Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-521

521. országos ülés 1900, február 5-én, hétfőn. 161 és fél millió az, a mit Magyarország többi lakossága elfogyaszt, s 12 és fél millió métermázsa az, a mit Ausztra éveként utalva van tőlünk megvásárolni. Az 1867-iki kiegyezés alapján mi tudvalevőleg kényszerítve vagyunk Ausztria iparát vám nélkül beereszteni. Ezzel szemben mi ugyan nyersterményeink számára a külfölddel szemben szintén vámtételeket állítottunk fel, főleg az orosz, oláh és szerb és egyéb konkurrens államokkal: de eddig a mi vámjaink 1867 óta, kivéve az 1897 és 1898-iki éveket, tényleg nem érvényesültek. Egypár évben érvényesültek ugyan, annyiból, hogy a gabonaárak felszöktek és az internaeziónális és világpiaczi árakkal szemben mutatták is a vám érvényesülését, de ebből azon években, a magyar mezőgazdáknak hasznuk nem volt, mert ez a múltban csak akkor következeti be, midőn Magyarországon határozottan rossz, azaz ínséges év volt. Az ínséges év tehát az egyetlen, a mely nálunk az árakat felszöktetni képes volt

; pedig azt hiszem, midőn nyersterményeinket vámokkal megvédeni óhajtottuk és ezért a vámsorompókat fellállítottuk, czélunk nem az volt, hogy ezen vám csak akkor érvényesüljön, midőn ebből a gazdának előnye nincs, mert nincs mit eladnia, hanem, hogy érvényesüljön akkor, midőn a gazdának termése is van. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon ) Ha visszaemlékszem az í896-ik, az országos kiállítás évére, akkor a magyar gazdák egy internaezionális gazdasági kongresszust hívtak egybe, a melyen személyesen is jelen voltam. Jelen voltak azon legelső nemzetgazdáink, élükön gróf Apponyi Alberttel, ki ez alkalommal gyönyörű beszédben ecsetelte gazdasági helyzetünk szomorú állapotát. Felszólaltak ott nemcsak idevaló, de a kontine is minden országából meghívott nagynevű nemzetgazdák és írók, kik kifejezésre juttatták véleményeiket az iránt, és tanácscsal szolgáltak, hogy az amerikai internaezionális konkurrencziával szemben, miképen bir egy mindenkor agrárius állam, mint Magyarország megküzdeni, azaz mely módok és eszközök azok, a melyek lehetővé teszik a hanyatló gabonaárak emelkedését, szemben az amerikai nagy konkurrencziával emelni, avagy azokkal megküzdeni. Ezen nemzetgazdászok és szakértők összegezett véleménye az volt, hogy az inteniacziónális s főleg az amerikai konkurrencziával szemben az egyetlen mód az, ha a gazdák törekszenek mentül intenzivebb módon minél többet termelni. Ez volt az a gyenge tanács, melyet mi azon internaezionális kongresszus nagynevű tudósaitól kaptunk. Meg is fogadtak. Azóta kezdődtek ugyanis a nagy erdőirtások, a legelők feltörése, búzát búzára vetettünk, szóval megerőltettük, kizsaroltuk földjeinket, pár évig igaz, hogy kárpótolta ezt nagyobb mennyiség. De úgy a KÉPVH. NAPLÓ 1896—1901. XXVI. KÖTET. szántóföldnek kimerülése, valamint a szesz és czukoripar fejlődése, elvont nagy területeket, nemkülönben a szőlőtermelés, de főleg a lakosságszaporodása által természetszerűleg jutottunk el oda, hogy ma már Ausztriával való közös vámterűlet mellett szerintem harmadik éve nem vagyunk többé kiviteli állam. Szükségesnek tartom azonban itt a következő körülményt felhozni. Épen azért, mert 1867 óta, a mióta nyersterményeink vámsorompói fenállanak, voltak olyan ínséges évek, hogy még Ausztria szükségletének sern tudtunk elegendő nyersterményt termelni, a malomipar pedig Budapesten már oly annyira ki volt fejlődve, hogy már Angliában, Amerikában szóval mindenütt a külföldön piaczot hódított magának, nehogy ezen piaczokat egy esetleg bekövetkezett rossz termés folytán elveszítsük, Ausztria és Magyarország kormányai í882-ben életbe léptették az őrlési forgalom kedvezményét, mely kedvezmény folytán a tranzité és így vám alá nem kerülő idegen búzák álltak a malmok rendelkezésére az internaezionális világpiaczi árakkal konkurrálandó. De mielőtt tovább mennék, nem mulasztha tom el egy kijelentést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Magyarország egyetlen erő% üdvös, megizmosodott s tökéletes ipara még évekkel ezelőtt kizárólag malomiparunk volt, melynek oly tökéletes volt a berendezése, hogy messze külföldről, még Amerikából is jöttek ide, eme malmoknak berendezését tanulmányozni. És tényleg meg kell vallanunk az igazat, és elismernünk, hogy a malomipar rendkivtíl nagy szolgálatot tett Magyarországnak, mert ennek magas színvonalon álló berendezése és tökéletes volta következtében jutott el búzánk a legkitűnőbb minőségű liszt alakjában még Buenos-Ayresbe is, de főleg Angliába. A midőn Magyarországnak rendes körülmények közt 45—47 millió métermázsa termése volt, természetes dolog, hogy olcsó, alacsonyabb gabonaárak mellett a fogyasztás is nagyobb volt, mert hisz ilyenkor a szegényebb sorsú [emberek, a kik különben, ha a gabona drága, burgonyával vegyítik a lisztet s nem tiszta 'búzából készült lisztet használnak. Ilyen években, a mint a statisztikai kimutatások is igazolják, Ausztria 15—16 millió métermázsát vett meg Magyarországtól, és ilyen években a külföldre liszt alakjában több millió métermázsa került ki. Az őrlési forgalmat, ismétlem, behozták, tehát azért, mert a malmok oly években, a midőn ínséges év folytán kevesebb termett és az árak a vámok érvényesülése folytán feljebb mentek, ezen magasabb árú gabonával nem bírtak kifelé az internaezionális piaczczal konkurálni. Ezért vált szükségessé az, hogy ily években Oláhország, Szerbia és Oroszországból a 21