Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-514

614. országos Illés 1900. január 18-án, csflförtSkon. 17 Bátkay László: A házszabályok czímén szólaltam fel ezen törvényjavaslat tárgyalásánál, ég kértem a t. házat, vegye le a napirendről. Nem akartam bővebben igénybe venni a t. ház figyelmét a házszabályok ezímén, s most fogom egész röviden kifejteni, hogy az, a mit kértein, csakugyan helyes és méltányos. De mielőtt átmennék érveim kifejtésére, lehetetlen megrovás nélkül Nagyni, hogy midőn a magyar nemzet egyik legfontosabb kérdését, az ujonczmegajánlás kérdését, a mely 1715-töl kezdve, midőn a nemzet, a mohácsi vész után szétszaggatva, először összejött, —- nézzük az országgyűlési tárgyalásokat, — vérző sebe a nemzetnek, vérzik ma is, és a nemzet önérzetét, becsületét szenynyezi be, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) midőn 1900-ban, a második évezred kezdetén tárgyaljuk a magyar képviselőházban ezt a kérdést, itt olyan figyelem van, mintha a mezőkovácsházi, vagy nem tudom micsoda viezinális vasút kérdéséről lenne szó, sőt talán akkor nagyobb figyelem lenne. (Úgy van! a szélső" baloldalon.) Visszatérek beszédem kezdetére, hogy ezt a törvényjavaslatot méltóztassék a napirendről levenni. Indokolom indítványomat a következőkkel: Az újonczmegajánlási joga nemzetnek feltétlen, szuverén joga, a mely a nemzeti önállóság eszméjéből, hatalmából és gondolatából folyik; ezt a szuverén jogot semmiféle más korlátozással ellátni nem lehet, nem szabnd. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, mi történt 1889-ben a híres (Egy hang a szélső baloldalon: Hírhedt!) véderő törvényjavaslatnál? Tisza Kálmán, az akkori miniszterelnök, a nemzetnek ezt a feltétlen, mindig elismert jogát meg akarta korlátozni, hogy az ujonczmennyiség kérdése egyáltalán ne jöhessen többé a magyar országgyűlésnek hatáskörébe. 1889-ben minő hosszú viták voltak a képviselőházban, melyek az egész nemzetet felrázták, míg a VI. törvényczikknek, a véderő törvénynek, 14. §-át meghozták, a melyben kimondották, hogy meg van állapítva az ujonczjutalék ennyi és ennyi számban, és hogy ezen megállapodás tíz évre érvényes. Hogyha a magyar országgyűlés egy törvényt meghoz, a mely világosan és számszerűleg megmondja, hogy az tíz évre érvényes, annak az a következménye, hogy, ha tíz év elmúlott, akkor az a törvény megszűnt lenni. Már most, t. képviselőház, a tavalyi évben beterjesztette a t. honvédelmi miniszter úr az ő törvényjavaslatát, a mely ennek a törvénynek érvényét a múlt év deczember 31-éig meghosszabbította. Hogyan tudja azt bizonyítani a t. honvédelmi miniszter úr, hogy ez a törvény még ma is érvényben van? Hiszen ma már 1900. január 18-ikát írunk, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVI. KÖTET. és így tizennyolcz nap hiányzott! Hát nincs a törvényeknél jogfolytonosság? A határidőhöz kötött törvények, ha lejártak, önmaguktól mennek tovább ? Még helyeselném a t. honvédelmi miniszter úr álláspontját, ha egy olyan törvényről lenne szó, a mely a magyar államnak jogokat, kiváltságokat szerez, ha erre mondaná, hogy hallgatag meghosszabbíttatik; de ez nem kiváltságokat szerez, ez az újonczmegajánlási feltétlen és szabad jognak korlátozása, egy kölöncz rajta, mert tíz évre előre lekötött bennünket, hogy az ujonczjutalék kérdéséhez nem szólhatunk. Épen azért, t. képviselőház, visszatérek arra az álláspontra és azon indítványomhoz, hogy, minthogy az Í889 : VI. törvényezikk 14. §-a értelmében az ujonczmennyiséget megállapítottuk és azt viszonos törvénynyé tettük Ausztriával; minthogy ez a törvény lejárt, — a mely törvénynek lejártát nagyon is szeretem, mert hisz a magyar újonczmegajánlási jog ismét szabaddá vált, — indítványozom, hogy a t. képviselőház ezt a megelőző törvényjavaslatot, a mely nem is igaz és indokolása nem is áll meg, a napirendről vegye le, azután térjen át a másik törvényjavaslat tárgyalására,, a melyre a magyar országgyűlésnek joga van, mert az feltétlen szuverén joga, hogy az újonczokat megajánlja-e, vagy nem. Ezt a törvényjavaslatot, tehát méltóztassék a napirendről levenni. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Elnök: Miután szólásra seíiki sincs feljegyezve, kivan még valaki a kérdéshez szólani ? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr kivan nyilatkozni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy csak egész röviden válaszoljak a két előttem szólott t. képviselő úrnak, még pedig először Rátkay Lászlónak, abban a tekintetben és azon állításával szemben, hogy a mostani törvényállapot folytán, nekünk védtörvény hiányában az újonczlétszámot meghatározni nincsen jogunkban. A képviselő úr ezt a javaslatot nem fogadja el, hanem azt mondja, hogy előbb az újonczmegajánlásról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, Hát kérem, először is a kormány kellő időben terjesztette elő a törvényjavaslatot. Méltóztassék csak utána nézni, még múlt év november hó 25-én terjesztette azt elő. Másodszor —• megengedem, hogy ez így van, — ha 18 nap óta nincsen a régi törvény érvényben, ki ennek az oka? Nem a kormány. Hiszen a t. miniszterelnök úr a karácsonyi szünet előtt javaslatba hozta ezen törvényjavaslatok tárgyalását. (Úgy van! a jobboldalon.) A t. túloldal nem akarta 3