Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-522

190 622. országos Még 1900. február fián, kedden. állítani az ő helyzetüket és vergődésüket, de akkor, t. képviselőház, meg is kell mondani, hogy miért nem nyújthatjuk nekik a megélhetést, a melyre működésükben és pályájukon teljes mértékben szükségük van. Nem nyújthatjuk azért, mert egyrészt elvonják erőinket és más ezélokra fordítják, olyanokra, a melyek idegen népeket szolgálnak, mái-részről, mert nem gondoskodunk gazdasági erőink fokozásáról és a keresőképes osztályok emeléséről. Ezen dolgokat nem részletezem, t. ház, csak felemlítem, hogy épen a mostani időben, a midőn majd" a választás a közjogi kérdésekben előttünk fog állani, ezen kérdéseket, alkotmányunknak lesülyedését, gazdasági életünk elsorvadását teljes mértéken figyelembe kell majd venni. De ugyanakkor azt halljuk, t. képviselőház, hogy nem a rendszer a hibás, hanem az emberekben van a hiba, a kik azt kezelik, mert nem az ország javára fordítják azt, és nem eszközlik annak mú'ködhetését. Igaz, t. képviselőház, hogy az emberekben mindig van hiba, különösen a belső konszolidálás elmulasztásánál. De vájjon arra a kérdésre, hogy ki válaszja ki az embereket, a kik a rendszert kezelik, válaszolhatunk-e másként, mint úgy, hogy mindig azok az emberek választatnak ki, a kik a rendszernek magukat felajánlják, és hogy azok, a kik a politikai életbe előkelőbb gondolkodást vittek be, nem nyertek sohasem hivatást, mert nem voltak megbízhatók arra nézve, hogy a rendszert oly szellemben fogják kezelni, a mely szellemben az megalkottatott és a melyben azt fentartották. Itt van t. képviselőtársam gróf Apponyi Albert, a ki húsz-huszonöt évig vívta azt a titáni harczot, a melyben meggyőződésének egész erejével kívánt érvényesülni; és elég volt egy kicsinyke kis kívánság nemzeti alapon, a kardbojt kérdése és a tiszti karnak nevelési kérdése, hogy őt az érvényesülésből kizárja és mások nyerjenek megbízást. Kubik Béla: Hogy Gassen-demagógnak mondják és befeketítsék! Holló Lajos: És, t. képviselőház, harminez év vájjon nem elégséges-e annak a kimutatására, hogy a rendszer így néz ki valósággal, mint a milyen, és hogy az egyéniségeken nem fordul meg minden, mert ezek nem bírják a rendszerrel szemben magukat érvényesíteni. Mert hiszen ha ott volnának és teljes mértékben érvényesülni kívánnának, akkor vajmi hamar letűnnének a politikai élet színpadáról. Harminez év egy nemzetnek elég a kísérletezésre. Nem szentelheti egy nemzet egész életét annak, hogy heszítáló és kétkedő emberek elméje felvilágosíttassék. A nemzet az állapotok miatt szenvedhet és tűrhet, de, ismétlem, nem szolgálhat folytonos experimentáczió és kísérletezés alapjául. (Igán! Ügy van! a szélső baloldalon.) Egyszer be kell következni annak az időnek, a mikor meggyőződéssé kell válni ebben az országban annak, hogy anyagi boldogulást nem lehet elérni egy országnak gazdasági függése mellett, hogy nem lehet kivitelt teremteni terményei számára, hogyha minden állammal szemben a szerződésnek teljes jogával nem rendelkezik, hogy nem lehet ipart teremteni, ha nem rendelkezik azon emeltyűkkel, a melyek ennek megteremtésére szükségesek, és hogy azt a pangást, a melyet a pénzügyi bizottság is elismer, nem lehet megszüntetni egy államnak saját hitelének kifejlesztése, saját pénzügyeinek javítása és fejlesztése nélkül. A gazdasági önállóság kellene, hogy ez országban hitvallássá váljék, melytől eltérni egy perezre Sem szabad, mely átmenjen a nemzet jövőjébe. Ugyanez áll, t. ház, egy másik fontos közjogi kérdésre, a haderő kérdésére uézve. (Halljuk! Halljuk! a széhő baloldalon.) Méltóztassék elképzelni, micsoda groteszk gondolkozás az, hogy mi ebben az országban tekintélyre akarunk szert tenni, a nemzetiségeket magunkhoz akarjuk csatolni, és nem rendelkezünk azon kisegítő eszközökkel, melyekkel minden állam rendelkezik, hogy a hadseregben a nemzeti szuverenitást és erőt kifejthessük. A hadsereg nem kulturczikke egy államnak, hanem összekötő kapocs, amalgamizáló erő az állam egyes részeinek teljes egybeforrasztására, a mely ha nem létezik, akkor a szertehúzó nemzetiségekkel szemben más tekintélyt állítani képesek nem vagyunk. Ha ebben a nemzetben ez a meggyőződés nem keletkezik, akkor állami tekintélyre nem lehet szert tenni a nemzet ellenségeivel szemben, nem lehet ezen nemzetnek támaszt, biztosítékot szerezni, mely széthúzó idegen tendencziákkal szemben a nemzetnek erőt kölcsönöz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Horánszky Nándor t. képviselőtársam felvetette a múltkor, hogy a külön hadsereg fentartása költségesebb lesz, mint a mostani egységes hadsereg. (Közbeszólás balfelöl: Ehhez szó fér!) Igaz, t. ház, hogy ehhez szó fér, de kérdem, vájjon ezen eszmét miért nem adjuk más államoknak is? Hiszen az a takarékosság igen gyakorlati eszme. Miért nem mondjuk például Francziaországnak, hogy a német hadsereg eltartásához pausális összeggel járuljon, Bulgáriáért Szerbia vállalja el egy általányösszegben a hadsereg feutartását? Hiszen ez a rendszer előnyösebb és kevésbbé költséges. De vájjon a »spóro]ás« szempontját ily fontos nemzeti kérdésnél figyelembe lehet e venni? A nemzeti erők megnyilatkozása az, a minek itt elsősorban irányadónak kell lenni. De én azért sem írom alá t. képviselőtársam ezen álláspontját, hogy ez költség tekintetén terhesebb lesz az országra nézve,