Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-514
514. országos ülés 1900. január 18-án, cstttSrtSkön. i ••• vényhozást, hogy a magyar nemzet miként akar intézkedni nemzeti véderejének létszáma felett, hanem minden törvényes alap nélkííl, egyszerűen csak prolongálta az egész hadsereg hadilétszámát, újonczjutalék mennyiségét. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Igen jól tudom, t. miniszter úr, hogy a felelősséget el méltóztatik vállalni, mint mindenért, a mi a hadsereget illeti, mert ott van a háta megett a mindent megszavazó nagy többség, a mely az én szememben a Tisza-lex aláírásával nagyon erősen bebizonyította a nemzet élőit, hogy ilyen hetekig tartó törvénynélküliség ő előtte egyáltalában nem numerái. (TJgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, az én szememben a szigorú törvényesség és alkotmányosság nem adhatta meg a felmentést e tekintetben a kormánynak, és ezen törvénytelenséget az én szememben nem mentheti az, hogy a t. kormány megfelelt az 1899 : II. törvényezikk azon rendelkezésének, a mely szerint a kormány köteles az ujonczjutaléknak változatlanul Nagyására, vagy toegváltoztatására czéízó javaslatot az 1899. év lefolyása előtt ide terjeszteni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem mentheti ezt a törvénytelenséget azért, (Halljuk!) mert hiszen a törvényhozás azt az imperativ rendelkezést, hogy a kormány köteles ez irányban a törvényhozásnak előterjesztést benyújtani, nem azért iktatta törvénybe, hogy ezt a törvényjavaslatot, vagy ezt a darab papirost itt láthassa, vagy hogy a katonai kormányzatnak gondolkozását megismerje, (Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk!) hauetn azért, hogy ezen fis terminus előtt a koimány ezirányú előterjesztését tárgyalhassa, a nemzet akaratát törvénybe iktathassa, ég hogy állami életünk ezen fontos organizmusa egy pillanatig se lógjon törvénytelenül a levegőben. (Ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És előttem, t. ház, ezt a törvény nélküliséget az sem mentheti, hogy ez csak ideig, óráig, hetekig tart, mert hiszen most már tárgyaljuk e kérdést, és törvényt is hozhatunk. Szememben a törvénytelenség bármily rövid ideig terjedő hatálylyal, egyforma súlylyal bir minden körülmények között; (ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) megvan az a romboló hatása, hogy preczedenst alkot, (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) és a jövőben erre a preczedensre hivatkozás történvén, a mi ma hetekig tart, esetleg évekig is el fog tartani. (Ugy van! Ugy van! a szélsb' baloldalon,) Nem tudom felfogni, t. képviselőház, a törvényesség annyira hangoztatott mai korszakában, mennyire fér össze a törvényességgel ezen törvénynélküliség, és azt sem tudom felfogni, hogy annak a nagyon sokszor hangoztatott nagyhatalmi állásnak miként szolgál az előnyére, ha e nagyhatalom véderejének hadi létszámát még csak törvényesen megállapítva se látják. De, t. ház. tovább megyek, és felvetem azon kérdést, hogy vájjon védszervezetünketaz 1867-íki közösügyes alapon, Ausztriával közösségben, a mai körülmények között, alkotmányosan, fentarthatjuk-e tovább, vagyis, hogy ezt a törvényjavaslatot a magyar képviselőház a mai körülmények között tárgyalhatja-e, megszavazhatja-e, és a hadi létszámot, az újonczjutalék mennyiségét megállapíthatja-e abban a formában, a mint itt elő van terjesztve, (Halljuk! Halljuk!) anélkül, hogy a magyar törvényhozás az alkotmányosság teréről lelépjen. Meggyőződésem szerint nem, mert a mai körülmények között az ujonczjutaléknak, a hadi létszámnak megállapítása a törvényjavaslatban kontemplált formában nemcsak több törvényünkkel, hanem magával az 1867-iki alappal is ellenkezik; ellenkezik magával az alkotmányossággal is. Tudom, t. ház, hogy igen erős dolgot állítok itt, de igyekszem ezt bebizonyítani, és mielőtt ezt tenném, hangsúlyozni kívánom, nehogy félreértessem, hogy,igen jól tudom azt, hogy Magyarországnak teljesen önálló joga van az újonczjutalék mennyiségének, az ujonczok hadi létszámának megállapítására. Nagy alkotmányos jognak, (Halljuk! Halljuk!) az állam igen fontos alkotmányos jogának és nagy alkotmánybiztosítéknak tartom ezt, Ausztriával szemben, az Ausztriából esetleg származható túlkövetelésekkel szemben, melyek esetleg kívánhatnák Magyarországtól, hogy védelmi erejét olyan fokban emelje, a mely nem áll arányban a nemzet teljesítési képességével, és kiv.inhatnák, hogy anyagi erejét olyan mértékben terhelje, a mely esetleg a nemzetnek végromlására vezethetne. Azonban, a mikor Magyarország és a magyar törvényhozás itt ezen önálló jogát gyakorolja, önállóan állapítja meg a hadi létszámot, akkor nemcsak a saját nemzeti védereje fölött diszponál, hanem diszponál egyszersmind Ausztria védereje felett iSj mert a magyar törvényhozás nemcsak Magyarországra nézve állapítja meg az újonczjutalék mennyiségét, hanem megállapítja Ausztriára nézve is, mert minden véderőtörvényünkben, így az 1889 : VI. törvényczikkben, az 1899 : II. törvényczikkben és ebben a törvényjavaslatban is, a melyet most tárgyalunk, benne foglaltatik szó szerint az, hogy a monarchia mindkét államára nézve Í03.100 főben állapíttatik meg a közös hadsereg részére szükséges újonczjutalék, tehát a monarchia mindkét államára nézve állapítjuk meg az újonczjutalékot Hogy ezt Magyarország ekként tehesse, és hogy a védrendszert ilyen formában megállapíthassa a m igyar törvényhozás, ehhez alkotmányunk értelmében, az 1867 : XII. törvényezikk értelmében, előzetesen szükséges a két kormány közti megállapodás,