Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-522

193 Ő22, országos ölés 1900. február 6-án, kedden. találjuk még most is azokat a nyomatokat, lemezeket, a melyekből az első magyar pénzjegyek készültek. Annak a banknak pinczéjében volt az érczalap, és ez a magyar pénzintézet akkor a teljes gazdasági különválásnak és hiteléletünknek teljesen új felépítését már kezébe vette. Pénzügyünknek és közgazdaságunknak közössége sem folyik 1848-ból, mert mindezek egészen elkülönítve a magyar állam szuverenitásának lényeges és elengedhetetlen kellékeit képezik. Hiszen ez a törvény világosan megmondja, hogy 0 felségének semminő ténye nem érvényes az országra nézve, ha egy Budapesten székelő magyar miniszter által ellenjegyezve nincs; hogy mindazt a végrehajtást, a melyet honvédelmi-, pénzügyi- és kulturális téren eszközölni kell, csak egy magyar miniszter közbelépésével és ellenjegyzésével lehet keresztülvinni. (Úgy van! Ügy van !a szélső baloldalon.) Ezekből, t. ház, nem következik a közös ügyeknek már 1848-ban való szereplése. De következik egy : az, hogy midőn ily eszközökhöz folyamodnak a közjogi alap védelmezői, és egyrészről a pragmatika szankczióban megállapított kölcsönös védelemből, másrészről az 1848-ban kimondott közös viszonyokból következtetik a mai közjogi alap jogosultságát, akkor annak a közjogi alapnak már nincs önmagában ereje és súlya, mert ilyen támasztékokhoz kell folyamodni, a melyek iránt a nemzet még bizalommal viseltetik, mert maga az intézmény iránt a nemzet már nem viseltetik bizalommal; annak a nemzet előtt már tekintélye nincsen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De ezek régi sablonok, a melyeket a közéletből, vitatkozásunk anyagából egészen el kel lene távolítanunk. Meg kellene mondanunk, hogy a mai közjogi rend fentartaudó, bár, őszintén szólva, csorbítása az állami függetlenségnek, korlátozása a mi jogainknak, de fentartandó, mert akadályai vannak e jognak, mert azokat érvényesíteni nem birjuk az udvar ellenállása miatt, nem birjuk a nemzeti összetartás hiánya miatt, a mely sorainkban észlelhető. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) De ha nem birjuk érvényesíteni, ha a nemzet nem képes önmegtagadás árán meghozni áldozatait, ám lássa világosan, hogy ezek sérelmek, jogcsorbítások, és ha elhatározza magát valamire, tegye meg azt az akadályok ismeretével, azon őszinte törekvéssel, hogyha kell, ezen akadályokat eszélyességgel, bátorsággal és férfiassággal elhárítja útjából. (Mozgás és zaj a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső baloldalon. Egy hang a szélső báloldalon: Kaszinóénak odaát!) Elnök (csenget).- Csendet kérek! Holló Lajos.' T. ház! Én is látom az akadályokat; látom azt, hogy az udvarnál nehézségekre találnak ezen nemzeti eszmék, és nem is csodálom, ha a százados elfogultságokat, a százados érzelmeket leküzdeni a lehető legnagyobb nehézséggel jár. És nehéz is onnan, vagy innen előállani, és ott azt kívánni, hogy szakítsanak ezekkel az érzelmekkel; szakítsanak múltjukkal, és családi Nagyományaikkal. De ha ezen nehézségek előtt állok, ha látom, hogy a nemzet sorvad, belső intézményei romlanak, anyagi helyzete súlyosbbodik, vájjon a két nehézség közt melyiket tartsam fontosabbnak : azt-e, hogy milliók szenvedjenek egy miatt, vagy azt, hogy az egyes törje meg érzelmeit, szegüljön ellene érzelmeinek ? (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Ne méltóztassanak azt hinni, hogy mi ezzel szolgálatokat teszünk ; a nemzet lelkületében az elnyomott keserűség öszszegyülemlik ; a nemzet is elmondhatja magáról : »non omnis moriar*, nem halok meg egészen ; a mi vétket elkövettek ellenem, azt lelkületemben , belső érzelmeimben feljegyzem, és megjő az idő, a midőn elnyomatásomból, gyengeségemből kiemelkedve, jogaimnak érvényesülést fogok szerezni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez akkor volt lehetséges, a »milliók egy miatt« idejében, a midőn még piramisokat emeltek a fáraók, hogy népük szolgaságából építsék fel dicsőségük nagyságát. Ma a piramisok, a melyek a nagyok dicsőségét hirdetik, az emberek erejéből állanak. Barta Ödön* Gyengeségéből! Holló Lajos: Az emberek tömegeinek karja és ezen karok által tartott szuronyok azok, amelyek felemelik és fentartják hatalmasságukat. (Ügy van Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt méltóztatnak hinni, hogy a mint akkor az a kő érzéktelen volt, és állandóan szolgált annak a piramisnak alapzatául, épúgy ma az az ember is olyan érzéktelen és holt valami, a melyre a piramisokat emelni lehet? Igen, a míg szive meg van dermedve, míg aléltsága tart, de ha tudatára jön méltatlan helyzetének és annak a keserííségnek, a melyet el kell szenvednie, megmozdul a piramis alapzata, lehull az a nagyság, az az épület, a melyet a hatalom emelt. Ne azt hirdessük, hogy a bizalmat a halalomban keressük, hanem keressük a bizalmat az érzelmek megnyerésében, a nemzeti érdekek kielégítésében,, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha nehéz nekünk megmondani ezeket a panaszokat, akkor lássuk azokat a súlyos következményeket, a melyek majd ebből előállanak nehéz időkben, midőn majd többé nem sima formulákkal, nem udvaronczkodással, hanem a nemzeti erő elementáris megnyilatkozásával jönnek azok a históriai jogok ide, hogy követeljék érvényesülésüket. (Zajos tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) De nem is hiszem, hogy ezek a nehézségek az udvarnál előállanának. Hiszen láttuk azt a múltban is,