Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-522

522. országos illeg 1900. február 6-án, kedden. f 79 hivatva lesz az agrárezocziális kérdést megoldani. Ez nagyon egyszeríí dolog. A keresztülvitel nehézséggel jár ugyan, nem tagadom, de ez nem lenne elháríthatatlan. Mindnyájan tudjuk, hogy például a nagybirtokos jövedelmének legnagyobb részét a nagy regié veszi igénybe, Az, hogy a nagybirtokosnak drága fölszerelést kell beszereznie, sok cselédséget kell alkalmaznia, drága napszámosokat, kézimtiukásokat kell fogadnia, legnagyobb részben fölemészti az ő jövedelmét, mondhatjuk fele részét. Most vegyük, t. ház, a szegény földmíves embert, a kinek, ha csak pár lova, vagy pár ökre van, egy pár mérő vetőmagja van, és 150—200 forint készpénze van, az versenyezhet a földbirtokossal, versenyezhet minden privátbérlővel. Mert hiszen az ilyen munkás ember egynéhány, például 10—12 hold földet pár lóval, vagy ökörrel könnyen megmunkálhat, s annak a földnek minden krajezár jövedelme az ő zsebébe folyik. Hát miért ne tehetnék azt, a mit egyenként nem tehetnek, hogy ha egy szegény ember, a kinek ezek a kellékei megvannak, elmegy a nagybirtokoshoz a ki azonban vele nem fog szóba állani és nem fog neki földet haszonbérbe adni, az a szegény ember összeáll ötven vagy száz társával, ezek az emberek társasággá alakúinak, ilyen társaság nem egy alakúihat meg, hanem számtalan az országban, s ezek a társulatok mennek a nagybirtokoshoz, és azt mondják neki, hogy ismerjük a te helyzetedet, tudjuk, hogy a te jövedelmednek nagy részét a nagy kezelési költségek veszik igénybe, mi kevesebb költséggel dolgozunk, neked több árendát adhatunk, mintha egyes bérlőnek adod a földedet, több garanczia is van egy társaságban, mint egyes bérlőben, mert egy ember könnyebben elpusztulhat, mint egy egész társaság ;... az a nagybirtokos velük szóba fog állani, meg fog velük egyezni, és bizonyos siker éretik el, először, hogy a nagybirtokosnak több jövedelme lesz, másodszor pedig azoknak a szegény becsületes munkás embereknek becsületes megélhetés biztosíttatik. Én nem proponálom, hogy örökre adják oda a nagybirtokosok földeiket ezeknek a munkás emberekek, hanem adják oda 10 — 12 évre, kiköthetik aztán maguknak, hogy az ott termett takarmány el nem idegeníthető. Azok a szegény emberek belemehetnek az ilyen bérletbe, mert hiszen a földnek az egész termése, a mint föntebb mondottam, neki egy krajezernyi költségébe sem kertíl, tehát versenyezhet minden más bérlővel, és ezen az úton talán elérjük idővel azt, hogy ha nem is mindjárt az első évben, de néhány év alatt beszerez magának egy pár sertést, borjucskát, és azok szaporulata ezen idő alatt oly szép vagyont fog neki biztosítani, hogy abból a kisbirtokosból idővel egy hatalmas bérlői osztály keletkezhetnék. (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget,) Ez a dolog is nehézségekkel jár, de nem lehetetlen. Különben ezzel a fontos kérdés sel még a földművelési költségvetés tárgyalásában fogok behatóan tárgyalni. Már most, t. ház, bevégzem beszédem. Kijelentem, hogy a költségvetést természetesen pártállásomnál fogva sem fogadhatom el, de még eltekintve pártállásomtól, sem fogadom el, mert felette terhes és túlmagas, és nem látok az állam által semmi olyan intézkedést, a mely hivatva volna az általam röviden felsorolt bajokon segíteni. Nyegre László jegyző: Hegedüs Lóránt! Hegedüs Lóránt: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt a több mint másféíévi időt, a mióta a t. háznak ebben a sarkában ülök, csendes megfigyelésekkel s névszerinti szavazásokkal töltöttem. Most is magam csudáíkozom leginkább, hogy úgyszólva puszta kézzel itt állok a t. ház előtt, és bátorkodom felemelni szavamat e költségvetési vita során. Úgy gondoltam, t. ház, hogy miután összes képviselőtársaim véleményét figyelemmel meghallgattam, azok leszíírődéseképen azokhoz a magamét csatolom, s azt képzeltem, hogy nem lesz egészen időszerűtlen felszólalásom most, a mikor a pár napi költségvetési vita is igen sajátságos tanúságokat hozott, különösen egyet, a mely a következő: Kividről, különösen a sajtóban, divatba jött kételkedni az iránt, vájjon hol vaunak és melyek lehetnek azok a nagy ezélok, a melyek a torvényhozás munkálkodása előtt lebegnek; hol vannak és milyen színezetűek azok a problémák, a melyek többek közt ezt a nagy pártot is áthatják, áthatják egész a legutolsó tagjáig, a ki most itt áll a t. ház előtt. A felelet, a melyet erre a kételkedésre a költségvetési vita ad, igen sajátságos, tudniillik az hogy épen a t. túloldal szónokai egyik tartalmasabb beszédet mondják el a másik után, melyekben a nagy kérdéseknek és a megoldandó nagy problémáknak egész sorozatát halmozzák fel. A közigazgatási reform, nemzetiségi kérdés, telepítés, gazdasági törvényhozásunk kiegészítése, az adóreform, mind nagy, nehéz kérdések, a melyek szoros összefüggésben vannak, (Igaz! Úgy van!) úgy, hogy nem azt mondhatni, hogy czél nem volna, és nem volna meg az annak elérésére való készség, hanem épen megfordítva; a nagy feladatok torlódása, hogy ne mondjam, forgataga áll előttünk, melynek nagy hibája az is, hogy egyiket a másik nélkül megoldani nem lehet. Ennek következtében oly szövevény van a t. ház előtt, a melyből mindent látunk, látjuk — mondom, — a munkára való készséget is, csak azt nem, hogy hol kezdjünk hozzá, és hol van az a pont, a melyre kezünket rátehesBlik, ar