Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-514

514. országos ülés 1900. január 18-án, csflt»rt5k8n. 15 gál a nagyhatalmi állás tekintélyének gyarapítására, ha a külföld azt látja, hogy a két állam még a hadi létszámot sem tudja alkotmányosan megállapítani, annak vitatásába és fejtegetésébenem akarok bocsátkozni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) De ha az 1867 : XII. törvényczikk minden betűjéhez és az alkotmányosságnak követelményéhez ragaszkodni akar a kormány, akkor igenis, a törvényt ebben a formában és ily keretben, a mai körülmények közt nem tárgyalhatjuk, mert különben alkotmány ellenére, erőszakosan tartjuk fenn, egyoldalúlag, a dualismust, és az osztrák parlamenti válságnak, az osztrák alkotmánynélküliségnek egyenesen odadobjuk a magyar alkotmányt is. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy a miigyar nemzet érdekében az áll-e, hogy az újonczjutalék létszáma változatlanul fentartassék, vagy Magyarország védelmének, mentől jobb és eró'sebb, hatékonyabb védelmének, az áll-e érdekében, hogy az újonczjutalék létszáma leszállíttassék, vagy felemeltessék, erre nézve a törvényjavaslat iudokolásában egy árva szó sincs. Hogy miért provizóriumként, egy esztendőre oldatik meg ez az igen nagyfontosságú kérdés, erre nézve sem találunk egy szót sem az indokolásban. A törvénynek összes érdemleges indokolása ebből ál!, felolvasom szó szerint: (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa) : » Minthogy a viszonyok, melyek a kormányt a múlt évben történt előterjesztésre indították, most is fennállanak,* tehát ezért terjeszti a miniszter úr be ezt a törvényjavaslatot. (Egy hang a jobboldalon: Ez elég! Mozgás a szélső baloldalon.) Ezt az indokolást komolynak el nem fogadhatom. Barta Ödön! A függőség bizonyítására elég ! Tóth János í Azt hiszem, igen sokan vannak velem együtt azon a nézeten, hogy ez az indokolás még a törvényhozás iránti köteles tekintet mértékét is sérti, (Igaz! Ügy van! a szélső' baloldalon.) nemcsak rövidségénél fogva, hanem különösen annálfogva, mert ez az indokolás a valóságnak nem felel meg. Mert mik voltak azok a viszonyok, a melyek a múlt évben a t. kormányt hasonló előterjesztésre indították? Szó szerint felolvashatnám, mert nálam van a törvényiavaslat. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Idézem belőle, hogy ezek a viszonyok, a melyek hasonló előterjesztésre indították a kormányt, a közgazdasági függőben levő kérdések tárgyalása volt, Ez van a múlt esztendei törvényjavaslatban. Azt méltóztatik mondani, hogy azok a viszonyok, a melyek a múltban fennállottak, ma is fennállanak. A tavalyi törvényjavaslat indokolásában erre nézve ez van (olvassa): »Ezen fontos kérdés napirendre hozatala azonban a monarchia két állama között fenforgó közgazdasági egyezkedési kérdések miatt a jelen időpontban és a jelen viszonyok között időszerűtlennek mutatkozik.« Tehát tavaly a közgazdasági kérdések függőben levő tárgyalása volt az oka. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) A közgazdasági kérdések tárgyalása ma nincs függőben. Hiszen egy fél esztendővel ezelőtt megállapítottuk és törvényhozásilag befejeztük a kiegyezés közgazdasági kérdéseit. Münnich Aurél előadd: A quóta! Tóth János: Hát a quóta közgazdasági kérdés

; előadó úr? Szó szerint közgazdasági kérdések tárgyalásáról volt szó. Ezek a viszonyok sem akkor nem állottak fenn, a mikor a miniszter úr bemutatta a törvényjavaslatot, sem ma nem állanak fenn, a mikor tárgyaljuk. Hanem a valódi indokot a t. miniszter úr eltitkolja a nemzet előtt. (Halljuk! HaHjnk! a szélső baloldalon.) Már a múlt évben, a mikor a hasonló törvényjavaslatot tárgyaltuk, én rámutattam arra a valódi indokra. Hogy ezen fontos kérdése Magyarországnak és a magyar nemzet véderejének, csak provizórikusan oldatik meg, ennek valódi indoka az, hogy az újonczjutalék létszámának felemelése terveztetik. De ma, mikor a közösség áldásában a quóta felemelése és a tiszti fizetések felemelése által Magyarország újabb megterheléssel sújtatik, nem tartja a katonai kormányzat opportunnsnak az időt arra nézve, hogy egy oly kívánsággal álljon elő, a mely vérben és vagyonban újabb, kiszámíthatatlan megterhelésével jár a magyar nemzetnek, s időelőttinek tartom én is ezen kérdéssel ma részletesen foglalkozni. Azt hiszem, hogy annakidején a magyar törvényhozásban lesz elegendő nemzeti érzés arra, hogy visszautasítsa ezen túlhajtott követelést és ne engedje meg, hogy az állam beligazgatási feladatainak kellő kielégítésétől még jobban elvonassék az anyagi erő és még nagyobb mérvben leköttessenek az állam produktiv erői a katonai szolgálatra, csak azért, hogy az állam érdekeivel ellentétes külügyi és hadügyi politika eszközeiül felhasználtassanak. Az az argumentum, melyet a múlt esztendőben az igen tisztelt miniszter úr velem szemben e tekintetben használt, hogy ha én tudok felmutatni egy államot, a hol az újonczjutalék létszámát leszállították, akkor el méltóztatik állni az újonczjutalék tervezett felemelésétől, elfogadható indokul nem szolgálhat, mert abból, hogy más államban az újonczlétszámot nem szállítják le, nem következik, hogy Magyarországon pedig fel ketl emelni, és hogy a nemzetnek az volna az érdeke, hogy. anyagilag még jobban megterheltessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az argumentum, így ideállítva és a fokozott védelmi szükséglettel, megindokolva, a katonai követelményeknek oly diktatúráját állítja