Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-522
J94 522 * országos ülés 1900. alkalmas terrénum ily kérdések feszegetésére. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt nagy kérdések, nagy eszmék, nagy dolgok régóta elvesztették a fogékony talajt, amely befogadásra alkalmas. lit más apró-cseprő kérdéseknek előtérbe tódulása kielégíti az agyvelőket. Mikor ide jönnek az emberek fiatal erővel, tele ambiczióval, nem nagy gondolatok, nagy eszmék ragadják meg az agyvelőket, hanem apró rubrikák számai, kis parcellázások apró kérdései, az adókezelés mikéntisége, ezek illenek bele a mai közéletbe, gondolkodásmódba, és nem azok a szárnyalások, a melyek az országnak nagyobb érdekeit vonják kebelükbe, melyek egész társadalmak, az egész nemzet regenerálásának útját jelölik. És különösen mi részesülünk ezen kicsinylésben. Hiszen még a t. miniszterelnök úr is azt mondta, hogy a szélsőbal politikáját csak nem fogadhatom el. Mindenütt láthatjuk azon kicsinylést, melylyel a szélsőbali politika az egész társadalomban találkozik. De vájjon az a politika, melyet mi képviselünk, a szélsőbal politikája? Az, hogy az ország alkotmánya restituáltassák és szervezve legyen a nemzet a hatalommal szemben, szélsőbali politika, és nem nemzeti politika? Az, hogy a haderőben a nemzet megnyilatkozzék és belső szervezetében erős legyen, melyben a nemzet súlyt bir találni, az szélsőbali és nem nemzeti politika? Gazdasági önállóságunk keresztülvitele egy pártnak politikája-e és nem az országé? És vájjon nem az ország helyzetére jellemző-e, hogy mi kicsinyek, kevesek vagyunk ezen eszmék szolgálatában, a hatalomban, a többségben levők pedig idegen oltáron, idegen bálvány előtt áldoznak ? Nem kell ezen csodálkozni, hiszen a história is mutat fel hasonló példákat, midőn nagyon is kevesek és alárendeltek voltak azok, kik nagy eszméket képviseltek. Midőn Pál Rómába ment Néró idején, vájjon hol talált az ő eszméje befogadást ? Bent, a hatalmasok palotájában és a császár udvarában ? El lett szorítva a börtönök kazamatáiba és az 8 börtöne körűi jelentek meg a tanítványai, a szegények, az emberek, és azok vették át az igét, mely később az egész világ termő talaját képezte. Néró körül pedig ott voltak csoportosulva a hatalmasok, Seneca a bölcs, a ki körülvette őt formuláival, hogy minden nehéz helyzetben segítsen neki; ott volt, Burrus, a hires tábornok, a ki az egész pretorianus haddal védelmezte, Petilius, a szellemes csevegő, a ki, midőn senkivel sem volt megelégedve, önmagának szellemeskedését hirdette és akarta érvényesíteni. Mikor a publikumnak mulatság kellett, elővettek a keresztények közül egyeseket és égő máglyákként égették el a ezirkusz falai közt, hogy a nép, a csőcselék tapsolt és egész Róma boldog volt. Róma boldog volt, de február 6-án, kedden. kint a légiók csendjében egyszerre megmozdultak a tömegek, egymásután jöttek Róma falai alá, a megromlott erkölcsök megjavítását és Néró eltávolítását kívánták, s egyszerre elttintminden többség, mely Néró körül a csoportot alkotta, a börtönök lakói egyszerre kiszabadultak, és a világ elé vitték az emberek felszabadításának s az egyenlőségnek gondolatát. És azt hiszik, hogy mikor a többség csoportosul nagy gondatlanságban egy eszme köré, akkor kint a légiók, melyek csendességben vannak, nem fognak megmozdulni, nem fognak Róma falaihoz jönni és követelni : adjátok vissza alkotmányomat, nemzeti jogaimat, anyagi jólétemet? (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Igenis, megnyugvás van a pretorianus hadseregeknél, a bölcsek táborában, és a kik sorakoznak Néró körül, de csend van lent, és erre a csendre áll az, a mit XIV. Lajos teteme felett mondottak: Le silenee des peuples est legon des rois: a népek hallgatása a királyok tanulsága. Midőn a nép keserűségé ben önmagába vonul, midőn elégedetlen a helyzettel, ebből nem az következik, hogy tehát ennek bajaival nem kell törődni, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem az, hogy tanulságot kell meríteni ezen hallgatásból, ezen mélységes keserűségből, elérkezettnek kell látni az időt, hogy a törvény erejével, a király közreműködésével emeljük ki a népet ezen elmaradottságából. Ma kevesen vagyunk, de azon ajkak mik, malyek nem adnak ma hangot, a légiónak, a provincziáknak a hangját, emeljük mi fel, esdő szózatát emeljük a többséghez, az ország közvéleményéhez, hogy midőn a nehéz megpróbáltatás ideje legközelebb be fog következni és a nemzetnek választania kell az eddigi rendszer fenntartása, vagy az új helyes irány alakulása közt, válaszsza a jobbat, válassza azt, mely az ország boldogulásához, az országnak előremeneteléhez fog vezetni. Ha ezt nem teszszttk, az a kor, melyben ma élünk, csak egy mondást fog zászlajára és homlokára irni: »ezaz a kor, melyben nem éltek férfiak». Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Telecsky Kristóf! Telecsky Kristóf: T. képviselőház! (Halljuk! Malijuk!) Előre is kijelentem, hogy az 1900. évre szóló állami költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Teszem ezt nemcsak pártállásomnál fogva, de tiszta politikai meggyőződésem folyományaképen, mert meggyőződtem arról, hogy a költségvetés úgy az ország szükségleteinek, mint az adózó polgárok teherviselési képességének szigorú és lelkiismeretes figyelembevétele mellett, a legnagyobb pontossággal, a legkényesebb óvatossággal és alapos-
