Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-522

§22. országos «lés 1900. február 6-án, kedden. {§{ mert mihelyt egyszer saját nyelvünkön, saját tiszteket nevelhetünk, akkor azok nevelése és fentartása sokkal kevesebb költségbe fog kerülni, mert akkor már a mi iskoláinkban, községeinkben és nevelőintézeteink egész sorozatában megkezdhetjük az előkészítést, a kiképzést, miáltal a hadsereg fentartásának költsége nagymértékben apadni fog, s a mit itt meggazdálkodunk, azt erőink, felszereléseink gyarapítására fordíthatjuk, s ezáltal védelmi biztonságunkat emelhetjük. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán igen tisztelt miniszterelnök úr azt mondotta múltkori beszédében, hogy ő az esetben sem térhetne el a mostani viszonyoktól a közösügyek fentartására nézve, ha Ausztriában az alkotmányosság meg is szűnnék; mert ő abban a meggyőződésben van, hogy a pragmatika szankczióban van letéve a közös és kölcsönös védelmi kötelezettség és mindazon közös természetű intézmények, melyek ennek következményei. Ha, t. ház, a közös védelmi kötelezettségből, melylyel a két állam egymás iránt tartozik, a mai állapot következnék, kérdem, vájjon 1867-ben Deák Ferencz és az akkori törvényhozók miért vették fel a törvénybe világosan, hogy a közösügyek és azok fentartási módja meg fog szűnni, mihelvt Ausztriában az alkotmányosság megszűnik? (Igaz! Helyeslés a szélső baloldalon.) E^ vájjon a miniszterelnök úr szembeszáll-e a tudománynya], a mely ismer és a mely állít fel perszonális uniókat, a midőn az egyes államok a fejedeimi közösség által összekötve, igenis védelmi kötelezettségre vannak szorítva, de nem közös, nem egységes szervezettel látják el ezen kötelezettséget. Hát vájjon, t. miniszterelnök úr, a históriának azon ténye megezáfolható-e, midőn a morva-mezei ütközetben a magyar hadsereg magyar vezénylet alatt, magyar zászlók alatt, magyar tisztek kommandója mellett együttműködik az osztrák hadsereggel és együtt töri meg a Habsburg-ház ellenségeit és fényes győzelmet arat? Hisz akkor, ha nem lehet együtt kooperálnia két hadseregnek külön szellemmel, külön nyelvvel, akkor ennek az ütközetnek a Habsburgház bukásához kellett volna vezetnie! (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És akkor Königrätz vájjon miért nem vált a világ legfényesebb tényévé? Ott kellett volna aratnia a legnagyobb dicsőséget, a legnagyobb győzelmet az osztrák hadseregnek, mert hiszen közös zászlóval, közös kommandóval vitték oda a magyar nemzet fiait, a magyar ezredeket. És mégis nem győzelem, de a leggyalázatosabb bukás lett ennek a küz delemnek a sorsa. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Az, t. képviselőház, hogy a pragmatika szankczióban megállapított kölcsönös védelemből a »közös szervek« keletkeznek, nagy falláczia, a mely a tudomátiynyal, az élettel, a jövendőnek biztosítékaival és a história tanulságaival ellenkezik. Horánszky Nándor t. képviselőtársam pedig egyenesen 1848-ból és az akkori alkotásokból deriválja az 1867-iki törvényeket és azt mondja, hogy a mit 1848-ban az idő rövidsége miatt kodifikálni nem tudtak, az tulajdonképen csak 1867ben nyert kodifikácziót és törvényes szankcziót. Felolvas nekünk itt Kossuth Lajosnak egy 1848-iki beszédéből egy részt, a melyet, a mint mondja, mi nem ismerünk és a melyben az van megírva, hogy Kossuth Lajos is, az akkori idők is, már közös viszonyokat ismernek Ausztria és Magyarország népe között. Ha nem Horánszky Nándor mondaná ezt, a kinek politikai múltja és egyénisége mindnyájunk előtt annyira tiszteletreméltó, akkor azt mondanám, hogy a 67-iki állapotokat Kossuth Lajos gondolkozásából és tényeiből kihozni csak a legnagyobb politikai frivolitással lehetséges. (Tetszés a szélső baloldalon) Aszal a Kossuth Lajossal összefüggésbe hozni a 67-es törvényeket, a ki életének legnagyobb szenvedélyével küzdött a nemzeti szuverenitás ezen megcsonkítása ellen, a ki életének egész tiltakozásával szállott síkra ezen alkotmány törvényessége ellen, azt a Kossuth Lajost felhozni bizonyítékul Í867 mellett, ez, t. ház, olyan frivol itás, a mely ellen ebben a házban, ennek a pártnak tiltakoznia kell. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Es ezt miből vezetik le? Abból, hogy Kossuth Lajos azt a szót használta, hogy közös viszonyok vannak Ausztria és Magyarország között. Nem kellett voln i neki Kossuth Lajos szavait idézni. Ott van az 1848-iki szentesített törvény, abban is benn v.,nnak a közös viszonyok. Hát nincsenek közös viszonyok? Olt, a hol egy uralkodó van, a trónöröklésből, a trónörökös neveléséből, a gyámság alá jutott királyok fölötti gyámkodásból és minden másból a közös viszonyok egész sorozata nem áll elő ? De nem lehet-e közös viszonynak nevezni azt, a mely mellett a hadsereget 1848-ban felállították? Midőn meg van írva az 1848-iki törvényekben világosan, hogy a magyar hadsereg a magyar bonvédelmi bizottság a honvédelmi miniszter alá helyeztetik, midőn ismerjük a tényeket, nem a forradalom idejében, hanem a bécsi kormány kezelése idejében, hogy egyszerre egész magyar ezredeket kivettek a bécsi parancsnokság alól és alája helyeztek a magyar honvédelmi miniszternek, és mentek küldöttségek és hűségi esküt tettek a magyar hadseregnek, akkor azt mondani, hogy a közös hadsereg 1848-iki törvények folyománya, ez, t. képviselőház, a történelemnek és a törvénykönyveknek meghamisítása. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) És a mostani gazdasági függés kodifikálása talán az 1848-iki törvényekből foly? Méltóztassék elmenni a kereskedelmi bankba, ott