozás megállapítja az egész hadi létszámot, akkor, a magyar alkotmány integritását dobja oda az osztrák alkománynélküliségnek, és minthogy azt látom, hogy a nemzeti akarat a hadi létszám megállapításánál nem érvényesülhet, ezért én a törvényjavaslatot a függetlenségi párt nevében nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki . . .