Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-522

522. országos Bés 1900. február 6-án, kedden. 193 hogy midőn követelésekkel állanak elő. a melyek mellett a nemzetnek nagy többsége áll és helyt áll, akkor ezek a kivánsápok, bármilyen nehézségekbe ütköznek is, kell, hogy teljesüljenek. Itt volt legutóbb az egyházpolitikai törvényeknek az a masszája, a mely a legkényesebb vallási érzelmekbe ütközött, a mely a legnagyobb nehézséget okozta, és ime, a nemzetnek egyező akaratával, a többség szilárd kitartása mellett, ezek az akadályok leomlottak és ez a kívánság keresztülment. Ha férfiak vannak, és egy többség áll a nemzet követelései mellett, a dynasztiában megvan az a bölcseség és önmérséklés, hogy saját akaratát és elhatározását alárendelje annak, a mi különben is ebben a monarchiában és ebben az államban az ő uralmát állandóvá és szilárddá akarja tenni. Nekünk a legnagyobb bajunk a nemzeti összetartásnak hiányában van. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen volt rá példa a legutóbbi quótafelemelés idején is. Akkor akadt olyan, a ki azt mondta, hogy elmegyek arról a helyről, a korona tanácsosainak sorából, de jönnek majd mások, a kik nem lesznek majd olyan finnyásak, a kik nem követelik majd a nemzeti kívánságokat, a kik odaadják magukat a hatalomnak. Itt van az akadály, hogy a nemzet köreiben vannak olyan csoportosulások, a melyek nem a nemzet által és annak szolgálatában akarnak emelkedni, hanem a kik várják és lesik, hogy mikor férkőzhetnek közelebb a hatalomhoz. Ezek teszik lehetetlenné azt, hogy a nemzeti kívánalmak sikerüljenek, és a nemzet zöme csoportosuljon ezen törekvések mellett. Tehát nem áll más módunkban, mint hogy összes működésünkben összegyűjtsük erőinket, ezen bajoknak a nemzet kebeléből való elhárítására. A helyzet igen nehéz. Ott vannak azok a csoportok, a kik nincsenek rossz indulattal eltelve irántunk, de lehet mondani, hogy a politikai analfabéták soraihoz tartoznak, a kik sohasem törekednek gondolkozni azon, hogy mi vezetne az ország jólétére, a kik élvezik a rangjuknak és vagyonuknak nyújtott előnyöket, a kik arra törekszenek, hogy az udvar kegyeiben bizonyos kitüntetések elnyerése által előbbre mehessenek, s a kik mindazoknak, a kik az udvar kegyét ravasz számítással elnyerték, háta mögé állanak és nem gondolják meg, hogy milyen végzetes szerepet játszanak Magyarország históriájában. Mert az ő nevükkel, egyéniségükkel, súlyukkal adják meg annak az álarczos küzdelemnek erejét, tekintélyét a nemzet szemében. Mert a nemzet azt hiszi, hogy a mikor ily nevek, ily tekintélyek állanak amaz emberek és csoportok háta mögött, akkor az országnak nyugalma, az országnak érdeke is azokkal van. Ők vezetik KÉPVH. NAPLÓ. 1896—190

1. XXVI. KÖTET. félre közreműködésükkel a nemzetet, és a nemzet azért nem látja tisztán a cselszövényt, mely ezek háta mögött rejlik. (Igás ! Ügy van ! a szélső bahldalon.) És jönnek azok, a kik érdekeket szolgálnak, nem rosszhiszeműleg, de kielégítést keresnek követeléseiknek, azt gondolva, hogy ha ők nem sorakoznak a hatalom mellé, ezren vannak a kik oda kínálkoznak, ha ők nem, jönnek mások, mások támogatják a hatalmat, hát miért ne elégítenék ki inkább ők maguk egyéni érdekeiket abban a hatalmi szervezetben ? Ezeket is el kell választani a hatalomtól, ezeknek a hazafiságára is kell apellálni, hogy egyéni érvényesülésüket ne keressék politikai szolgálatokkal, hanem menjenek más térre, hol igazsággal a nemzet védelmére, a nemzet érdekében tudnak érvényesülni. (Igás ! Úgy van! a szélső báloldalon ) Mindez nem volna végzetes baj, ha nem volnának azok, a kik felajánlkoznak, a kik szolgálatra készen állanak a hatalom előtt. Ez az az elem, a mely tulajdonképen veszélyes a közállapotokra, veszélyes a nemzeti .jogok érvényesülésére. Ezekben bizonyos morál insanity lakik; nem lehet meghatározni, mi okból, gőgből, hatalomvágyból, bosszúállás érzetéből, vagy a léleknek mily aberrácziójäból törekednek a hatalom birlalására, és hogy ezzel mi a czéljuk. Nagy elveknek, eszméknek akarnak-e szolgálni? Hol látjuk azt, hogy ilyet tennének? Legfeljebb annyiban, a mennyiben a velük szemben állók lefőzetéséhez szükséges, hogy eszméket vegyenek ezégérűl, a mikor ezek érvényesülése elől már nem birnak kitérni. De nem a nagy eszmék és elvek szolgálata, hanem a hatalmi vágy kielégítése az, a mi őket vezeti. És mi a védekezés ezekkel szemben? Lehet-e a meggyőzés politikáját követni ? Lehet-e őket helyesebb irányzatnak megnyertu? Azt hiszem, ez teljesen ki van zárva. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mit nekünk, a mit Magyarország közvéleményének el kellene követnie, az nem más, mint elszigetelni ezt az elemet, hogy romboló hatását a nemzet társadalmában ne érvényesítse; el kell azt szigetelni, mint valami epiraédia alkalmával, a mikor körülzárjuk a megmételyezett helyet, falvat, hogy a veszély ki ne menjen az ország többi részébe; kordont kell vonni, hogy azok, a kik ajánlkoznak, a kik nem az ország érdekét nézik, ne bírjanak érvényesülni í ha nyertek is megbízatást, az országban hatalommal és rendelkezéssel ne bírjanak. (Helyeslés a szélső baloldalon) Az elszigetelés, a nemzet öntudatos szembeállása és frontcsinálása segít. Erősítsük meg a nemzet összetartását, hogy jogainkat felfelé is akadály nélkül érvényesíthessük. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igen jól tudom, hogy ez a parlament nem 95