Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-524
222 524 ' országos ülés 1900. területen annyi veszteséget szenvedett ez az ország, hogy ez a folyton emelkedő veszteség jóval felülmúlja azt a 75*8°/o-os emelkedést, a melyet a t. előadó úr egy önként választott tíz éves cziklusból deriválni méltóztatott. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem tudja a t. képviselőtársam, hogy mennyi az a vámjövedelem, a melyet azon a czímen ott levonnak. Nagyon őszinte a előadó úr, és így megmondhatja azt is, hogy nem tudja, mert kiszámíthatatlanok azok az összegek, a melyekkel felénk dobálnak, midőn állítják, hogy csak Í6—17°/o-kal járulunk a vámjövedelmekhez, s így azokból a mi javunkra csak ennyi számítható. Ez, t. ház, csak fikczió, a melyet még az irni-olvasni tudó gyermek sem hisz már el. Sőt tovább megyek, hogyha 70°/o-kal már pótolnának a tiszta vámjövedelmekből, hogy ha 70°/o-kal egészítenék is ki hozzájárulásunkat a közös ügyekhez a vámjövedelem czímén, még akkor sem lenne ez az ország kárpótolva azon nagy veszteségekért, a melyeket azáltal szenved és azon nagy adózásokkal szemben, a melyeknek azáltal van alávetve, hogy az ipari vámok alapján Magyarország az ő rossz, drága czikkeiket, minden idegen verseny kizárásával, jóformán monopolizáltan kénytelen elfogyasztani. (Igazi Ügy van! a szélső baloldalon.) Hát a t. előadó úr ezt nem tudná ? Már régebben tudja, csakhogy ezek azok 5 a kérdések, a melyeket nem szabad feszegetni, mert ezek is olyanok mint a hadsereg. Ehhez se szóljon hozzá senki, és a közös vámterülethez sem. A közösügyek elnyelik egyik alakban a világosan megjelölt milliókat, másrészről az olvasatlan milliókat, a melyekkel Magyarország Ausztria részére törvény és jog ellenére és minden magyar törvény intencziójának kijátszásával évtizedek óta adózik. (Élénk helyeslés a ssélsö baloldalon.) Ha az előadó úrnak kételyei lettek volna arra nézve, hogy mennyi az az összeg, a melyeket az említett és egyébb czímeken a közösügyek javára tőlünk elvonnak, akkor a most lefolyt quótavita alatt világos adatokat kaphatóit volna Kossuth Ferencz t. képviselőtársamtól az általános vámkérdésekre vonatkozólag, Thaly Kálmán t. képviselőtársamtól a közös hadseregre vonatkozólag, Komjáthy Béla t. barátomtól az egész vámtarifa vonalán végig vezetve összeállított és senki által meg nem czáfolt adatokban, és az én csekély személyiségem által a honvédelem terén tett túlköltekezések tekintetében nyújtott oly adatokban, a melyeket meg nem czáfolt senki, de megczáfolni nem is lehet. Hasonlítsa csak össze t. képviselőtársam ezeket az áldozatokat azokkal, a melyeket belső konszolidácziónkra fordítottunk és egyenesen meg fogja csinálhatni teljes mérlegét. A t. előadó úr a mérleg készítésében még február 8-áti, esMtÖrt5k5n. egy másik hibába is esett, a mennyiben a mérleg készítésénél, a mikor ellenünk, a mikor a mi álláspontunk ellen akart bizonyítani, akkor tíz évi cziklust vett 1889-től 1899-ig bezárólag; de a mikor azt akarta kimutatni, hogy minő állami vagyon teremtetett, akkor azt mondja, hogy az egész idő alatt olyan állami vagyon teremtetett, a melyet a számszék 1898. év végéig, az összes aktívákat és vasutakat is bele értve, hatmilliárddal értékelt, és a melylyel szemben ötmilliárd adósság állott fenn ; de elfeledte megmondani, hogy az Ausztriával szemben elvállalt adósságokat is beleértette-e? Hát a t. képviselőtársam téved, ha azt hiszi, hogy úgy lehet ellentéteket kideríteni, hogy a hol az ellenféllel szemben tíz esztendei átlagra van szükség, akkor azt használja, ha pedig a kontráriót kell bizonyítani, akkor az 1867 óta lefolyt egész harminczkét évi cziklust veszi, mert ilyen egyenlőtlen mértékkel mérve, csak egyenlőtlen igazságok kerülhetnek a felszínre. Én, t. képviselőház, az ilyen vagyonbecslés korrektségében — a korrektséget számtanilag értve, — alaposan kételkedem, mert hiszen, ha senki más, a t. túloldal szakférfíai annyiszor hangoztatták, hogy a vagyonbecslesnek számos módja lévén, a vagyonbecslést oly biztosan megállapítani nem lehet. Mikor arról van szó, hogy kimutatják, hogy hat milliárd adóssággal szemben micsoda óriási államvagyont szereztünk, akkor a vagyonbecslés kulcsa megvan, de mikor arról van szó, hogy Magyarország hozzájárulási aránya állapíttassák meg Ausztriával szemben, akkor nincsen vagyon becslési kulcs, és akkor azt kell tennünk, a mit onnan diktálnak. Nos, t. ház, kérdem, vájjon a t. előadó úr a teherállományba bevette-e az államadóssági hozzájárulási összeg tőkéjét, a melyet Ausztriának fizetünk? Valószínűleg nem, mert nem említette, pedig ha vagyonmérleget akarunk felállítani és összehasonlítást akarunk tenni, mely a részrehajlatlan bírálatot kiállja, akkor az egész igazsággal kell előállanunk. (Igás! Úgy van! a szélső báloldalon.) Én rövidség okáért csak konstatálom, hogy azon hozzájárulásnak, melyet a 67-iki kiegyezés alkalmával akkori nagyjaink igen bölcsen és előrelátólag elvállaltak, tőkésítése útján megállapítható, hogy Magyarország minden jogos alap nélkül 586,224.620 forint, tőke terhet vett le az osztrák vállakról. (Ügy van! a ssélsö baloldalon.) Ezen számításnak fölösleges bővebb magyarázatát adni, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy az évi hozzájárulási arány 29,188.000 forint, továbbá változatlan évi összegben 1 millió 150.000 forint, összesen 30,338.000 forint, melynek 29,188.000 forintos összegét tőkésítve, ez 586,224.620 forint tőkét ad a Magyarországot terhelő államadóság összegeként. No, t. ház, ha