Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-521

| gg ",21. országos ülés 1900. feLruár 5-én, nettón. tranzitó rendeltetésű búzákra nézve azon kedvezmény nyújtassék a malomipar szempontjából, hogy azon nyersterményt megőrölhetik, feldolgozhatják ugyanazon tranzitó révén. Mert ezen vámvisszatérítés nem mint préminm jelentkezik itt, hanem jelentkezik a tranzitó búzának az itteni feldolgozhatásában. (Igás! Úgy van!) Ezen őrlési forgalmat az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek 1899-ik évi augusztus havában a minisztériumhoz beadott kérvénye alapján január ekéjétől kezdve megszüntették. Hogy eme őrlési forgalmat behozni nemzetgazdasági szempontból helyes volt-e, vagy nem, ehhez sok szó fér. Én csak pár szóval akarom egyéni nézetemet az őrlési forgalomnak megszüntetése szempontjából kifejezésre juttatni. (Halljuk! Halljuk!) És itt, t. képviselőház, nem mulaszthatom el annak a felemlítését, hogy az Országos Gazdasági Egyesület ugyanazon kérvényben, a melyben az őrlési forgalom megszüntetését kérte, kérte egyúttal a szabad raktár intézményének megszüntetését is, és azon esetben, ha ez nem lehetséges, legalább a vámhitelezés előnyének megvonását. Az Országos Gazdasági Egyesületnek ezen kérvényére azonban kizárólag az őrlési forgalom lett megszüntetve, még pedig nem is annyira a magyar gazdák kérelme folytán; mert abban merek kételkedni, hogy ha Ausztriában az ottani viszonyok és követelmények is nem szóltak volna mellette, illetőleg az ausztriai agráriusok, de egyúttal a csehországi és morvaországi malomipar érdeke is ezt nem kívánta volna, hogy az ausztriai kormány ezen őrlési forgalom kedvezményének eltörléséhez megadta volna a hozzájárulását. Tehát közös érdek volt ezen rendelet visszavonása. A szabad raktár intézményét azon ban, tekintettel azon körülményre, hogy az nemzetközi szerződéseken alapul, nemcsak Ausztriával, de a külfölddel szemben is, az új kereskekedelmi és vámszerződések megkötéséig állítólag nem lehetvén megszüntetni, a kormány elutasította. Végre h, ha hibát követtünk el a múltban, annak konzequeneziái figyelmeztetésül szolgálhatnak a jövőre. A mint tudom,, az előmunkálatok már is folyamatban vannak az új vám- és kereskedelmi szerződés megkötésére vonatkozólag, a mennyiben a t. kereskedelmi miniszter úr már is felszólította az iparhatóságokat és a kereskedelmi kamarákat, hogy a kötendő kereskedelmi- és vämszerződés előmunkálataival foglalkozzanak, ezek az előmunkálatok azután felhasználandók lesznek. Elismerem, hogy az szabad raktári intézményre nézve az Országos Gazdasági Egyesület kérvényét nem vehette talán tekintetbe az igen tisztelt miniszter úr, a kedvező elintézésben nem részesíthette, mert az a nemzetközi szerződések folytán talán lehetetlen volt De van egy nagy előny, a mit a magyar kormány nyújthat, s azt hiszem, hogy ezt az osztrák kormánytól függetlenül teheti, tudniillik a vámhitelezési előny megvonása, hogy miéit kérték a magyar gazdák az őrlési forgalom és szabad raktári intézmény együttes s a vámhitelezés megszüntetését, annak megvannak a maga alapos okai. Ugyanis kimutatható, hogy tényleg a határidőüzlet felhasználásával egyes érdekelt körök, erős kezek, vagyonos kereskedők befolyást gyakorolhatnak az árfolyamra azáltal, hogy itt idegen búzából készleteket halmoznak össze és azokért a vámot nem kellvén megfizetni, már ezáltal kevesebb befektetett tőkével vállalkozhatnak ilyesmire, s lehetőleg minél nagyobb készletet összegyűjtve, mintegy rémei lehetnek a gazdáknak ezen nagy búzamennyiségekkel. Más években, olyan években, midőn feltétlenül kiviteli, export-állam vagyunk, az így összehalmozható készletek létezésének nagy súlyt nem tulajdonítok, de épen azon években, a midőn már tényleg eljutunk oda, hogy teljes biztonsággal nem lehet eldönteni s csak vélemények többsége dönti el azt, hogy export- vagy beviteli állam vagyunk-e, ily időkben igenis érvényesülhetnek ama nyerészkedésen alapuló tőzsdemanipu lácziók a melyek támaszkodva eme elvámolatlanúl fel raktározott és e czélból behozott nagy készletekre, az árak sülyedését előidézi s ezáltal a magyar gazdák és termelőknek 40—50 millió forintnyi kárt is okozni hivatvák. Lehet, hogy túlmagasnak tűnik föl ezen összeg sokak előtt, de azért újból azt állítom, hogy a vámok érvényesülése, vagy nem érvényesülése egy ilyen esztendőben, a milyen az idei, értve a hivatalos statisztikai adatok alapján következtethetőt, tényleg 40—50 millió különbséget tesz, ha egy tözsdemanőver ily készletek segélyével az árakat lesülyeszti. T. képviselőház! Én nem szándékozom senkit gyanúsítani, sem a kereskedőket, a kik esetleg a tőzsdén játszanak is, sem pedig a mai mokat nem gyanúsítom azzal, hogy ők szándékosan követnek el olyan dolgokat a rendelkezésükre álló esélyek felhasználásával, a melyek az ország kárára lehetnek. Nekünk az nem feladatunk, ho<ry a t'ízsdei játékot esetleg korlátozzuk. Hiszen akkor a lóversenytéren a totalizatőri is meg kellene szüntetni. A ki oda megy, az tudhatja azt, hogy ő ott a legnagyobb valószínűség szerint elveszti a pénzét, de ha mégis oda megy, a következményért más nem felelős. Azonban a tőzsdén, ha játszanak, a játék esélyei által bevonatnak még azok a gazdák is, a kiknek eszük ágában sem volna játszani és nem akarnak játszani, mer ők csak termelők, holott az itteni játék az ő bőrükre is megy annyiban, hogy gazdasági termékeiket esetleg a játék következtében tetemesen olcsóbban is kénytelenek eladni^ azért, mertitt a tőzsdén bizonyos körök érdekének így felel meg. Addig, a meddig a tőzsdén csak egyszerű szerencsejáték is