Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-514

1* 614. országos fllée 1900. január 18-án, csiitírtSkön. mindjárt, hogy nagy tévedésben van, ha felvilágosítom. Mert a tavalyi törvényjavaslat 1898-ban lett beterjesztve, akkor, midőn a véderö-törvény értelmében újabb törvénynyel kellett volna a honvédelmi miniszter árnak kérni az ujoncz^ létszám változatlan megNagyását, vagy megváltoztatását. De miután tavaly, a mint méltóztatik emlékezni, fontos tárgyalások folytán a képviselőház nem juthatott azon helyzetbe, hogy még 1898-ban letárgyalja ezen törvényjavaslatot, ezen törvényjavaslat tehát csak 1899-ben tárgyaltatott és ezzel a törvényjavaslattal nem az 1900. évi ujonczjutalék állapíttatott meg, hanem az 1899. évi. Már most ez a törvény ismét lejárt 1899. végén; 1899. vége előtt beadta az igen tiszteit honvédelmi miniszter úr a jelen tÖrvényjavaslatot,és ennek lesz feladata az ujonczlétszámot 1900. év végéig megállapítani. Azt hiszem, hogy ezen felvilágosítás után a t. képviselő úr be fogja látni, hogy tévedett, és el fogja ejteni azt a kívánságát, hogy a törvényjavaslat kijavíttassék. (Élénk helyeslés.) Major Ferencz jegyző: Tóth János! Tóth János: T. képviselőház! (Halljuk! Sálijuk!) A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot, a mely az 1889 : VI. törvényczikk és 1890: V. törvényczikk által megállapított és — igaza van az előadó úrnak, —az 1899:11. törvényczikk által a múlt esztendő végéig kiterjesztett ujonczjutalékot ennek az esztendőnek a végéig változatlanul kívánja fenfartani, én a függetlenségi és 48-as párt nevében el nem fogadom. Elsősorban is, t. képviselőház, ez a törvényjavaslat merőben ellenkezik a mi közjogi álláspontunkkal, mert a közös hadsereg és haditengerészet, valamint az ennek egységébe mindinkább bekebelezett honvédség számára, tehát oly védszervezet további fentartására állapítja meg az ujonczjutalékot, a mely védszervezetet az a párt, a melyhez én tartozom, ellentétben állónak tart hazánk állami létével, alkotmányos szabadságával, jogaival és érdekeivel. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) T. ház! A függetlenségi és 48-as párt hazafias lelkesedéssel szavazná meg az ujonczjutalék mennyiségét, hazafias készséggel járulna nemzeti erőnknek egész teljességével, olyan hadsereg fentartásához, a mely nemzeti hadsereg volna, a mely a nemzeti lelkesedéstől áthatva, állami szuverenitásunkat, hazánk kül- és belbiztonságát, a trónnak védelmét, fajunk erősítését és szupremácziáját megvédeni és biztosítani egyaránt és csak egyedül volna képes. (Zajos helyeslés a szélső haloldalon,) Egy ily hadseregnek, az önálló magyar hadsereg megvalósításának állami életünkben, nemzeti törekvéseinkben végczéluak kell lennie. E czél megvalósítására szolgáló minden eszközt támogatni s e czél megvalósításának útjában álló minden akadályt elhárítani, nemzetünk iránti kötelességünk. Ezért ellenezzük mi elsősorban ezt a törvényjavaslatot, mert az e nemzeti czélnak egyenesen negácziója. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hanem, t. báz, ezen közjogi kifogáson kivífl, több alkotmányjogi és kormányzati kifogásom is van e törvényjavaslattal szemben. Elsősorban is konstatálni kivänom azon elvitathatatlan tényt, hogy a 67-es közösügyes alapon ma egész védszervezetünk odajutott, hogy a 67-es közösügyes alap ma ezen a téren is, a védszervezet szempontjából is, alkalmatlanná vált, mert egész védszervezetünk törvényen kivííli állapotban van, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) úgy a közös hadsereg, mint a honvédség. Az 1899 : VI. törvényczikk ugyanis, valamint az 1890 : V. törvényczikk megállapították a közös hadseregnek és a honvédségnek, tehát az egész védszervezetnek a létszámát; megállapították tíz évre. E törvény határideje lejárt 1898. deczember 31-én. A múlt esztendőre az 1899 : ÍI. törvényczikk kiterjesztette az előbbi törvények hatályát; ennek határideje pedig lejárt 1899. deczember 31-én. A folyó év január l-e óta tehát, t. képviselőház, (Halljuk!) teljesen törvényen kivííl áll úgy a közös hadsereg, mint a honvédség, tehát az egész védszervezetünk. Mert méltóztassék nekem felmutatni törvényt, a mely fentartaná, vagy megállapítaná ma az egész védszervezetnek, vagy akár a közös hadseregnek, akár a honvédségnek ujonczjutalék mennyiségét és létszámát. (Úgy van! Helyeslés a szélső haloldalon ) Kétségtelen, t. képviselőház, hogy nagy alkotmánybiztosíték rejlik abban, hogy a magyar nemzet magának tartotta fenn a jogot, hogy védereje létszámát megállapítsa; és alkotmányunk egyik eszszencziális alkatrésze is, hogy a nemzet véderőkiegészítési jogának a lekötése, az ujonczlétszáro megállapítása, határozott időhöz van kötve és ennek lejártával e lekötöttség önmagától véget ér. A nemzet folytonosan és szívósan ragaszkodott ehhez az alkotmánybiztosítékhoz. (Zaj. Halljuk!) Látjuk a múltban, miként igyekeztek ezt kitördelni. Az S868-iki törvényhozással a katonai körök a hadilétszámot egyszersmindenkorra akarták megállapíttatni. Ezt kereken viszszautasította az 1868-iki törvényhozás. Az 1889-iki törvényhozás, mikor az új védtörvényt megállapította, hónapokig vitatkozott e kérdés felett, és csak nagy erőfeszítések után sikerült e biztosítékot továbbra is fentartania. (Úgy van! a szélső haloldalon.) És ma mit látunk? A t. kormány csak olyan könnyű szerrel, egyszerűen túíteszi magát ezen az alkotmányos biztosítékon: nagyon könnyű szerrel túlteszi magát; Nagyta lejárui a törvényt ; nem tartotta szükségesnek, megkérdezni a tör-